3148/2022. (IV. 1.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A Kodela Ügyvédi Iroda által képviselt indítványozó kft. a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete ellen - a Szegedi Törvényszék 10.K.700.146/2020/6. számú ítéletére is kiterjedően - terjesztette elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt 2021. február 15-én, a Szegedi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek.

[2] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az alapügy (közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított per) tárgya az indítványozó kft. részére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által megállapított, majd utóbb visszakövetelt egységes területalapú támogatás (SAPS) jogszerűségével kapcsolatos jogvita volt. Az indítványozó kft. a Magyar Állam tulajdonát képező gyulai tárgyi ingatlanokat haszonbérleti jogviszonya alapján 2013. december 2-ig zavartalanul használta. A haszonbérleti szerződésekben foglaltak szerint az indítványozó kft.-nek ezen ingatlanokra előhaszonbérleti joga állt fenn. Az indítványozó kft. haszonbérleti szerződésének lejárta előtt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (a továbbiakban: NFA) az érintett ingatlanokra földhaszonbérleti pályázatokat írt ki, és más, harmadik személyekkel haszonbérleti szerződést kötött, megsértve az indítványozó kft. előhaszonbérleti jogát. Az indítványozó kft. 2014. február 7-én tájékoztatta az NFA-t, hogy élni kíván az előhaszonbérleti jogával, majd e joga védelmében keresetet is előterjesztett a Gyulai Járásbíróságnál. A keresetet a Gyulai Járásbíróság a 2014. december 2-án kelt, 1.P.20.517/2014/8. számú ítéletével elutasította, azonban az indítványozó kft. fellebbezése folytán eljáró Gyulai Törvényszék a 2015. október 19-én kelt, 9.Pf.25.447/2015/7. számú ítéletével az elsőfokú döntést megváltoztatta, és megállapította, hogy az érintett ingatlanok vonatkozásában a haszonbérleti szerződések a Magyar Állam és az indítványozó kft. között jöttek létre, valamint kötelezte a harmadik személyeket, hogy az ingatlanokat adják az indítványozó kft. birtokába. Ezen ítélet alapján az érintett ingatlanok tekintetében az indítványozó kft. haszonbérleti jogát 2013. december 3. napjára visszamenőlegesen bejegyezték a földhasználati nyilvántartásba. A Gyulai Törvényszék ítéletét a Kúria 2016. március 2-án kelt, Pfv.V.22.072/2015/6. számú ítélete hatályában fenntartotta. Az indítványozó kft. azonban az ingatlanok birtokának visszaszerzéséig ténylegesen az érintett ingatlanokat nem használta, azokon mezőgazdasági művelést nem folytatott.

[3] 2.1. Időközben, 2014. május 15-én az indítványozó kft. egységes területalapú támogatás (SAPS) jogcímen támogatási összeg kifizetése iránti kérelmet terjesztett elő az érintett ingatlanokra, amely kérelemnek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a 2016. június 6-án kelt, 487/0401/15115/38/2014. számú határozatával helyt adott, és az indítványozó kft. részére 23 949 494 Ft támogatási összeget állapított meg. Később, 2017. október 13-án a Magyar Államkincstár Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Támogatásokért Felelős Elnökhelyettese - mint elsőfokú hatóság - 487/4401/23/2/2017. számon újabb határozatot hozott, amelyben az indítványozó kft. kérelmét elutasította, 20 517 127 Ft összeg erejéig kizárta őt a támogatásból (amely összeg a jövőben megállapítandó támogatások összegéből kerül levonásra), és a korábban megállapított támogatás összegének tizenöt napon belüli visszafizetésére kötelezte. A határozat indokolásában az elsőfokú hatóság utalt rá, hogy kettős igénylés miatt az érintett ingatlanokon adminisztratív és helyszíni ellenőrzést folytatott, valamint rámutatott, hogy a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Támogatási tv.) 44. § (7) bekezdés a) pontja értelmében az az ügyfél minősül jogszerű földhasználónak, aki vagy amely a kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napjára vonatkozóan, az általa igényelt terület vonatkozásában a földhasználati nyilvántartásba földhasználóként be van jegyezve. Az indítványozó kft. földhasználata a fent említett, előhaszonbérleti jog gyakorlásával kapcsolatos jogvitát követően, e határidő után került bejegyzésre. Az indítványozó kft.-t az elsőfokú hatóság végzésben nyilatkozattételre is felszólította az említett ingatlanok vonatkozásában, hogy a bejelentett igénylésének megfelelő használatát igazolja, de erre az indítványozó kft. nem reagált. Összességében az elsőfokú hatóság megállapította, hogy az indítványozó kft. ezen ingatlanok vonatkozásában nem minősült mezőgazdasági termelőnek, illetve - a korábban hatályos - az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2015. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 12/2015. (III. 30.) FM rendelet 1. § 8. pontja szerinti hasznosítónak, így támogatásra nem jogosult. Az elsőfokú hatóság ezért az említett jogkövetkezmények alkalmazásáról döntött.

[4] 2.2. Az elsőfokú határozat ellen az indítványozó kft. fellebbezést nyújtott be, de a döntést az Agrárminisztérium Agrártámogatások Jogorvoslati Főosztálya a 2019. május 6-án kelt, AJF/2499/2019. számú határozatával - az elsőfokú határozatban foglaltakkal tartalmilag megegyező indokokkal - helybenhagyta.

[5] 2.3. Az indítványozó kft. a másodfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt pert indított, de keresetét a Szegedi Törvényszék 10.K.700.146/2020/6. számú, 2020. június 15-én kelt ítélete elutasította. A törvényszék utalt rá, hogy az ügyben eljáró hatóságok a Támogatási tv. 57. § (3) bekezdése alapján, az ott írt öt éven belül döntöttek az indítványozó kft. terhére történő támogatás-visszavonásról, az irányadó jogszabályoknak megfelelően. Az indokolás szerint az indítványozó kft. a támogatás iránti kérelme benyújtásakor tisztában volt azzal, hogy a haszonbérleti szerződést nem vele kötötték meg, ezért nincs bejegyzett földhasználati joga, a területeket nem műveli, azok nincsenek a birtokában - sőt kifejezetten amiatt állt perben az NFA-val, mert az más, harmadik személyekkel kötött haszonbérleti szerződést. Az indítványozó kft. így a kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napja tekintetében valótlan tényt közölt a 2014. május 15-én benyújtott támogatás iránti kérelmében. Az indítványozó kft. földhasználati jogát a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú ítélete alapján csak 2015. november 2-án jegyezték be visszamenőlegesen. A hatóságok ezért megfelelően alkalmazták a Támogatási tv. rendelkezéseit, mert a vizsgált időpontban az indítványozó kft. sem hatályos földhasználati nyilvántartási bejegyzéssel, sem haszonbérleti szerződéssel nem rendelkezett. A törvényszék kimondta, hogy: "A területalapú támogatások célja a mezőgazdasági tevékenység finanszírozása, ezért amennyiben nem történik tényleges művelés, úgy támogatás sem jár."

[6] A kialakult joggyakorlat a támogatás jogszerű igényléséhez megköveteli a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzés mellett a terület tényleges használatát, művelését is (KGD2019.86. számú eseti döntés). Az indítványozó kft. a Támogatási tv. 44. § (7) bekezdése alapján nem minősült jogszerű földhasználónak, mert a kérelem benyújtására nyitva álló határidő utolsó napján még nem tudta haszonbérleti szerződéssel igazolni földhasználata jogszerűségét. Az indítványozó kft.-vel a haszonbérleti szerződések bírósági "helyreállítása" csak később, 2015. november 2-án történt meg. "Mindezek azt is eredményezik, hogy a földhasználati nyilvántartásba korábban bejegyzett földhasználók - akik a kérelmük benyújtásakor érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeztek, ténylegesen használták, művelték a földet - vonatkozásában nem lehetett foganatosítani a visszavonást." Az indítványozó kft. tehát a támogatási kérelme benyújtásakor még nem volt a földhasználati nyilvántartásba bejegyezve, és a területeket általa sem vitatottan nem művelte, részére ezért támogatás nem adható. A törvényszék ezért az indítványozó kft. keresetét, mint alaptalant, elutasította, és megállapította, hogy az alperes hatóság határozata a keresetben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.

[7] 2.4. Az indítványozó kft. a törvényszék ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely a 2020. november 17-én kelt, Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítéletével a jogerős döntést hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában a Kúria hangsúlyozta, hogy csak a keresettel támadott közigazgatási cselekmény jogszerűségét vizsgálhatta, ezért ennek az eljárásnak nem lehetett tárgya az indítványozó kft.-t ért azon esetleges hátrány, amelyet az NFA és a haszonbérleti pozícióba került harmadik személyek eljárása okozott. A Támogatási tv. 44. § (4) és (7) bekezdései, 55. § (1) bekezdése, 57. § (1) és (3) bekezdései, 69. § (1) és (2) bekezdései, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2014. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 28/2014. (III. 27.) VM rendelet 1. § 8. és 9. pontjai, 4. § (1) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, valamint az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete 4. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján a Kúria megállapította, hogy az indítványozó kft. nem minősült jogszerű földhasználónak az érintett ingatlanok tekintetében a támogatás iránti kérelem benyújtásakor. Az ingatlanok birtoklása hiányában mezőgazdasági tevékenységet nem folytathatott, így a támogatás iránti kérelem benyújtásakor a fennálló állapotokhoz képest valótlanul közölte, hogy a jogszerű földhasználata fennáll.

[8] Az ügyben hozott hatósági határozatok jogalapja a Támogatási tv. 57. § (3) bekezdése volt, vagyis az, hogy az indítványozó kft. jogosulatlanul részesült a támogatásban, mert sem mezőgazdasági termelőnek, sem hasznosítónak nem minősült. A támogatás alapvető feltétele a Kúria álláspontja szerint is a mezőgazdasági termelőnek minősülés és a mezőgazdasági tevékenység végzése - ezt támasztja alá az idézett KGD2019.86. számú eseti döntés is, amelytől a Kúria jelen ügyben sem tért el. Az indokolás szerint: "Ezekből következően az a tény, hogy a polgári bíróság - utóbb - a termőföld hasznosítására irányuló szerződés felperessel [az indítványozó kft.-vel való] létrejöttét állapította meg, a felperes pedig - visszaható hatállyal - a földhasználati nyilvántartásba bejegyzést nyert, nem változtatott azon a tényen, hogy a felperes az egységes kérelemmel érintett területeket nem birtokolta, ott mezőgazdasági tevékenységet nem végzett, mezőgazdasági termelőnek, hasznosítónak nem minősült. A föld használatára való jogosultság nem azonosítható a tényleges földhasználattal. Csak a földhasználó lehet ugyanis jogszerű, vagy jogszerűtlen földhasználó. Mindez pedig azt jelenti, hogy mivel földhasználat hiányában annak jogszerűsége fogalmilag sem vizsgálható, a felperes sem minősülhetett a föld birtoklása, használata nélkül jogszerű földhasználónak." A Kúria ezért a jogerős ítéletet jogszerűnek mondta ki, és hatályában fenntartotta.

[9] 3. Az indítványozó kft. a Kúria ítélete ellen - a Szegedi Törvényszék ítéletére is kiterjedően - alkotmányjogi panaszt nyújtott be, kérve a bírói döntések megsemmisítését.

[10] 3.1. Véleménye szerint a Kúria alaptörvény-ellenesen tette a vizsgálata tárgyává azt, hogy ő jogszerű földhasználónak minősül-e - különösen a támogatás iránti kérelem benyújtásának idejére nézve -, megsértve ezzel a Gyulai Törvényszék és a Kúria korábbi ítéleteit, amelyek már jogerősen kimondták, hogy ő az érintett ingatlanok haszonbérlője 2013. december 3. napjára visszamenőlegesen. Az indítványozó kft. szerint a Kúria "nem utazhatott volna vissza az időben", és nem tehetett volna úgy, mintha a támadott döntés kihirdetésekor még nem születtek volna meg a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú és a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. számú ítéletei. Mivel ezen ítéletek szerint az indítványozó kft.-vel visszamenőlegesen jöttek létre a haszonbérleti szerződések, ezért őt 2014. május 15-ére, a támogatás iránti kérelem benyújtása időpontjára nézve is jogszerű földhasználónak kell tekinteni. Álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot az, hogy a Kúria a támadott ítéletében nem vette figyelembe az akkor már ismert tényeket és bizonyítékokat, és úgy hozta meg a döntését, mintha még 2014. május 15. lett volna.

[11] 3.2. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jog sérelme körében az indítványozó kft. - idézve az Alkotmánybíróság korábbi határozatait - arra hivatkozott, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem nem szükségképpen követi a polgári jogi tulajdon fogalmát, hanem az egyéni cselekvési autonómia anyagi oldalát részesíti védelemben. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) Első Kiegészítő Jegyzőkönyve 1. Cikkére hivatkozással azt is kifejtette, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem összhangban áll az ott írt "javak tiszteletben tartásához" való joggal, ami "nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik" [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108]. Az indítvány az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) több döntését idézve utalt rá, hogy az EJEE szerinti javak tiszteletben tartásához való jog sérelmének vizsgálatára kialakult szempontrendszer vonatkozik, amely felöleli az EJEE szerinti "tulajdon" fogalmát és körét, valamint a tulajdon korlátozásának megengedett és meg nem engedett formáit. Az EJEB, Centro Europa 7 S.R.L. és Di Stefano kontra Olaszország [GC] (38433/09), 2012. június 7. ügyre hivatkozással az indítványozó kft. amellett érvelt, hogy a tulajdon EJEE szerinti fogalma autonóm jelentéssel bír, amibe beletartozhatnak az "állami vagyonelemként fennálló vagyoni értékű jogok" is. Az EJEB, Van Marle és mások kontra Hollandia [PC] (8543/79; 8674/79; 8675/79; 8685/79), 1986. június 26. ügy alapján az indítványozó kft. amellett is érvelt, hogy egy vállalkozás tevékenységének az ellehetetlenülése és az által kiépített ügyfélkör elvesztése ugyancsak az EJEE szerinti tulajdon-fogalom védelmi körébe tartozik. Hasonlóképpen utalt az EJEB, Vékony kontra Magyarország (65681/13), 2015. január 13. ügyre, amelyben az EJEB a dohánytermék-kiskereskedelmi koncessziótól való elesés (különösen az átláthatatlan eljárás) miatt megállapította a javak békés élvezete jogának a sérelmét, valamint az EJEB, Posti és Rahko kontra Finnország (27824/95), 2002. szeptember 24. ügyre, amely a tulajdon-fogalomba vonta a kérelmezők azon jogát, hogy meghatározott módon horgásszanak olyan állami tulajdonú vizeken, amelyeket bérleti jogviszony alapján használhatnak. Az indítványozó kft. ezek alapján megállapíthatónak látja, hogy a termőföld haszonbérlet "magánjogi tulajdonnak minősülő jogosultság", amely az alkotmányos tulajdonvédelem körébe tartozik; a területalapú támogatás (SAPS) pedig ezen tulajdon része. Az indítványozó kft. érvelése szerint ha őt illeti visszamenőleges hatállyal az érintett ingatlanok földhasználati joga, akkor őt illeti meg az azokra igénybe vehető támogatás is. A Kúria támadott ítélete - amely az indítványozó kft. haszonbérleti jogviszonyát visszamenőlegesen visszaállító ítéleteket negligálta - ezért álláspontja szerint sérti a tulajdonhoz való jogát.

[12] 3.3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme kapcsán az indítványozó kft. idézte az Alkotmánybíróság indokolási kötelezettséggel kapcsolatos korábbi döntéseit, valamint hivatkozott az önkényes mérlegelés és jogértelmezés tilalmára. Megismételte azt az álláspontját, hogy a haszonbérleti joga visszamenőleges helyreállítása egyúttal azt is jelenti, hogy ő minősült jogszerű földhasználónak az érintett ingatlanok tekintetében, és a Kúria ezt figyelmen kívül hagyó ítélete sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. A Kúria támadott ítélete az alkotmányjogi panasz szerint a res iudicata elvébe ütközik (az ítélt dolog jelentéstartalmára több kúriai és alkotmánybírósági döntést is idézett), mert nem ellentétes a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú és a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. számú ítéleteivel, és nem vett tudomást a meghozatalakor ismert tényekről és bizonyítékokról. Az indítványozó kft. jogszerű földhasználatát a Kúriának a korábbi döntések alapján tényként kellett volna elfogadnia. Az, hogy a Kúria (és a Szegedi Törvényszék) vizsgálta, hogy a támogatás szempontjából ki volt a tényleges földhasználó, az indítványozó kft. szerint tisztességtelen, és a kívülálló harmadik személyeket előnyben részesítő eljárás.

[13] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.

[14] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.

[15] 5. Az indítványozó kft. - a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete átvételének időpontjához képest - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt (figyelemmel arra, hogy a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esett). A Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú és a KúriaPfv.V.22.072/2015/6. számú ítéletei ellen - amelyek az indítványozó kft. haszonbérleti jogviszonyát visszamenőlegesen helyreállították - az indítványozó kft. nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt; ezért a jelen eljárásban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban felsorolt sérelmeket csak a támadott ítélet keretei között vizsgálhatta.

[16] A jogi képviselő a meghatalmazást csatolta. Az indítványozó kft. alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozó jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott ítélettel lezárt eljárásban felperes volt - fennáll. Az indítványozó kft. az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére hivatkozott, megjelölve az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését, továbbá a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

[17] 6. Megállapítható volt, hogy az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében alább felsorolt követelményeinek eleget tesz: a) tartalmazza a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése kapcsán azt, hogy a termőföld haszonbérleti joga a tulajdonvédelem körébe tartozik, és ez magában foglalja az érintett területekre igényelhető támogatást is, ezért a támadott döntés sérti a tulajdonhoz való jogot; a XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán pedig azt, hogy a támadott döntés nem vette figyelembe a korábbi, haszonbérleti jogról rendelkező bírói döntés anyagi jogerejét]; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Kúria Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.

[18] 7. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[19] 7.1. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelme kapcsán az indítványozó - az Alkotmánybíróság és az EJEB több döntését is idézve - amellett érvelt, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem kiterjed a "magánjogi tulajdonnak minősülő" termőföld haszonbérletre is, továbbá hogy az érintett termőföldekre igényelhető területalapú támogatások is e jogosultság részét képezik, ezért ha őt illeti meg visszamenőleges hatállyal a haszonbérlet joga, akkor neki jár a támogatás is.

[20] A fent írtak szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban foglalt érveket csak a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete vonatkozásában, annak keretei között vizsgálhatta. Az indítványozó kft. és az NFA közötti haszonbérleti szerződés létrejöttének visszamenőleges megállapítása azonban - amint azt az indítvány is tartalmazza - nem ennek az eljárásnak, hanem a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú és a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. számú ítéleteivel elbírált pernek volt a tárgya, amelyben az indítványozó kft. keresetének helyt adtak. Az, hogy az alkotmányjogi panaszban támadott kúriai ítélettel záruló eljárásban a Kúria - valamint az első- és másodfokú hatóság és a Szegedi Törvényszék is - úgy foglalt állást, hogy a Támogatási tv. és az egyéb említett irányadó jogszabályok alapján a támogatás iránti kérelem szempontjából - a benyújtás időpontjában - az indítványozó kft. nem minősült jogszerű földhasználónak, mivel e fogalom (a haszonbérleti jogviszony fennálltától függetlenül) a tényleges földhasználathoz, mezőgazdasági tevékenység folytatásához kapcsolódik, amit fogalmilag nem lehet visszamenőlegesen végezni vagy helyreállítani, olyan jogértelmezési kérdésnek minősül, amely a bíróságok hatáskörébe tartozik, és amely helytállóságának a kifogásolása a támadott döntés törvényességi felülvizsgálatára irányul. Az Alkotmánybíróság, kialakult gyakorlata szerint, tartózkodik az ilyen törvényességi kérdések felülvizsgálatától. "Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja, tartózkodik attól, hogy a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok tevékenységét törvényességi-jogalkalmazási kérdésekben felülbírálja. "Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem" (3060/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [41])." (3193/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [25])

[21] 7.2. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme kapcsán az indítványozó kft. azt állította, hogy a Kúria támadott döntése nem volt tekintettel a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.447/2015/7. számú és a Kúria Pfv.V.22.072/2015/6. számú ítéletei anyagi jogerejére, ezért a res iudicata elvébe ütközik.

[22] A Kúria támadott Kfv.IV.35.405/2020/7. számú ítélete indokolásának [21] bekezdése - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (1) bekezdésére, 4. § (1) bekezdésére, 108. § (1) bekezdésére és 115. § (2) bekezdésére hivatkozva - rögzíti, hogy "a bíróság csak a keresettel támadott közigazgatási cselekmény jogszerűségét vizsgálhatta, míg jelen pernek nem lehetett tárgya a felperes [az indítványozó kft.] esetleges további jogsérelmének orvoslása. Azt pedig a felperes is kifejtette a felülvizsgálati kérelmének 68. pontjában, hogy véleménye szerint a földhasználati bejegyzése - nem az alperes, hanem - az NFA és a haszonbérleti pozícióba került harmadik személyeknek róható fel. Az tehát, hogy a felperes esetlegesen emiatt került hátrányosabb helyzetbe és szenvedett el joghátrányt, a közigazgatási pernek nem lehetett a tárgya." A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott ítélete tehát nem az indítványozó kft. és az NFA közötti haszonbérleti szerződéses jogviszonyról döntött (ami a korábbi, jogerősen lezárult eljárásnak volt a tárgya), hanem az ettől a fent írtak szerint elkülöníthető, és a tényleges földhasználat, a mezőgazdasági tevékenység végzése alapján megítélendő területalapú támogatás kérelmezésének a jogszerűségéről. Amint azt a Pp. 360. § (1) bekezdése is kimondja, az anyagi jogerőhatás azt jelenti, hogy: "A keresettel és az ellenkövetelés fennállta tekintetében érdemben elbírált beszámítással érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék." A Kp. 96. §-a szerint: "A közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálata tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára a felek vagy az érdekeltek új keresetet indíthassanak vagy azt egyébként vitássá tehessék." Jelen esetben az indítványozó kft. által hivatkozott - az NFA ellen az előhaszonbérleti joga védelmében indított - korábbi perben hozott ítélettel sem félazonosság, sem tényazonosság, sem jogazonosság nem áll fenn. Ebből következően a Kúria támadott ítélete az alkotmányjogi panaszban foglalt okokból nem vet fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatosan sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

[23] 8. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 29. §-ában foglaltakra, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2022. március 8.

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter előadó alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/422/2021.