BH 2010.7.185 Az örökbefogadás felbontására nem kerülhet sor azon az alapon, hogy az örökbefogadó szülők házasságát a bíróság felbontotta és a különélő örökbefogadó szülő nem kívánja a kiskorú gyermekével a kapcsolatot tartani [Csjt. 1. § és 57. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és házastársa: D. A.-né sz. M. M. az R. Város Gyámhivatalának a 2002. szeptember 21. napján jogerőre emelkedett 1928-5/2002. számú határozatával örökbe fogadta I. M. utónevű gyermeküket, aki a jelen per kiskorú alperese.

A B.-i Városi Bíróság a 2007. július 11. napján jogerőre emelkedett ítéletével a gyermeket az anya gondozásában helyezte el, kötelezte a bíróság az apát - a jelen per felperesét -, hogy a gyermek tartására 2006. december 1. napjától kezdődően fizesse meg az anyának a mindenkori havi jövedelme 20%-át de legalább havonta 10 500 forintot.

A B.-i Városi Bíróság a 2007. november 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével az örökbefogadó szülők házasságát felbontotta.

A felperes a 2007. szeptember 17. napján előterjesztett keresetében az 1928-5/2005. számon kk. D. I. M. vonatkozásában létrejött örökbefogadás felbontását kérte arra való hivatkozással, hogy az örökbefogadás a célját és társadalmi rendeltetését nem tudja betölteni.

A kiskorú részére kirendelt ügygondnok a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az örökbefogadás felbontásának feltételei nem állnak fenn, és az a kiskorú alperes érdekével is ellentétben állna.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala iránt.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint az R. Városi Gyámhivatal által csatolt iratokból megállapítható, hogy a gyámhivatal egy körültekintő eljárást követően engedélyezte a felperesnek és házastársának a kiskorú gyermek örökbefogadását. A gyámhivatal ügyintézője az örökbefogadókat részletesen tájékoztatta az örökbefogadás joghatásairól. Ezen joghatások ismeretében az örökbefogadó szülők örökbefogadási szándékukat megerősítették. Mind a gyermek, mind pedig az örökbefogadók több ízben orvosi, illetve pszichológiai vizsgálaton vettek részt. A vizsgálatok eredményeként az eljáró szakemberek a gyermeket, és a kérelmező házastársakat is az örökbefogadásra alkalmasnak találták. D. A. és neje 2002. július 6. napján, az akkor már általuk átmeneti nevelésbe vett gyermeket illetően írásban ismételten kérték az R. Városi Gyámhivatalt, hogy engedélyezze I. M. örökbefogadását, és úgy nyilatkoztak, hogy a gyermek számára boldog gyermekkort kívánnak biztosítani, és tisztességgel szeretnék felnevelni őt.

Ezt követően azonban az örökbefogadó szülők házassága megromlott és 2006. november 30-án az anya a gyermekkel együtt elöltözött a közös használatú ingatlanból a rokonaihoz, majd pert indított a jelen per felperese ellen a gyermek nála történő elhelyezése, valamint az apának gyermektartásdíj fizetésre való kötelezése iránt.

Az elsőfokú bíróság a gyermekelhelyezés és járulékai tárgyában folyamatban volt perben igazságügyi pszichológus szakértői bizonyítást rendelt el, amelyben az apa - a jelen per felperese - nem kívánt részt venni, a szakértő ezért csak az anyát és a gyermeket vizsgálta meg. Az igazságügyi pszichológus szakértő véleményében megállapította, hogy az anya alkalmas a gyermek nevelésére és gondozására, továbbá rámutatott arra is, hogy az olyan apa, aki azt jelenti ki, hogy ha nem nála helyezik el az örökbefogadott gyermeket, akkor az neki nem kell, vegyék le a nevéről, a pszichológus szakértő értelmezése szerint alkalmatlannak minősül a gyermeknevelésre. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt aggálytalannak fogadta el, erre tekintettel a kiskorút az anyánál helyezte el, és a különélő apát gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a folyamatban volt perben ezt követően hozott ítéletével pedig az örökbefogadó szülők házasságát felbontotta.

A felperes az örökbefogadás felbontására irányuló kereseti kérelmét ezen előzményi eljárásokra alapította és előadta, hogy amennyiben őt a bíróság a gyermek nevelésére alkalmatlannak találta, "találja alkalmatlannak gyermektartásdíj fizetésre is, és a gyermeket vegyék le a nevéről."

A Csjt. 57. § (1) bekezdése szerint az örökbefogadás felbontására akkor van lehetőség, ha annak fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be.

A bizonyítás adataiból megállapítható, hogy a peres felek között az örökbefogadás folytán tényleges családi kapcsolat alakult ki. A kiskorú gyermek 3 éves korától, életének nagyobb részét a felperessel töltötte, őt apaként elfogadta, vér szerinti apjával kapcsolatot nem tartott. Nem vitás, hogy a felperes és volt házastársa között az érzelmi kapcsolat megszakadt, házasságuk felbontásra került, a kiskorú pedig az anyánál került elhelyezésre.

Emiatt az örökbefogadás azt a célját, hogy családi kapcsolatot hozzon létre az örökbefogadott és az örökbefogadók között, nem tudja betölteni. Az örökbefogadás másik célja - a kiskorú nevelésének biztosítása, amelyhez az anyagi gondoskodás is hozzátartozik - azonban nem tekinthető meghiúsultnak.

A közös gyermekké fogadás esetén a szülők házasságának felbontása még nem jelenti azt, hogy az örökbefogadás célja és rendeltetése feltétlenül meghiúsult.

Az örökbefogadás felbontására akkor van lehetőség, ha annak fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy ha az örökbefogadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be.