BH 1999.1.27 Ha a szövetkezet tagja a vitatott - egyébként a szövetkezet tulajdonában lévő - földterületet jogszerűen tartotta a birtokában, a birtokvédelem megengedett eszközeinek a szövetkezettel szemben való alkalmazásával a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást nem valósít meg. Ezen a címen történő kizárása a tagnak jogellenes [1992. évi I. tv. 45. § (1) bek., 50. § (1) bek., Ptk. 190. § (1) bek.].

A felperes az alperes szövetkezet tagja volt, akinek tagsági viszonyát a közgyűlés a 18/1994. (XI. 12.) határozatával kizárással megszüntette, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 50. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapítottan. A kizárást azzal indokolta, hogy a felperes az alperessel kötött bérleti szerződésben foglaltaknak többszöri felszólítás ellenére nem tett eleget, a bérleti díjat nem fizette meg, illetve a bérleményt a szövetkezet felmondása ellenére a mai napig is használja. Másodsorban a kizárást azzal indokolta, hogy a felperes a szolgálatot teljesítő portást megfenyegette, a lakatot tőle elvette, és a portát elfoglalva tartotta. Harmadrészt a kizárás azon alapult, hogy a felperes körlevelet szerkesztett, amelyet a szövetkezet tagjainak eljuttatott. A közgyűlési határozat szerint ez "valótlan tényeket állít, illetve a szövetkezet vezetőit személyiségi jogaiban is sérti".

A felperes a keresetében a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezését és az alperesnek perköltségben való marasztalását kérte azzal az indokkal, hogy a közgyűlési határozatban terhére rótt jogsértést nem követte el.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes közgyűlésének 18/1994. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest a felperes részére 12.000,-Ft perköltségnek 15 nap alatti megfizetésére kötelezte. Ítéletében tényként állapította meg, hogy az alperes és a felperes tulajdonát képező Sp. Egyéni Cég között 1993. október 1. napján bérleti szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes az alperes tulajdonában álló üzemanyag-tárolót bérli. Ugyancsak a szerződés részét képezi egy 150 m2 nagyságú terület, valamint 3 méter szélességű út, amely az üzemanyag-tároló megközelítését szolgálja.

Az alperes a bérleti díj nem fizetése miatt 1994. október 13-án az utat le kívánta zárni a felperes előtt. Ekkor a felperes ez ellen fellépett, és nem engedte, hogy Cs. K. portaszolgálatot teljesítő személy a sorompót lelakatolja; így akadályozta meg az üzemanyag-tároló hely megközelítésének kizárását. E magatartással összefüggésben ellene a D.-i Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya 8836/1994. szám alatt szabálysértési eljárást folytatott, amelyet azonban megszüntetett.

Időközben a D.-i Városi Bíróság előtt jogerősen befejeződött a per, amellyel a bíróság az Sp. Kereskedelmi és Ügynöki Egyéni Céget kötelezte 1.094.700,-Ft+25% áfa bérleti, illetve használati díj, valamint annak 1995. április 22. napjától járó kamatai megfizetésére. Kötelezte továbbá a korábban bérelt ingatlan birtokba adására is.

Az elsőfokú bíróság a csatolt iratok és Cs. K. tanúvallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a per tárgyát képező közgyűlési határozatban foglalt kizárási okok a kizárást nem alapozzák meg. Az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint "a szövetkezet kizárhatja tagjai sorából azt a szövetkezeti tagot, aki a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy tagsági viszonyból eredő kötelességének nem tesz eleget". Megítélése szerint a felperes cégének bérletidíj-fizetési kötelezettsége nem a tagsági viszonyából ered, az a felperesnek egyértelműen polgári jogi kötelezettsége. A bérleti díj nem fizetése semmilyen összefüggésben nem áll a felperes szövetkezeti tagsági viszonyával. H. J. tanúvallomásából megállapította, hogy az alperes szövetkezetnek 1994-ben több millió forintos árbevétele volt, ehhez képest a 30.000,-Ft-os nettó bérleti díj elmaradása a szövetkezet gazdálkodását alapvetően nem befolyásolhatta.

Az alperes által megjelölt másik két cselekmény egyike sem meríti ki a felhívott jogszabályhelyben foglalt feltételeket. A felperesnek 1994. október hónapban a telephelyen tanúsított magatartása tekintetében a szabálysértési vétség megállapítására nem került sor. Cs. K. tanúvallomásából pedig megállapítható, hogy a felperes őt nem bántalmazta, vele szemben erőszakot nem alkalmazott.

Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által készített felhívás szintén nem alapozza meg a kizárást. Annak első része éles kritikával illeti ugyan az alperes szövetkezet elnökének tevékenységét, míg a második rész egyfajta programot kíván adni a szövetkezet tagjai részére. Ez önmagában azonban nem minősülhet olyan cselekménynek, amely a kizárást megalapozza.

Az ítélet ellen benyújtott alperesi fellebbezés folytán a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta, és az alperest a felperes részére 15 nap alatt 6.000,-Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság az alapeljárásban és a megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok okszerű mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése, így érdemi döntése is helytálló.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal - a jogerős ítélet megváltoztatását és a közgyűlési határozat hatályban tartását kérte. Kérte továbbá a felperesnek az alperes perben felmerült költségei megfizetésére kötelezését is.

Álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértő határozatot hozott akkor, amikor megállapította, hogy a kizárást kimondó közgyűlési határozat nem felel meg az Szvt. 50. §-ában foglaltaknak, mivel a kizárás indokaként szolgáló tények nem tagsági viszonyból erednek, hanem polgári jogi kötelezettségből. Téves a bíróságoknak az a megállapítása, hogy a tagsági viszony nem szüntethető meg kizárással olyan esetekben, amikor a szövetkezeti tag nemcsak az Szvt. 50. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tagsági viszonyból eredő kötelezettségét nem teljesíti, hanem az a) pontban foglaltak szerint olyan, a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít - neki felróható módon -, ami megalapozza a közgyűlés kizáró határozatát. Ez a rendelkezés nem írja elő kifejezetten, hogy ennek a magatartásnak a tagsági viszonnyal összefüggésben kell lennie. Álláspontja szerint a kizárást kimondó közgyűlési határozatban megfogalmazott valamennyi magatartás - függetlenül más jogág megítélésétől - a szövetkezeti törvény előírásaiba ütközik, és így alkalmazható a taggal szemben a kizárás.