BH 2003.10.427 Csak a végrehajtási záradékkal ellátott okiraton alapuló követelés behajtására irányuló azonnali beszedési megbízás élvez előnyt a bankszámláról történő kielégítési sorrendben [Ptk. 119. §, 361. §, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 6. § (1) bek., 86. § (2) bek., 1991. évi XLI. tv. 112. §, 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (4) és (5) bek., 5. § (2) bek. c) pont, 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 10. § (7) bek., 26. § (2) és (5) bek.].

A felperes 2000. november 29-én a D. Bank számlavezető bankját azzal bízta meg, hogy 16 873 060 Ft-ot az F. Rt. részére az alperesnél vezetett bankszámlájára utaljon át. A D. Bank a felperes megbízásának még ezen a napon eleget tett. A felperes észlelte, hogy 1 687 306 Ft tartozás helyett egy tizedest tévedve jelölte meg 16 873 060 Ft-ban az átutalandó összeget, és a téves jóváírás megszüntetése végett 2000. november 30-án a D. Bank számlavezető bankja intézkedését kérte. A felperes bankja 2000. november 30-án telefonon, majd még ezen a napon írásban (fax útján) kérte az alperestől a 16 873 060 Ft és az 1 687 306 Ft különbözeteként a 15 185 754 Ft visszautalását. Az alperes 2000. december 1-jén közölte a felperes bankjával, hogy a perbeli összeg jóváírása ügyfele számláján megtörtént, így az F. Rt. számlatulajdonos rendelkezése nélkül annak visszautalására nem kerülhet sor. Az alperes a felperes által átutalt összeggel az F. Rt. bankszámláját 2000. november 30-án a saját követelése részteljesítéseként, közjegyzői okiraton alapuló önmaga által benyújtott azonnali beszedési megbízást teljesítve megterhelte.

A felperes a keresetében 15 185 754 Ft és ennek 2000. november 30-tól a kifizetésig járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes az összeg téves átutalása ismeretében 2000. november 30-án közjegyzői okiraton alapuló végrehajtást kért a perbeli összegre. A felperesnek a tévesen átutalt összegre a tulajdonjoga fennállt, ezért erre az összegre az 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 86. §-ának (2) bekezdése alapján végrehajtást indítani nem lehetett. Álláspontja szerint az azonnali beszedési megbízás benyújtása végrehajtási cselekménynek minősül. A 6/1997. (MK 61.) MNB közlemény 10. §-ának (7) bekezdése értelmében az azonnali beszedési megbízást végrehajtás elnevezéssel kell ellátni. Ezért a felperes a 15 185 754 Ft-nak a foglalás alóli feloldása iránt a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult végrehajtási igénypert indítani az alperessel szemben. A másodlagos kereseti kérelmében a felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdésének b) pontja alapján kérte az alperest marasztalni. Harmadlagos kereseti kérelmében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a fenti összeg megfizetésére szerződésen kívüli kártérítés jogcímén kérte kötelezni az alperest.

Az alperes mindhárom jogcímen a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint jogszerűen járt el, amikor az F. Rt.-vel szemben fennálló követelése behajtása érdekében - a közvetlen végrehajtás lehetőségét megalapozó közjegyzői okirat végrehajtási záradékoltatásának kérését megelőzően - a Vht. 6. §-ának (1) bekezdése alapján 2000. november 15. napján azonnali beszedési megbízást nyújtott be az F. Rt. alperesnél vezetett bankszámlája ellen. A pénzforgalmi úton történő igényérvényesítés azonban nem része a végrehajtásnak, bírósági végrehajtás megindításának akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Így a felperes által az alperes ellen a Pp. 371.§-a alapján - foglalás hiányában - végrehajtási igényper nem indítható. Az alperes a perbeli esetben a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 5. §-a (2) bekezdésének c) pontja és a 6/1997. (MK. 61.) MNB rendelkezés 26. §-ának (2) és (5) bekezdésében írottak szerint járt el. Az alperes a végrehajtási eljárás megindítását végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelemmel 2000. november 30-án kezdeményezte. Egyébként az F. Rt.-vel szemben jogos követelése állt fenn, így ő jogalap nélkül nem gazdagodott, és az eljárása jogszerű volt.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15 185 754 Ft-ot és ennek 2000. november 30-ától a kifizetésig járó törvényes kamatát. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett keresetét nem találta alaposnak, mert - álláspontja szerint - az azonnali beszedési megbízás végrehajtási eljáráson kívüli cselekmény. A felperes másodlagos kereseti kérelme viszont alapos, mert az alperes által hivatkozott pénzügyi jogszabályoknál a Ptk. magasabb rendű jogszabály. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel megvalósult, az alperes csak az F. Rt.-vel kapcsolatos jogviszonyában nem jutott anyagi előnyhöz. A másodlagos kereseti kérelem megalapozottsága folytán a harmadlagos kereseti kérelem vizsgálata szükségtelen volt.

Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint - feltételezve az átutalás téves voltát - a jogalap nélküli vagyoni előny az F. Rt-nél következett be, ezért a felperesnek az igényét nem az alperessel szemben, hanem az F. Rt. ellen indult felszámolási eljárásban kellett volna érvényesíteni. A követelés az alperessel szemben egyébként is idő előtti. Az alperes az F. Rt.-vel szemben fennálló jogos követelését inkasszálta. Ez az alperesi magatartás nem eredményezheti a felperesi igény megalapozottságát. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatalakor figyelmen kívül hagyta az alperes által hivatkozott pénzforgalmi jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit. Kérte az F. Rt. felszámolója nyilatkozatát beszerezni arról, hogy a felperes a felszámolási eljárásban érvényesítette-e a perbeli igényét.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Számlákat csatolt be másolatban annak bizonyítására, hogy az F. Rt.-vel szemben a tartozása 1 687 306 Ft volt, s így részéről 15 185 754 Ft túlfizetésként jelent meg.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.

A felperes tartozatlanul fizetett az F. Rt.-nek, ez a jogi tény valóban a Ptk. 361. §-a szerint közte és az F. Rt. között keletkeztetett jogviszonyt. Ez a pénz azonban az Rt. birtokából kikerült. Amennyiben az alperes az Rt. számláján lévő összegből jóhiszeműen - a törvény adta lehetőségek között - jogcímen alapuló követelését kielégíti, úgy a Ptk. 119. §-a szerint tulajdonosa lesz a pénznek, tőle az nem követelhető vissza.

A felperes azonban arra hivatkozott, hogy az alperes rosszhiszeműen járt el, amikor a perbeli összeget az F. Rt. (továbbiakban: Rt.) számlájáról leemelte, és a saját számlájára jóváírta. Az alperes ugyanis a jóváírás előtt tudott arról, hogy a perbeli összeget a felperes jogcím nélkül tévesen utalta át, tehát az nem kerülhetett - jogcím hiányában - az Rt. tulajdonába. Az alperes tehát ténylegesen a felperes pénzéből elégítette ki a követelését, tehát az ő rovására gazdagodott.