981/B/1991. AB határozat
a villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény 3. §-a és 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény 3. §-ának és 16. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. tv. (a továbbiakban: Vtv.) 3. §-át, valamint 16. § (1) bekezdését indítványozó azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az abban foglalt rendelkezések sértik az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését.
A Vtv. 3. §-a kimondja, hogy: "A villamosmű és a benne fejlesztett, illetve az általa átvitt villamos energia - ha a Kormány kivételt nem tesz - társadalmi tulajdonban, közcélú villamosmű csak állami tulajdonban állhat". A Vtv. 16. § (1) bekezdés első mondata szerint: "Fogyasztó részére villamos energiát kizárólag közcélú villamosmű szolgáltathat."
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése deklarálja Magyarországon a köz- és a magántulajdon egyenjogúságát, és részükre egyenlő védelmet biztosít. A 9. § (2) bekezdése a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának állam áltaü elismerését és támogatását mondja ki.
2. Indítványozó értelmezése szerint a Vtv. azzal, hogy közcélú villamosmű részére tartja fenn a fogyasztó villamos energiával való ellátásának jogát, és közcélú villamosműnek kizárólag az állam tulajdonában álló villamosművet ismeri el, megsértette az Alkotmány előbbiekben ismertetett rendelkezéseit. Álláspontja szerint a villamosenergia-termelés és forgalmazás tevékenységének állami monopóliuma gátolja ezen a területen a gazdasági verseny kibontakozását. Indokolatlannak tartja a monopólium fenntartását, mert a fogyasztók energiával való folyamatos ellátásának biztosítása más tulajdoni formák mellett is megoldható.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Vtv. 3. §-ának első mondata, amely a villamosmű és a benne fejlesztett villamos energia társadalmi tulajdonát deklarálja, a hatályos Alkotmány által nem ismert tulajdonformával határozza meg az említett szabályozási tárgyak tulajdonjogi helyzetét. Ez a tény azonban jogbizonytalanságot nem okoz, mert ez csak akkor állna fenn, ha a jogalkalmazás során egy meghatározott jogviszonyban az alkalmazandó jogszabály szövege többféle, egymásnak ellentmondó értelmezésre adna lehetőséget. Erről ebben az esetben nem lehet szó, bár tartalmukat vesztett fogalmak használata a joggyakorlás során bizonytalanságot eredményezhet. A tulajdonformáknak a kifogásolt jogszabályi rendelkezés használta kategóriák szerinti rendszerezése mind elméletileg, mind pedig a joggyakorlat számára meghaladottá vált, elemeinek használata a jogszabály szövegében ugyan zavaró, de a jogérvényesítés során joghatással nem jár (igény rá nem alapítható, jogalapot nem ad, jogot nem keletkeztet, helyes alkotmányértelmezés mellett nem szolgál alapul a magántulajdon diszkriminatív megkülönböztetéséhez sem). Ebből kifolyólag az Alkotmánybíróság nem látott indokot az alkotmányellenességnek pusztán bizonytalanság, de nem alapjog gyakorlását érintő jogbizonytalanság alapján történő megállapítására.
2. A Vtv. 3. §-ának második fordulata, amelynek szövege összhangban áll Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 172. § g) pontjában foglaltakkal, nem ellentétes a hatályos Alkotmány rendelkezéseivel. A Ptk. hivatkozott szakasza az állam kizárólagos tulajdonának tárgyait sorolja fel, és ezek között említi a közcélú villamosműveket. Ez a rendelkezés pedig megfelel az Alkotmány 10. § (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, amely szerint az állam kizárólagos tulajdoni tárgyainak körét törvényben kell meghatározni. Ennek mind a Ptk., mind a Vtv. hivatkozottt rendelkezései megfelelnek, ezért alkotmányellenesség nem állapítható meg.
3. Nem megalapozott az indítvány azon állítása sem, hogy a nemzetgazdaság bizonyos területein a kizárólagos állami tulajdon, és az ennek működtetésével összefüggő tevékenység gyakorlásának az állam részére történő fenntartása sértené a gazdasági verseny szabadságának és a vállalkozásnak az Alkotmányban mindenki számára biztosított jogát. Az államnak ugyanis az Alkotmány említett 10. § (2) bekezdésén alapuló alkotmányos joga annak meghatározása, hogy nemzetgazdasági szempontból mit tart olyan jelentőségű tevékenységnek, amelynek gyakorlására nemcsak általános, közvetett-regulatív, hanem tényleges, közvetlen-tulajdonosi befolyást is gyakorolni kíván. Ez a gazdasági tevékenységek olyan szűk körére terjed ki, melyek stratégiai jelentőségét minőségi vonatkozásai adják meg.
Jelen esetben sem támasztható alkotmányossági kifogás a szabályozás ilyetén tartalma ellen, különös tekintettel arra, hogy időközben hatályba lépett a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. tv., amely éppen az állami monopóliumok által érintett területek hatékony, a piacgazdaságnak megfelelő működését kívánja elősegíteni. E keretek között a magyar jogrendszerben központi helyet elfoglaló magántulajdonnak is lehetősége van részt venni e tevékenységek gyakorlásában, sőt kifejezett jogpolitikai cél, hogy a gazdasági verseny ezen a területen is éreztesse hatását.
4. Az előadottakra tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1993. március 23.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró