3055/2012. (VI. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 80. § (1) bekezdés b) és c) pontja, valamint 80. § (2) bekezdés a) és b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője (a továbbiakban: Indítványozó) 2006. január 19-én az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (régi Áfatv.) 16. § (1) bekezdése és 48. § (7) bekezdése vonatkozásában nyújtott be absztrakt utólagos normakontrollra irányuló beadványt. 2006. március 3-án beadványát - az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívásának megfelelően - kiegészítette. Indítványában előadta, hogy - véleménye szerint - a kifogásolt rendelkezések együttes alkalmazása diszkriminatív, ugyanis az adófizetésre kötelezettnek akkor is meg kell fizetnie az Áfá-t az adóhatóságnak, ha a vevő a bevallás határidejéig azt nem fizette meg a számla kiállítójának, az adóalany ugyanakkor az általa vásárolt áruk és szolgáltatások Áfá-ját csak akkor igényelheti vissza az adóhatóságtól, ha ezek ellenértékét megfizette. Az Indítványozó 2008. február 8-án az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfatv.) hatályba lépésére tekintettel fenntartotta, illetve kiegészítette korábbi indítványát. Az Indítványozó álláspontja szerint az új Áfatv. változatlanul tartalmazza a korábban kifogásolt, az adóalanyra nézve hátrányos megkülönböztetést. Ezen kívül azt is sérelmezte, hogy az adóalanynak az Áfá-t annak összeghatárától függetlenül kell megfizetnie, visszaigényelni viszont csak meghatározott összeg fölött van lehetősége. A továbbiakban azt is kifogásolta, hogy az új Áfatv. 80. § (1) bekezdés b) és c) pontjai, valamint 80. § (2) bekezdés a) és b) pontjai az adóalanyt nem a valós jövedelmi helyzete szerint kötelezik a közterhekhez való hozzájárulásra. Az adóalany ugyanis külföldi pénznemben történő belföldi termékértékesítés (számlakiállítás) esetén a hitelintézet vételi árfolyamán tudja átváltani az ellenértéket forintra, az Áfa összesét azonban a magasabb eladási árfolyam szerint kell bevallania és megfizetnie. Az Indítványozó az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bekezdésére, valamint 70/I. §-ára hivatkozott.

[2] 2. Az Indítványozó az Alkotmánybíróság XX/1040-1/2012. számú végzése alapján, 2012. március 13-án - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz keretében - indítványozta az alkotmányjogi panasz befogadását, az új Áfatv. 80. § (1) bekezdés b) és c) pontja, valamint 80. § (2) bekezdés a) és b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását, a sérelmezett rendelkezések megsemmisítését, illetve a határozat közzétételét a Magyar Közlönyben.

[3] Az Indítványozó az érintettsége tekintetében előadta, hogy a gazdasági életnek a sérelmezett rendelkezések hatálya alatt ál ló szereplőjeként jelentős és indokolatlan anyagi hátrányt szenved. Az Indítványozó a konkrét helyzetét illetően előadta, hogy - a szerződési szabadság elve alapján - a magyarországi illetőségű szerződő partnereivel kötött szerződésekben a termékek árát EUR-ban fejezte ki, és ennek megfelelően a számlát is EUR-ban állította ki. Előadta továbbá azt is, hogy - az új Áfatv. 80. §-ában biztosított választási lehetőséggel élve-úgy döntött, hogy az Áfa összegének megfizetéséhez szükséges forintra történő átszámításhoz a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) deviza-árfolyamát alkalmazza. Az Indítványozót ily módon a hitelintézeti deviza eladási ár [új Áfatv. 80. § (2) bekezdés a) pont] nem érinti, de az MNB árfolyama és a hitelintézeti vételi árfolyam különbsége igen. Az Indítványozó a továbbiakban kifejtette, hogy meglátása szerint a hitelintézeti deviza-árfolyamok az MNB-középárfolyamot - a gazdasági élet szereplői számára hátrányosan - nem követik.

[4] Az Indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás sérti az Alaptörvény B) cikk 1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvét, az M) cikk 1) bekezdés által garantált tisztességes gazdasági verseny feltételeit, valamint a XXX. cikk 1) bekezdés közteherviselési szabályát. Az Indítványozó megújított indítványában nem hivatkozott az Alaptörvény XV. cikk sérelmére. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezések tekintetében indokolásképpen előadta, hogy ezek azért szenvednek sérelmet, mert az adóalap-számítás nem felel meg a valós jövedelmi viszonyoknak és így az adózó teherbíró képességének. Az adóalany a számlán szereplő külföldi fizetőeszközért- a hitelintézet vételi árfolyamán történő átváltása után - kevesebb magyar fizetőeszközt kap, mint amely alapján az Áfá-t meg kell fizetnie. A kifogásolt szabályozás a tisztességes gazdasági verseny feltételeit - az indítványozó állítása szerint- azért sérti, mert a gazdasági élet szereplőinek le kell mondaniuk a szerződési szabadságukról annak érdekében, hogy "a sérelmezett szabályozásból fakadó anomáliát" elkerüljék. Az ily módon hosszabb ideje történő gazdálkodás végső soron sérti a jogállamiság elvét is.

[5] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)-(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről, és az Abtv. 71. § (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a megújított indítvány határidőben benyújtottnak tekintendő. Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1)-(2) bekezdésében támasztott formai feltételeknek is, mivel tartalmazza az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást, valamint tartalmaz határozott kérelmet és a támadott rendelkezés alaptörvény-elleneségére vonatkozó részletes okfejtést, továbbá a panasz kifejezett kérelmet fogalmaz meg az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály megsemmisítésére.

[6] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdés szerinti központi adónemről szóló törvény Alaptörvénnyel való összhangját kezdeményezte. Az új Áfatv. alkotmányossági vizsgálata kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeretes vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok szempontjából végezhető el.

[7] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk 1) bekezdésének, M) cikk 1) bekezdésének, valamint XXX. cikk 1) bekezdésének sérelmét állította, amelyek azonban az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében megjelölt alkotmányos jogok között nem szerepelnek. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § a) pontja alapján - hatáskörének hiánya miatt - az új Áfatv. vizsgálatára irányuló indítványt visszautasította.

Budapest, 2012. május 22.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám. IV/2569/2012.