A Szegedi Törvényszék Mf.20165/2009/4. számú határozata. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. §] Bírók: Dabis Erzsébet, Doblerné dr. Alács Ágota, Varga Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.411/2004., Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.837/2006/68., *Szegedi Törvényszék Mf.20165/2009/4.*, Kúria Mfv.10689/2009/4. (BH 2011.2.48)

***********

Csongrád Megyei Bíróság

2.Mf.20165/2009/4

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Csongrád Megyei Bíróság képviselő (felperes címe) által képviselt felperes neve ...sz. alatti lakos felperesnek - dr. Izsák Péter ügyvéd (6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 9-13.) által képviselt alperes neve... sz. alatti székhelyű alperes ellen - egyéb anyagi juttatás iránt indított perében a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2008. november 24. napján kelt 4.M.837/2006/68. sz. ítélete ellen a felperes 69. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 23.000,- (Huszonháromezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes keresetében 2001. március 15-től havi 17.000,- Ft illetménypótlék megfizetésére kérte kötelezni az alperest 2004. december 31-ig terjedő időre mindösszesen 774.500,- Ft összegben arra hivatkozva, hogy munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között dolgozott segédápolóként. Arra is hivatkozott, hogy vele szemben az alperes diszkriminatív módon járt el, mert az ugyanolyan körülmények között dolgozó szakápolók egy időszakban részesültek a kockázati pótlék megfizetésében.

Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének az elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes a munkaidő nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között dolgozna, vitatta továbbá a diszkriminációra való hivatkozás alaposságát.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság a 2005. szeptember 19. napján kelt 4.M.411/2004/21. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest az alperes részére 12.500,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték és az állam által előlegezett szakértői díj az állam terhén marad. A lefolytatott bizonyítási eljárás, a felperes és a tanúk nyilatkozatai, valamint a kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes sem a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) pontja, sem a b) pontja alapján nem jogosult kockázati pótlékra, mert munkaideje csak kis százalékában végzett munkát egészségkárosító kockázatok között, egyéni védőeszközt sem kellett tartósan viselnie és azok használata sem jelentett a számára fokozott megterhelést.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Csongrád Megyei Bíróság a 2006. január 31. napján kelt 2.Mf.21.874/2005/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperes javára 15.000,- Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte, míg megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a szakértői vélemény alapján kiegészítette azzal, hogy az osztályon a citosztatikumok jelenléte egészségkárosító kockázatot jelentett. A felperes munkaköréből adódóan nem érintkezhetett és bizonyítottan nem is érintkezett ezzel a készítménnyel. A készítmény a légtérben bizonyítottan folyamatosan nem volt jelen, a citosztatikummal kezelt betegek jelenléte, továbbá a készítményt tartalmazó lezárt üvegek kezelőben történő tárolása nem jelentett kockázati tényezőt. Az anyag a kezelő légterébe csak helytelenül végzett légtelenítés esetén kerülhetett igen kis mennyiségben és ritkán, hétvégén, amikor az orvos a kezelőben készítette az infúziót. Ezt, mint kockázati tényezőt a szakértő értékelte. A felperesnél azonban nem volt megállapítható, hogy munkaidejének több mint a felében fennállt az egészségkárosító kockázat, melynek alapján nem teljesültek az illetménypótlékra való jogosultság jogszabályi feltételei.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2006. november 8. napján kelt Mfv.II.10.356/2006/5. számú végzésével a Csongrád Megyei Bíróság 2.Mf.21.874/2005/3. számú ítéletét - a Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.M.411/2004/21. számú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, a felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 12.000,- Ft-ban állapította meg.

A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a Kjt. 72. §-a alapján járó illetménypótlékra való jogosultság feltétele a munkakör ellátásából eredő egészségkárosító kockázat, a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége. A károsító hatást objektív tények alapján kell megállapítani. A munkakört az egészségkárosító kockázat szempontjából a tényleges munkavégzési körülményeket figyelembe véve kell vizsgálni, nem abból kiindulva, hogy esetleges baleset, meghibásodás esetén milyen károsító hatás következhet be. Az egészségkárosító kockázat fennállásának a megállapítása szakkérdés, az erre jogosító körülmények vizsgálata azonban nem munkabiztonsági, hanem foglalkozás-egészségügyi kérdés. Ezt a tényleges munkavégzési körülményekre - így különösen a felhasznált anyagokra, technológiákra, az alkalmazott védelemre, és a munkavégzés tartamára - tekintettel kell vizsgálni.

Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a megismételt eljárás vonatkozásában előírta, hogy foglalkozás-egészségügyi kérdésben állásfoglalásra jogosult szakintézményt kell megkeresni (.... Intézet). A szakvéleménynek ki kell térnie arra, hogy az egyes munkavégzési helyeken felperes milyen egészségkárosító kockázatok között és a munkaideje milyen hányadában végzi a munkaköri feladatait, az egyéni védőeszköz használata, annak időtartamát is figyelembe véve jelent-e számára fokozott megterhelést.

A megismételt eljárás eredményeként az alábbi tényállás volt megállapítható:

A felperes 2001. március 15-től állt az alperes alkalmazásában segédápolóként. A ..... Klinika általános gyermekosztályán dolgozott, ahol hematológiai, onkológiai, neurológiai és kardiológiai betegeket kezeltek. A 2004. év végétől az onkológiai részleg kivált az osztályból és önálló osztályként az épületben elkülönülten került elhelyezésre. Az általános gyermekosztályon a különböző részlegek csak részben elkülönülten működtek, a hematológia és onkológia külön kórtermet kapott, egyébként pedig közös kezelőt és mellékhelyiségeket használtak az egész osztályon. A szakápolók és segédápolók 12 órás váltásban dolgoztak, segédápoló csak nappalos műszakban dolgozhatott. A szakápolók és segédápolók az egyes kórtermekhez voltak munkára beosztva, a felperes többnyire a kardiológiai és neurológiai részlegen dolgozott. Alkalmanként azonban előfordult, hogy besegített az onkológiai részlegen dolgozó kollégáinak. Ritkán arra is sor került, hogy segédápoló végezzen egyébként szakápolói hatáskörbe tartozó feladatot, citosztatikummal azonban segédápoló semmiképpen nem dolgozhatott. Az onkológiai részlegen a betegek kezelése általában hétfőtől péntekig tartott, hétvégén csak ritkán folytak kezelések. Ilyenkor előfordult, hogy az orvos nem az arra rendszeresített laminális boxban, hanem a kezelőben keverte össze a citosztatikumot. Egyéb esetekben a citosztatikum a gyógyszertárból elkészített, gumidugóval ellátott üvegben került az osztályra, ahol felhasználásig a kezelőben lévő hűtő tetején tárolták. Az infúziós szerelékek légtelenítése sóoldaton keresztül a kezelőben történt. Helyes eljárás mellett ennek során nem kerülhetett citosztatikum a levegőbe. Mind az infúziós szerelék légtelenítése, mint az oldatkészítés csak néhány másodperc, illetve néhány perc időt igényel. A segédápoló munkaköri feladatainak végzése során kizárólag a testváladékok edényeinek ürítése, az ágyneműk cseréje, illetve a gyermekek tisztába tétele során kerülhetett kapcsolatba citosztatikumokkal akkor, ha az onkológiai részlegre volt beosztva. Ezen a részlegen azonban a betegség súlya miatt a szülők szinte állandóan a gyermekek mellett tartózkodtak és a testváladékok edényeinek ürítését, valamint a tisztába tételt sokszor maguk oldották meg. Az előbbi műveletekhez a munkáltató védőfelszerelést is biztosított, bár volt, hogy az onkológiai részlegen használandó hosszú ujjú köpeny helyett csak rövid ujjút adott. A rákkeltő hatású citosztatikumokkal történő érintkezés lehetősége miatt a felperes esetében is fennállt 2001.március 15. és 2004. december 31. között az egészségkárosító kockázat, de csak napi munkaidejének kevesebb mint a felében.