A Veszprémi Törvényszék Pf.21334/2006/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 324. §, 325. §, 326. §, 327. §, 360. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Csabai Gyöngyi, Horváth Györgyi, Pongrácz Emma

A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság.

2.Pf.21.334/2006/12. szám.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság a dr.Iglódi Endre ügyvéd (ugyved cime.) által képviselt I.rendű felperes neve (felperes cime.) felperesnek - a dr.Rozs Attila ügyvéd (ugyved cime.) által képviselt alperes cegneve. (alperes cime.) alperes ellen, kártérítés iránt indított perében a Tapolcai Városi Bíróság 3.P.20.335/2004/45. számú ítélete ellen az alperes 47., 48. számú fellebbezése, és a felperes Pf.4. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T ET :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti,

a fellebbezett rendelkezéseit m e g v á l t o z t a t j a , és a felperes teljes keresetét elutasítja.

Mellőzi az alperes perköltség fizetésére való kötelezését.

Kötelezi a bíróság a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 214.000,- (Kettőszáztizennégyezer) Ft-ot első és másodfokú perköltségként.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes a szomszédjogi szabályok megsértésével okozott szükségtelen zavarás és kilátáselvonás okából az alperest 2.000.000,- Ft kártérítés, ennek 2001. január 1-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Hivatkozott arra, hogy az alperes építési engedély nélkül kezdett építkezésbe, a fennmaradási engedélytől is eltért, s a meglévő épületet úgy építette át, hogy a felperesi ingatlan korábbi kilátását részben elvonta, az ingatlan használatának intimitását csökkentette. Az alperes védekezése alapján állította, hogy a követelés érvényesítésével nem késett el, mert az építkezés kapcsán követelését az alperes felé többször, több módon is jelezte. A kilátáscsökkenés és intimitás zavarás szakértő által megállapított mértékét elfogadta, az ingatlan forgalmi értékét nem.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott. Másodlagosan vitatta, hogy az alperesi építkezéssel okozott zavarás a szükséges mértéket túllépte volna. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az ingatlan felét a már ismert állapotban vásárolta meg, előtte csak az ingatlan felső részét használta, amely a zavarással kevésbé érintett. Szőlőültetvény hiányában egyébként sincs meg az építkezés feltétele. Marasztalás esetén kármegosztás alkalmazását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes is hozzájárult a kár bekövetkezéséhez. A kármegosztást mérlegeléssel kérte megállapítani.

Az első fokú bíróság az alperest 960.000,- Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, és perköltségben marasztalta. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elévülési kifogásnak nem adott helyt, mivel a felperes édesanyja 1996. decemberében kísérletet tett arra, hogy az alperesi ügyvezetővel szót értsen a sérelmezett építkezés ügyében, maga a felperes pedig 2000. május 5-i levelével szakította meg az elévülést. 2004. március 4-én pedig előterjesztette a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. Megállapította, hogy az alperesi építkezésig a felperes ingatlanáról körpanoráma volt. Az építkezés ezt indokolatlanul és szükségtelenül megzavarta, a kilátáscsökkenés az ingatlan forgalmi értékében 24 %-os értékcsökkenést eredményezett, ami 960.000,- Ft-os kár megtérítésének a kötelezettségét vonja maga után. Nincs jelentősége sem annak, hogy a felperes az építkezés szerinti jogorvoslati lehetőségeket nem vette igénybe, sem annak, hogy az ingatlanon nincs, és egyelőre nem is lehet felépítmény.

Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Vitatta, hogy a szóbeli kifogás az elévülést megszakítaná. Az építkezésről a felperes 1996. óta tudott, de csak 2003-ban küldött írásbeli követelést. Hivatkozott arra is, hogy a követelés idő előtti, mivel az ingatlanra jelenleg épület nem építhető.

A felperes csatlakozó fellebbezésében a marasztalási összeget 1.200.000,- Ft-ra kérte felemelni. Ezt azzal indokolta, hogy a szakértő által megállapított 2.800.000,- Ft-os forgalmi érték irreálisan alacsony, ez az érték álláspontja szerint 4.000.000,- Ft. A bírósági ítéletben megállapított 24 %-os értékcsökkenéssel szemben a körülmények alapján indokolt a 30 %-os értékcsökkenés alkalmazása.