EH 2000.301 A személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített kártérítési igény a törvénynek a felülvizsgálati értékhatárra vonatkozó rendelkezései szempontjából vagyonjogi ügynek minősül [Ptk. 84. § (1) bek. e) pont, Pp. 271. § (3) bek.].
A 2000. január 4-én kelt jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a D. című napilap 1999. július 17-i számában közzétett nyilatkozatával megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. Egyúttal az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 100 000 forint nem vagyoni kártérítést és annak kamatát. A felperes ezt meghaladó, összesen 500 000 forint kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította, mert a kár bekövetkezésében maga is közrehatott. Az alperest ugyanakkor 100 000 forint közérdekű célra fordítandó bírság megfizetésére kötelezte, és rendelkezett a felek eljárási illetékfizetési kötelezettségéről.
A jogerős ítélet ellen - kizárólag a kártérítéssel kapcsolatos rendelkezés miatt - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok téves mérlegelésével, iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, ezért a további 400 000 forint nem vagyoni kárigényét megalapozatlanul utasította el. Ezért kérte a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező első fokú ítélet helybenhagyását. A felperes a javára első fokon megítélt 500 000 forint nem vagyoni kártérítés fenntartása mellett az alperes terhére kiszabott bírság mellőzését is indítványozta.
A felülvizsgálat megengedhetőségével kapcsolatban kifejtette: a Pp. 271. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható, mert a jelen per személyiségvédelem iránt indult, ezért nem vagyonjogi per. Arra is hivatkozott, hogy abban az esetben, ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem alapján a Pp. 271. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezést alkalmazná, a korábbi bírói gyakorlatnak megfelelően a járulékokat a tőkeköveteléshez hozzá kell számítani. A járulékokkal és a kifogásolt bírsággal együtt pedig a felülvizsgálattal érintett pertárgy érték az 500 000 forintot meghaladja.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és költségei megállapítását kérte.
A felülvizsgálat az alábbiak szerint kizárt:
A személyhez fűződő jogok megsértése miatt hátrányok kiküszöbölését a Ptk. 84. §-a részben objektív jellegű jogkövetkezmények, részben szubjektív szankciók igénybevételével biztosítja. Ezek körébe tartozik a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontjában írt kártérítés iránti igény.
Az adott esetben a felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a szubjektív jogkövetkezményként alkalmazott nem vagyoni kárpótlás összegének módosítását (felemelését) kérte. Az objektív szankciók alkalmazásával kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket a felülvizsgálati kérelem nem érintette, ezért a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a per vagyonjogi természetű, melyre a Pp. 271. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés az irányadó.
A Pp. - többször módosított és a 2000. január 1. után jogerősen befejezett perekben alkalmazandó - 271. §-ának bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) az 500 000 forintot nem haladja meg.
A Pp. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A Pp. 25. §-ának bekezdése értelmében a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak.
Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy a felülvizsgálati pertárgyérték megállapításánál a kamatokat, költségeket és az illetékfizetésre vonatkozó rendelkezéseket figyelmen kívül kellett hagyni. Téves a felperes azon érvelése, hogy a bírói gyakorlat a kis perértékű ügyekben korábban a járulékok hozzászámításával állapította meg a felülvizsgálati pertárgyértékét és ez a gyakorlat a jelen ügyben is irányadó. Ennek alapja a 2000. január 1. napjáig hatályos Pp. 271. §-ának (3) bekezdésében írt azon rendelkezés volt, hogy a pertárgy érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét is be kellett számítani. A jelenleg hatályos rendelkezés azonban a perköltség összegének beszámítását sem teszi lehetővé. (A kamat beszámítására korábban sem volt lehetőség.) A pertárgy értékének megállapításánál az ellenértékű fél terhére megítélt közérdekű célra fordítandó bírság összegét sem lehet figyelembe venni (BH 1995/151. számú eseti döntés). Egyébként az így számított érték sem haladná meg a jogszabályban előírt értékhatárt.
A kifejtettekből következik, hogy az adott esetben a felülvizsgálat kizárt volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból elutasította. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21 254/2000. sz.)