A Debreceni Ítélőtábla Bf.483/2015/42. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY VAGYONI HÁTRÁNYT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 10. §, 54. §, 258. §, 260. §, 335. §, 338. §, 348. §, 349. §, 351. §, 353. §, 354. §, 363. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 6. §, 14. §, 38. §, 74. §, 85. §, 345. §, 396. §, 459. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Háger Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.604/2013/97., *Debreceni Ítélőtábla Bf.483/2015/42.* (ÍH 2016.86)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.483/2015/42.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2016. július 6. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2016. július 11. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmény miatt és társai ellen indult büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. május 27. napján kihirdetett 24.B.604/2013/97.számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. , III. r. és IV. r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja a következők szerint.

I. r. és III. r. vádlottak közbizalom elleni cselekményeit folytatólagosan elkövetettnek minősíti.

IV. r. vádlott cselekménye bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének (Btk.396.§ (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont), és folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.345.§) minősül.

IV. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhíti.

A I. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 147.905.000 (száznegyvenhétmillió-kilencszázötezer) forintban állapítja meg. III. r. vádlottal szemben 150.000 (százötvenezer) forint összegben, a Kft-vel szemben 7.463.000 (hétmillió-négyszázhatvanháromezer) forint összegben vagyonelkobzást rendel el.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-Alföldi Regionális Adó Főigazgatóság által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését elutasítja.

Az elsőfokú ítélet hozataláig felmerült bűnügyi költség összege helyesen 788.808 (hétszáznyolcvannyolcezer-nyolcszáznyolc) forint, melyből I. r. vádlott 528.108 (ötszázhuszonnyolcezer-száznyolc) forint megfizetésére köteles.

Az elsőfokú határozat bevezető részéből a 2014. október 27, és december 8-ai tárgyalási határnapokra utalást mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett I. r., III. r. és IV. r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

I. r. vádlott személyazonosító okmányának száma:

IV. r. vádlott édesanyja neve helyesen:

A másodfokú eljárás során 49.363 (negyvenkilencezer-háromszázhatvanhárom) forint I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

Indokolás:

Az ügyben elsőfokon eljárt Debreceni Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével a fellebbezéssel érintett I. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette (Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés b) pont) és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra;

III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette (Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés b) pont) és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra; míg

IV. r. vádlottat 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés) és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (1978. évi IV. törvény 276. §) miatt halmazati büntetésül - mint visszaesőt - 2 év 10 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A törvényszék ítéletében I. r. és III. r. vádlottak vonatkozásában rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontja felől, míg IV. r. vádlott esetében kimondta, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába beszámította a I. r. és III. r. vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt. Az I. r. vádlottal szemben 91.647.090 forint összegben vagyonelkobzás elrendeléséről is határozott, míg a magánfélként fellépő NAV Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatóság által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Döntött a bűnjelként lefoglalt könyvelési iratanyag további jogi sorsáról, végül az eljárás során felmerült bűnügyi költség összegét 560.700 forintban állapította meg, melyből I. r. vádlottat 300.000, III. r. és IV. r. vádlottakat egyenlő arányban 100.000-100.000 forint megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott határidőn belül egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést I. r. vádlott terhére, büntetése súlyosítása érdekében, ugyanakkor IV. r. vádlott javára is fellebbezett, esetében cselekményének az elbírálás idején hatályos Btk. szerinti minősítése, és az üzletszerűség megállapításának mellőzése végett (elsőfokú bírósági iratok 102. sorszám).

Jogorvoslatának részletes indokolásában elsősorban arra hivatkozott, hogy megítélése szerint a bűncselekmények kirívó tárgyi súlya, a magyar állami költségvetésnek okozott vagyoni hátrány, így az elkövetési érték meghatározható mértéke, továbbá a feltárható súlyosító körülmények ismeretében mindenek előtt az általános megelőzés érdekében, de a bűncselekmény következtében I. r. vádlottnál jelentkező anyagi gyarapodás okán még az enyhítő körülmények ismeretében is súlyosabb tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt. IV. r. vádlott tekintetében pedig az elsőfokú határozat megváltoztatását az időbeli hatály kérdésében képviselt eltérő álláspontja miatt vélte szükségesnek. Vitatta ugyanis, hogy a IV. r. terhelt cselekményénél az üzletszerű elkövetés megállapítható volna, hiszen az általa a Kft. részére kiállított, fiktívnek minősíthető négy számla kiállítására egy két hetes időszakon belül került sor, ily módon a rendszeres haszonszerzés fogalmába nem tartozhat ez a cselekvőség. Egyebekben pedig a IV. r. vádlott által megvalósított cselekmény az elbírálás idején hatályos Btk. alkalmazásával 1 rendbeliként minősül, szemben a törvényszék szerint alkalmazott elkövetés idején irányadó jogszabály szerinti 2 rb.-i adócsalás bűntettével. Ezért az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla az I. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztést szabjon ki, ehhez igazítva a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is, IV. r. terhelt vonatkozásában pedig mellőzze az üzletszerűség megállapítását, és esetében is az új Btk.-t alkalmazza.

A határozatot másfelől védelmi jogorvoslatok támadták. I. r. vádlott ugyancsak a nyilatkozattételi határidőn belül részben felmentésért, részben enyhítésért, védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett (100., 101. sorszám). III. r. vádlott és a védelmében eljáró védő enyhítésért, közelebbről az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését célzóan, másodsorban a börtönbüntetés jelentős mérséklése végett kívántak jogorvoslattal élni. IV. r. vádlottól és védőjétől a részükről nyitva álló határidőn belül nem érkezett joghatályos fellebbezés.