ÍH 2016.86 Költségvetési csalás - hamis magánokirat felhasználása - folytatólagos elkövetés - NAV polgári jogi igénye - vagyonelkobzás - zár alá vétel

1. A természetes egységként minősülő költségvetési csalás mellett megvalósuló hamis magánokirat felhasználásának vétsége vonatkozásában - amennyiben a törvényi feltételek fennállnak - nincs akadálya folytatólagos elkövetés megállapításának.

2. A NAV a költségvetési csalás (adócsalás) bűncselekménye miatt indult eljárásban nem minősül sértettnek, magánfélként sem léphet fel, ily módon a büntetőeljárásban polgári jogi igény érvényesítéséhez fűzött eljárási jogosultságok nem illetik meg, ezért a NAV által bejelentett polgári jogi igény elutasítása felől kell határozni [Be. 54. §, 4/2015. számú Kúriai Büntető jogegységi határozat].

3. Amennyiben vagyonelkobzás intézkedésre kerül sor, az eljárás során zár alá vétellel biztosított vagyontárgyak tulajdonjoga a törvény szerint az államot illeti. Következésképp a jelen eljárás során elrendelt ingó valamint ingatlan vagyon feletti rendelkezési jogot felfüggesztő zár alá vétel kényszerintézkedés tárgyában az eljárás jogerős befejezésére figyelemmel már nem kell külön rendelkezést hozni [Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdése, valamint Btk. 75. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban és a 95/2011. számú BK vélemény; Be. 160. § (1) bekezdés c) pont].

Az első fokon eljárt törvényszék I. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés b) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra;

A III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés b) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 2 év 4 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra; míg

Az I. r. vádlottal szemben 91 647 090 forint összegben vagyonelkobzás elrendeléséről is határozott, míg a magánfélként fellépő NAV által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás lényege szerint a Kft. képviseletében eljáró I. r. vádlott 2010-2011. évben külföldről származó mezőgazdasági termékeket értékesített magyarországi adóalanyok, mint belföldi végfelvásárlók részére.

A felrakodási helyen nemzetközi fuvarokmányt (CMR) állítottak ki, amelyen az eladó a külföldi cég, a vevő II. r., III. r. és IV. r. vádlottak által képviselt gazdasági társaságok voltak.

A fuvarokhoz készült belföldi szállítólevél is, amelyen a szállítók már a II. r., III. r. és IV. r. vádlottak által képviselt cégek voltak, a vevő pedig a Kft.

A lerakodás helyén már olyan szállítólevelet adtak le, amelyen a szállító a Kft., a vevő pedig a végfelvásárló. Mivel az áru megérkezett külföldről, a papírok alapján gazdát cserélt.

A Kft.-vel kapcsolatban álló, II. r., III. r. és IV. r. vádlottak által képviselt, kizárólag számlázást végző, valós gazdasági tevékenységet nem folytató gazdasági társaságok feladata kizárólag a termény belföldi értékesítése érdekében a számlák kiállítása volt, a termény, áru felett tulajdonjogot nem gyakoroltak.

A három társaság semmiféle árubeszerzést nem folytatott, kizárólag valótlan tartalmú számlákat bocsátottak az I. r. vádlott rendelkezésére, azért, hogy a Kft. fizetendő áfáját ezzel csökkentse.

Ezt követően az I. r. vádlott az áru beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított áfát az áfa analitika alapján levonásba helyezte, az ennek a termék kapcsán keletkező fizetendő áfájával szemben. Az I. r. vádlott a külföldi beszerzéseit a II., III. és IV. r. vádlott képviselt gazdasági társaságok által kiállított valótlan tartalmú számlákkal igazolta.

Az elsőfokú ítélet ellen a az ügyész jelentett be fellebbezést I. r. vádlott terhére, büntetése súlyosítása érdekében. Az I. r. vádlott részben felmentésért, részben enyhítésért, védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett A III. r. vádlott és védője ugyancsak enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja szerint nyilvános tárgyalást tartott, melyen a fellebbviteli főügyészség a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által előterjesztett polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása helyett - az időközben megszületett 4/2015. sz. Büntető jogegységi határozatra is figyelemmel - annak elutasítását, a vagyonelkobzás eredményét biztosítandóan az elsőfokú határozatban megjelölt vagyontárgyak további zár alá vételét indítványozta.

Az ítélőtábla kétirányú perorvoslatokra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében bírálta felül.

Felülbírálata során arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le.

Az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörével élve a tényállást a Be. 351. § (2) bekezdés a), b) pontjaira figyelemmel azzal egészítette ki, hogy az I. r. vádlott által a magyar állami költségvetésnek okozott vagyoni hátrány összege 414 222 000 Ft, melyből a II. r. vádlott 30 331 000 Ft, a III. r. vádlott 337 806 000 Ft, Ft összeghez nyújtott szándékosan segítséget.