A Szegedi Ítélőtábla Pf.20173/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 102. §, 122. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 61. §, 121. §, 132. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.173/2017/4.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Szűcs László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szalainé dr. Szántai Katalin ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2016. december 7. napján kelt 6.P.20.202/2016/24. számú ítélete ellen a felperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000,- (Húszezer) Ft-ot.

A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 118.800,- (Egyszáztizennyolcezer-nyolcszáz) Ft-ra leszállítja és megállapítja, hogy a fennmaradó 1.200,- (Egyezerkettőszáz) Ft az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15.000,- (Tizenötezer) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - 38.400,- (Harmincnyolcezer-négyszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. A fennmaradó 1.600,- (Egyezerhatszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperest a (város 1 neve)-i Városi Bíróság 2012. április 6-án tartás elmulasztásának vétsége miatt jogerősen 210 óra fizikai jellegű közérdekű munka büntetésre ítélte. A kijelölt munkahelyen a felperes egy alkalommal jelent meg, ekkor 8 órát dolgozott le, majd a munkavégzéstől végleg, igazolatlanul távolmaradt és egy évig külföldön dolgozott. Mivel kivonta magát a közérdekű munkavégzés alól, pártfogó felügyelőjének jelzése alapján a (város 2 neve)-i Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 2014. november 24-én jogerőre emelkedett határozatával a büntetésből le nem töltött 200 órát 34 napi fogházbüntetésre változtatta. A büntetés letöltését 2015. augusztus 25-én kezdte meg az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, ahol összesen két hetet töltött. Először egy hét időtartamra a 308. számú, börtön fokozatú zárkában helyezték el 3 további elítélttel együtt. A második hetet a 309. számú fogház fokozatú zárkában töltötte egy elítélttel. A zárkák alapterülete és berendezése azonos volt, alapterületük 7,55 m², fallal elválasztott WC helyiség nem található bennük, a két db kétemeletes ágy egyike az ablaknál, a másik a hosszabb falszakasz mellett helyezkedett el. Az alperes heti egyszeri fürdést biztosított a felperesnek, emellett napi rendszeres mosakodásra volt lehetősége a zárkában lévő mosdónál. A zárkák szellőztetése a zárkaablak nyitásával és az ún. tátika lehajtásával volt megoldható. A 308. számú zárka ajtaját a bv parancsnok utasítása alapján napközben zárva tartották, míg a 309. zárka ajtaja 9-15 óra között nyitva volt. Minden fogvatartott számára lehetőség volt napi 1 óra sétára a börtönudvaron, ezt a felperes nem vette igénybe.

A felperes már elhelyezésekor jelezte, hogy büntetésének végrehajtási fokozata fogház, azonban az alperesi intézetben 2015-ben új fogházkörlet kialakítása folyt, így csak börtön fokozatú zárkában történő elhelyezésére volt lehetőség.

A felperes büntetésének letöltése után a fogvatartás körülményei és a bánásmód miatt panasszal élt, melynek alapján a ... Megyei Főügyészség vizsgálatot rendelt el. Megállapította, hogy a zárkák túlzsúfoltsága miatti panasz alapos, mivel nem volt meg a külön rendeletben meghatározott légtér és mozgástér. Megállapította azt is, hogy a 308. számú zárkában az ajtó nyitva tartása nem volt biztosított. Ugyancsak alaposnak találta a felperes panaszát a fürdés gyakoriságát illetően, mert a rendelet szerinti heti 2 helyett hetente csupán 1 alkalommal volt lehetősége melegvizes mosakodásra.

Az alperes parancsnokának 2015. május 19-től hatályos 44. számú intézkedése szabályozta a bv intézetben a fogvatartottak elhelyezését és rezsimbe sorolását. Eszerint a 308. számú zárkában nem dolgozó, fegyház, börtön általános rezsimbe sorolt elítélt férfiakat helyeztek el a zárkaajtó zárva tartása mellett, míg a 309. számú zárkában nem dolgozó, megőrzésre érkezett és az intézet nyilvántartásában lévő fogház fokozatú elítélt, valamint elzárást töltő férfiak kerültek elhelyezésre. A fogház fokozatú elítéltek zárkaajtóinak nyitva tartását a 8-17 óra közti időszakra rendelte el.

A felperes módosított keresetében 500.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fogvatartás alatt elszenvedett sérelmei miatt. Keresetének jogalapjaként az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogának megsértését jelölte meg, ami azzal valósult meg, hogy fogvatartásának körülményei nem feleltek meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányának, valamint az 1995. évi III. törvénnyel kihirdetett, a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló Emberi Jogok Európai Egyezménye rendelkezéseinek. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény Q cikkének (2) és (3) bekezdésére, amely a jogszabályi hierarchiában felette áll a fogvatartáskor hatályos Bvtv.-nek, illetve a 16/2014. (XII. 19.) IM rendeletnek.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a nemzetközi egyezményben megfogalmazott követelmények megsértése miatti igényt nem vele, hanem az adott állammal szemben lehet érvényesíteni, a bv szerv felelősségét a bíróság csak a Ptk. alapján vizsgálhatja. Elismerte, hogy a zárkák alapterülete nem felel meg a vonatkozó jogszabályoknak, azonban hangsúlyozta, őt ezért felróhatóság nem terheli. A felperes saját felróható magatartása miatt került abba a helyzetbe, hogy büntetését szabadságvesztésre változtatták át. Vitatta, hogy sérült volna a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga, amennyiben mégis, annak mértéke olyan minimális, ami nem indokolja sérelemdíj fizetésére kötelezését. Véleménye szerint összegszerűségében is eltúlzott a követelés.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában elsődlegesen rámutatott, a Római Egyezményben foglaltak a perben közvetlenül nem alkalmazhatók, annak szabályai az Európai Bíróság előtti, az adott állammal szembeni eljárásban irányadók. A perben a bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a felperes személyiségi jogai sérültek-e a fogvatartás kapcsán, s az esetleges sérelem eléri-e azt a mértéket, amelyre figyelemmel az alperes sérelemdíj megfizetésére kötelezhető. Ezzel összefüggésben álláspontja az volt, a felperes kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy emberi méltósága sérült a fogvatartás következtében. Arra pedig csak általánosságban hivatkozott, hogy az emberi méltósághoz fűződő jogain túl egyéb személyiségi jogai is sérültek, de konkrétan nem jelölt meg nevesített jogokat, így ezek sérelme is bizonyítatlan maradt. Kiemelte, az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog szempontjából csak a fogvatartás körülményei lehettek sérelmesek a számára. Álláspontja az volt, a jogszabályban rögzített alapterület hiánya nem róható az alperes terhére, ezért emiatt sérelemdíj megfizetésére nem kötelezhető. Megállapította, a fogvatartás első hetében objektív okokból nem lehetett napközben nyitva tartani a zárkaajtót, a második héten azonban ez már biztosított volt. Tévesnek ítélte azt a felperesi hivatkozást, mely szerint az alperes fogvatartási fokozatát megsértve helyezte őt az első héten börtön fokozatú zárkába, valamint azt is, hogy fogvatartása második hetében hőségriadó volt, ezt ugyanis a tisztiorvosi hivatal közlése cáfolta. Megállapította továbbá, hogy biztosított volt a felperes számára a heti egyszeri melegvizes fürdés, és a napi tisztálkodás, etekintetben az elhelyezés feltételei nem állnak ellentétben a 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 131. § (1) bekezdésével. Mindezek következtében a felperes személyiségi joga, ezen belül emberi méltósága csak kisebb arányban sérült, a jogsértés kapcsán azonban az alperest felróhatóság nem terheli, illetőleg az nem kirívó, sérelemdíj megítélése tehát nem indokolt.