12/2001. (V. 14.) AB határozat
a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27. § (2) bekezdése 31. § (1) bekezdés a) pontja, 31. § (2) bekezdése, 32. § (4)-(5)-(6) bekezdései, 33. § (1) bekezdése, 105. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányértelmezésre irányuló indítványt visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság c határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára az alábbiak szerint:
1. A Bsz. 31. §-a szabályozza, hogy mely esetekben kell a jogegységi eljárást lefolytatni. Az indítványozó úgy vélte, hogy a jogegységi határozat kezdeményezésére jogosultak körén belül a legfőbb ügyész - az Alkotmánnyal össze nem egyeztethető módon - csak korlátozott jogosítványokkal rendelkezik. Az Alkotmány 51. § (1) bekezdése értelmében a legfőbb ügyész él az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről. Az indítványozó szerint a legfőbb ügyész alkotmányos feladatellátásával az állna összhangban, ha a jogegységi eljárás kezdeményezésére egyébként jogosultakkal azonos szabályozás vonatkozna rá.
2. Az indítványozó a jogegységi határozat közzétételére vonatkozóan is kérelmet terjesztett elő. Kifejtette, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) még a korábbi "eszközök", az irányelvek és az elvi döntések Magyar Közlönyben való közzétételéről rendelkezik, a jogegységi határozatról nem. Ezért a törvények között nincs összhang. A Bsz. 32. § (5) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi. Az indítványozó szerint a Jat. "Hivatalos lapok" című fejezetében ilyen kiadvány nem szerepel, a Jat. alapján a Bírósági Határozatok nem minősülnek hivatalos gyűjteménynek. A Bsz. és a Jat. között ezért ellentmondás feszül.
3. A Bsz. 32. § (6) bekezdése értelmében a jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs. Az indítványozó szerint e rendelkezés ellentétes az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével, hiszen az Alkotmány kimondja, hogy a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. Az indítványozó kifejti, hogy a Bsz. szerint, ha a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa jogkérdésben el kíván térni a másik ítélkező tanács határozatától, akkor jogegységi eljárást kell kezdeményeznie, és a jogegységi határozat meghozataláig a saját eljárását felfüggeszti. Az indítványozó szerint ebben az esetben konkrét ügyekben indult eljárásokról van szó, amelyekben az így meghozott jogegységi határozat közvetlenül hatályosul. Ugyanígy kihat a felekre a jogegységi határozat akkor is, ha jogegységi határozatra hivatkozva kezdeményezik a jogerős döntés felülvizsgálatát.
4. Az indítványozó a jogegységi határozat mellett kifogást terjesztett elő az "elvi bírósági határozatok"-kal szemben is. A Bsz. 27. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatokat hoz és elvi bírósági határozatokat tesz közzé, a 31. § (5) bekezdése pedig az elvi bírósági határozatok hivatalos gyűjteményben való közzétételéről rendelkezik. Az indítványozó szerint az Alkotmány nem ismeri az elvi bírósági határozatot, mint a Legfelsőbb Bíróság által a jogalkalmazás egységének biztosításához alkalmazható eszközt. A Bsz. nem rendelkezik arról az eljárásról, amely alapján a jogegységi tanács e határozatokat kiválasztja, nincs szabály arról, hogy ezek a bíróságokra kötelezők-e? Az indítványozó szerint e kérdés alkotmányos rendezést igényel, e nélkül a Bsz. fenti rendelkezései a jogbiztonságot sértik.
Az indítványozó álláspontja szerint - a fentiekhez hasonló okok miatt - alkotmányellenes a Bsz. 33. § (1) bekezdése. Ennek értelmében a kollégium az egységes bírói gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. Az indítványozó c rendelkezésből a véleménynyilvánításra vonatkozó szövegrész megsemmisítését kérte. Kilejtette, hogy a gyakorlatban e véleménynyilvánítás a kollégiumi "irányítás" eszköze, a Bírósági Határozatokban "ajánlás" és "vélemény" címszó alatt közzétetteket a bíróságok kötelező módon alkalmazzák. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a 7. § (2) bekezdésével és a 47. § (2) bekezdésével egyaránt ellentétesek a Bsz.-ben nevesített jogegységi határozaton kívüli eszközök.
5. A Bsz. 105. §-a szerint az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók. Az indítványozó szerint a jogbiztonságot sérti, hogy az átmeneti alkalmazhatóság tekintetében a Bsz. nem tartalmaz végső határidőt (ahogy teszi a 106. §-ában az igazságügy-miniszteri rendeletekkel). E rendelkezéssel kapcsolatban továbbá kifejtette, hogy a kollégiumi állásfoglalások alkalmazhatóságának még az időleges fenntartása is alkotmányellenes, mert azok kibocsátása - a jogbiztonságot sértő módon - az akkori Alkotmánnyal is ellentétes volt.
Az indítványozó több, a gyakorlatból vett példát is felhozott arra vonatkozóan, hogy a jogegységi határozatok (illetve a korábbi irányelvek, elvi döntések) miként hatályosulnak a bírói gyakorlatban.
6. Az indítványozó, összegezve álláspontját, arra a következtetésre jutott, hogy az általa felvetett alkotmányossági problémák (alkotmánysértések) elvi alapja a hatalommegosztás elvének a bírói függetlenség elvével való összeegyeztetése. Az indítványozó ezért kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Bsz. alkotmányossági vizsgálata során - különös tekintettel a bíróságokra kötelező törvényértelmezésekre - jelölje ki a bírói függetlenség határait.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."
"50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak."
"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről."
2. A Bsz. indítvánnyal érintett szabályai szerint:
"27. § (1) A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata.
(2) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz, és elvi bírósági határozatokat tesz közzé."
"29. § (1) Jogegységi eljárásnak van helye, ha
a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges,
b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti."
"31. § (1) Jogegységi eljárást kell lefolytatni,
a) ha azt Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője, illetőleg - a (2) bekezdésben meghatározott körben - a legfőbb ügyész indítványozza, továbbá
b) a 29. § (1) bekezdésének b) pontjában említett esetben.
(2) A legfőbb ügyész jogegységi eljárást indítványozhat büntetőeljárásban, továbbá polgári eljárásban akkor, ha az eljárás megindítására vagy az abban való részvételre külön jogszabály feljogosítja.
32. § (1) A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványban az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy milyen kérdésekben és mely okokból kéri a jogegységi tanács határozatának meghozatalát.
(2) Az indítvány alapján a jogegységi tanács elnöke tűzi ki az ülés határnapját. A jogegységi tanács ülésére az indítványozót és a legfőbb ügyészt meg kell hívni.
(3) Az ülést az elnök vezeti, az indítványozó és a legfőbb ügyész felszólalhat.
(4) Az indítvány alapján a jogegységi tanács határozatot hoz. A jogegységi határozatát "A Magyar Köztársaság nevében" hozza, és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni.
(5) A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi.
(6) A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs.
(7) A Törvény a jogegységi eljárásra vonatkozóan további szabályokat állapíthat meg.
(8) A jogegységi eljárásra vonatkozó ügyviteli rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg."
"33. § (1) A kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben."
"105. § Az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók."
3. A Jat. irányadó rendelkezései értelmében:
"57. § (1) A Magyar Köztársaság hivatalos lapja a Magyar Közlöny.
(2) A Magyar Közlöny tartalmazza a jogszabályokat, a nemzetközi szerződéseket, az Országgyűlés és a Kormány határozatait és jogi iránymutatásait, a Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit, valamint a személyi kérdésekben hozott döntéseket, ideértve a Kormány által adományozott kitüntetéseket is.
(3) Jogszabály, illetőleg a miniszterelnök a Magyar Közlönyben más közlemény közzétételét is elrendelheti." "61. § (3) E törvény nem érinti az Alkotmányjogi Tanács
jogkörét, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. §-a, illetőleg a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 45-49. §-a alapján kibocsátott irányelvét, elvi döntését, állásfoglalását és egyéb iránymutatását."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság a legfőbb ügyész jogegységi eljárás kezdeményezésére irányadó jogának vizsgálata kapcsán az alábbi következtetésre jutott. A Bsz. 29. § (1) bekezdés b) pontja és a 31. §-a szerint jogegységi eljárást kell lefolytatni, ha azt a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy kollégiumvezetője kezdeményezi, továbbá ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a másik ítélkező tanács határozatától. A legfőbb ügyész indítványára lefolytatandó jogegységi eljárás tekintetében a Bsz. 31. § (1) bekezdés a) pontja és 31. § (2) bekezdése alapján akkor kell jogegységi eljárást lefolytatatni, ha a legfőbb ügyész azt büntetőeljárásban indítványozza, polgári eljárásban pedig akkor, ha az eljárás megindítására vagy az abban való részvételre külön jogszabály feljogosítja. Az indítványozó úgy véli, hogy a polgári eljárásra vonatkozó, a büntetőeljárástól eltérő rendelkezés az Alkotmány 51. § (1) bekezdésébe ütközik, hiszen ezen alkotmányi szabály alapján a legfőbb ügyész és az ügyészség alkotmányos feladata - a különböző eljárásokra tekintet nélkül - az állampolgárok jogainak védelme.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt jegyzi meg, hogy az állampolgárok jogainak védelme nemcsak az ügyészség, hanem valamennyi alkotmányos szerv feladata. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint az állam elsőrendű kötelessége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme. Az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdései és 19. § (3) bekezdés b) pontja alapján az Országgyűlés köteles megalkotni az alapjogok érvényesüléséhez szükséges törvényeket; az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontja a Kormány tekintetében fogalmazza meg az állampolgárok jogainak védelmét és biztosítását; a köztársasági elnök az Alkotmány 29. §-a szerinti, az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés alkotmányos előírása alapján vesz részt az
Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe foglaltak érvényesítésében. Az állampolgárok jogainak védelmét az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint a jogszabályok alkotmányossági vizsgálata és a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatok ellátása útján, az állampolgári jogok országgyűlési biztosai az Alkotmány 328. §-ába foglalt szabályok alapján látják el.
Az ügyészségre irányadó, az Alkotmány 51. § (1) bekezdésébe foglalt szabállyal azonos rendelkezést tartalmaz az Alkotmány 50. § (1) bekezdése a bíróságok tekintetében is, e rendelkezés - többek között - kimondja, hogy a bíróságok védik és biztosítják az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit. Tehát az állampolgári jogok védelme általános, valamennyi alkotmányos szervre irányadó rendelkezés, amelyet a különböző államhatalmi ágak, az állam különböző szervezetei feladat- és hatáskörükbe tartozó módon látnak el.
Az ügyészség alkotmányos jogállását az Alkotmány XI. fejezete szabályozza. Az Alkotmány e rendelkezéseiből is megállapítható, hogy az ügyészség alkotmányos feladatellátása különválik az állam büntetőhatalmának gyakorlása és az egyéb eljárások tekintetében. Az Alkotmány az 51. § (2) bekezdésében konkrét feladat-meghatározást tartalmaz: "az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett." Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése szerint az ügyészség e fő funkciói mellett egyéb feladatokat is elláthat. E szerint: "az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."
Az Alkotmánybíróság az 1/1994. (I. 7.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 51. § (3) bekezdése bizonyos polgári peres és nemperes eljárásokban való ügyészi részvételt, és a bíróság hatáskörébe tartozó egyes eljárásokban való közreműködés jogát elvileg megalapozza és alkotmányossá teszi. (ABH 1994. 29., 34.) Ugyanakkor e határozat - a fél perbeli rendelkezési jogának védelme miatt-a rendelkező részben mondta ki, hogy a polgári eljárásban az ügyész általános perindítási, fellépési, fellebbezési és a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános indítványozási joga alkotmányellenes. (ABH 1994. 29.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Bsz.-ben a legfőbb ügyésznek a jogegységi eljárás kezdeményezésére irányuló joga összhangban van az ügyészség - fentebb ismertetett - alkotmányos jogállásával. A Bsz. 31. § (2) bekezdése szerint a legfőbb ügyész büntetőeljárásban általános indítványozási joggal rendelkezik a jogegységi eljárás kezdeményezésére, míg a polgári eljárásban akkor, ha más jogszabályok által joga van az adott eljárás megindítására vagy abban való részvételre. Így a polgári eljárás körében a legfőbb ügyész jogegységi eljárás kezdeményezésére azokban az esetekben jogosult, ha az önálló ügyészi részvétel egyébként is biztosított (lényegében azokban az ügycsoportokban, amelyekre a jogszabály által feljogosított feladatellátás során "rálát"). De mindez a "korlát" csak a jogegységi eljárás indítványozására vonatkozik. Egyébiránt a Bsz. 32. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jogegységi tanács ülésére a legfőbb ügyészt-ha nem ő volt az indítványozó akkor is - meg kell hívni. A Bsz. 32. § (3) bekezdése értelmében pedig az ülésen a legfőbb ügyész felszólalhat.
A Bsz. 32. § (2) és (3) bekezdései megfelelő szabályok arra vonatkozóan polgári eljárásokban is, hogy a legfőbb ügyész az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása, a bírói joggyakorlat továbbfejlesztése, vagy éppen a vitás jogkérdések eldöntésekor a jogegységi eljárásról értesüljön, a felszólalás jogával élve részt vegyen a döntés kialakításában.
Az Alkotmánybíróság a fentiek miatt a Bsz. 31. § (1) bekezdés a) pontja és 31. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az indítvány a Jat. és a Bsz. közötti ellentmondás vizsgálata tárgyában két kérelmet tartalmaz. Egyrészt a jogbiztonság szempontjából az indítványozó azt veti fel, hogy a Jat. a Magyar Közlönyben való közzététel tekintetében a Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit jelöli meg nem pedig a jogegységi határozatot, másrészt azt, hogy a Jat.-nak a hivatalos lapok felsorolására vonatkozó fejezete nem tartalmazza a Bsz. 32. § (5) bekezdésében jelölt hivatalos gyűjteményt. Az indítvány e tekintetben is megalapozatlan.
2.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az, hogy a Jat. nem követte az Alkotmány azon módosítását, amely jelenleg a jogegységi határozatot jelöli meg a bírói jogalkalmazás egységesítésére szolgáló eszközként, sem a Jat., sem a Bsz. vonatkozó rendelkezését nem teszi alkotmányellenessé. A Bsz. 32. § (4) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozatát a Magyar Köztársaság nevében hozza, és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. E rendelkezéssel a jogbiztonság szempontjából releváns - a jogegységi határozat megismerhetőségére és előrelátható alkalmazására vonatkozó - követelmény teljesül. A Bsz. 32. § (4) bekezdése tehát a jogszabályokhoz hasonló módon rendeli közzétenni a jogegységi határozatot, ezáltal a címzettek [az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint a bíróság] és egyéb érdekeltek a Legfelsőbb Bíróság döntéséről megfelelő módon tudomást szerezhetnek.
Ezen túl kétségtelen, hogy a Jat. 57. § (2) bekezdése továbbra is a Legfelsőbb Bíróság irányelveinek és elvi döntéseinek a közzétételéről rendelkezik, de a Bsz. és a Jat. közötti ezen formális ellentmondást maga az Alkotmány 47. § (2) bekezdése oldja fel a jogegységi határozat nevesítésével. Az Alkotmány alapján a Jat. megfelelő tartalommal értelmezhető, a Bsz. 32. § (4) bekezdése pedig épp a jogbiztonság érdekében rendeli el a jogegységi határozat Magyar Közlönyben való közzétételét.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát az, hogy a Jat. 57. § (2) bekezdésének módosítása elmaradt, önmagában nem olyan súlyú probléma, amely alapján akár e rendelkezés, akár a Bsz. 32. § (4) bekezdésének alkotmányellenessége - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján megállapítható lenne. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e tekintetben elutasította.
2.2. A Jat. a " Hivatalos lapok" IV. fejezetében a Magyar Közlönyt, a Határozatok Tárát, a minisztérium és országos hatáskörű szerv hivatalos lapját, illetve a hivatalos jogszabálygyűjteményeket jelöli meg. A Bsz. 32. § (5) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát és a jogegységi tanács által kiválasztott elvi bírósági határozatot hivatalos gyűjteményében közzéteszi.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint valóban helytálló az az indítványozói észrevétel, hogy a Jat. akár a Magyar Közlönyben való közzététel, akár a hivatalos lapok megjelölése tekintetében nem igazodott az egyéb törvényi változásokhoz, és a Jat. ezen rendelkezéseit csak más jogszabályok "együttes olvasata" útján lehet a hatályos joggal összhangban értelmezni. Azonban az Alkotmánynak sem a jogalkotási törvény meghozatalára irányadó 7. § (2) bekezdéséből, sem más rendelkezéseiből nem következik, hogy csak olyan elnevezésű hivatalos lapok jelenhetnek meg, amelyeket a Jat. felsorol. A hatályos jogban a Jat. IV. fejezetében foglaltakon kívül a különböző állami szervek által kiadott hivatalos lapoknak jelenleg többféle fajtája és formája létezik. Pusztán emiatt azonban sem a Jat., sem pedig a Jat. tárgykörébe is tartozó más törvények alkotmányellenességét nem lehet megállapítani. Mivel a "hivatalos lapok" kizárólagos Jat.-beli szabályozása az Alkotmányból nem következik, legfeljebb az azonos szintű jogszabályok (jelen esetben a Bsz. és a Jat.) közötti ellentmondás problémája merülhet fel. Az erre vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat szerint "azonban meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például, ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magába véve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 175, 176.]
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Bsz. 32. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmet elutasította.
3. Az indítványozó a Bsz. 32. § (6) bekezdése vizsgálatát is kérte. A Bsz. 32. § (6) bekezdése kimondja, hogy a jogegységi határozatnak - ha a törvény kivételt nem tesz a felekre kiterjedő hatálya nincs. Az indítványozó szerint e rendelkezés az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe ütközik. Kifejtette továbbá, hogy a Bsz. 32. § (6) bekezdésével ellentétben a Bsz. 29. § (2) bekezdése és az eljárási törvények több olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyből mégiscsak az következik, hogy a jogegységi határozat a felekre közvetlenül kihat. Az indítványozó kérte az alkotmányellenesség megszüntetését, a törvényen belüli ellentmondás feloldását.
3.1. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai a bíróságokra általános érvénnyel kötelezőek. Az Alkotmány e rendelkezéséből következően a jogegységi határozat hatálya a felekre a bírói jogalkalmazás útján - a kötelezően előírt jogértelmezésen alapuló ítélet közvetítésével - szükségképpen kihat. A jogegységi határozatnak ez, az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből következő általános - a bíróságokra kötelező - érvénye, a meghozatalát követően érvényesülhet. Ettől különböznek az eljárási törvényekbe foglalt azon esetek, amikor a jogegységi határozat közvetlenül érinti (érintheti) az alapul fekvő ügyet (ügyeket) is.
3.2. A Bsz. 29. § (1) bekezdés b) pontja szerint' jogegységi eljárásnak van helye akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik tanácsának határozatától. Ilyenkor a Bsz. 29. § (2) bekezdése szerint a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. Ugyanezt a szabályt tartalmazza a polgári eljárásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (6) bekezdése a felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódva, és a továbbiakról úgy rendelkezik, hogy: "a jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz."
Szintén az adott - már elbírált - ügyet érinti a jogegységi határozat, ha a tartalma szerinti jogszabály-értelmezésre tekintettel a már létrejött jogviszonyok egyfajta felülvizsgálatára nyílik lehetőség. Ennek módja a jogegységi határozat miatt kezdeményezhető perújítás [lásd: a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 276. § (5) bekezdés b) pont].
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogegységi határozat rendkívüli jogorvoslat (perújítás, felülvizsgálati eljárás) formában történő továbbhatása az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből ("a bíróságokra kötelező" szövegrészből) következik, így azzal nem áll ellentétben.
3.3. A fentiektől eltérő az az eset, amikor a jogegységi tanács maga rendezheti a jogegységi eljárás alapjául szolgáló jogviszonyt, konkrét ügyet. A hatályos jogban egy ilyen esetkör van, amelyet a büntetőeljárásról szóló - többször módosított - 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) szabályoz. A Be. 291/K. § (2) bekezdése értelmében: "Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van; a fogvatartást is megszünteti." A 291/K. § (3) bekezdése pedig úgy szól, hogy: "A jogegységi tanács a határozatát tizenöt napon belül közli a legfőbb ügyésszel, és azzal a terhelttel, akit felmentettek, vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell."
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Be.-ben található fent idézett kivétel és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság között szoros összefüggés van. A büntetőügyekben megfogalmazott, a Be. 291/K. § (2) bekezdése szerinti szabály mögött - az Alkotmány 57. § (4) bekezdéséből is következő nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelvek érvényesülése is állhat.
3.4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bsz. 32. § (6) bekezdésébe foglalt - "ha a törvény kivételt nem tesz" - kitétel a hatályos jogi megoldásokban nem ellentétes az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével, mivel megteremti a lehetőségét annak, hogy - a bírói döntések útján a későbbiekben egyébként is hatályosuló - jogegységi határozat jogkövetkezményeit a jogbiztonságra tekintettel rendezni lehessen. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság e probléma kapcsán rámutat arra, hogy a Bsz. 32. § (6) bekezdésébe foglalt felhatalmazás nem teremt korlátlan lehetőséget arra, hogy a jogegységi határozatnak a felekre közvetlenül kiható hatálya intézményessé váljon. Az eljárási törvények vagy más jogszabályok ilyen tartalmú módosítása, kiegészítése esetén az Alkotmánybíróságnak - erre irányuló indítvány alapján - esetenként kell vizsgálnia, hogy a jogegységi határozat feleket közvetlenül érintő hatálya nem sért-e alkotmányos jogot, vagy alapelvet (pl. hogy a jogbiztonságot szolgálja-e, nem töri-e át alkotmánysértő módon a jogerő intézményét), illetve vizsgálnia kell azt, hogy meg van-e a kellő súlyú alkotmányos indoka az adott kivételnek.
Az Alkotmánybíróság a föntiek alapján a Bsz. 32. § (6) bekezdésének megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
4. Az indítványozó alkotmányossági vizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő a Bsz.-ben nevesített "elvi bírósági határozatokkal" szemben is. A Bsz. 27. § (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság feladata a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása, a Bsz. 27. § (2) bekezdése értelmében pedig e feladatának ellátása körében a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatot hoz és elvi bírósági határozatot tesz közzé. A Bsz. 31. § (5) bekezdése az elvi bírósági határozat hivatalos gyűjteményben való közzétételéről rendelkezik. Az indítványozó véleménye szerint az Alkotmány csak a jogegységi határozatot ismeri, ezért kéri a fenti rendelkezésekből az elvi bírósági határozat szövegrész megsemmisítését. Véleménye, hogy az elvi bírósági határozat ítélkezési gyakorlatot egységesítő szerepe alkotmányos rendezést igényelne, e nélkül a Bsz. vonatkozó szabályai a jogbiztonságot sértik.
Hasonló következtetésre jutott az indítványozó a Bsz. 33. § (1) bekezdésében szereplő kollégiumi vélemény tekintetében is.
4.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Bsz. 27. § (2) bekezdése és 32. § (5) bekezdése nem alkotmánysértő. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság feladatává teszi annak biztosítását, hogy a bíróságok jogalkalmazása egységes legyen. Az Alkotmány e rendelkezése nem zárja ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezen alkotmányos feladatellátása érdekében törvény - a jogegységi határozaton kívül-a feladatellátás módjait kiegészítse. Ezt tette a Bsz., amikor az elvi bírósági határozatok közzétételéről rendelkezett. A Bsz. rendelkezései alapján megállapítható, hogy az elvi bírósági határozatok közzétételének szabályozása lehetőséget kíván nyújtani bármelyik bíró, illetve bíróság számára, hogy bekapcsolódhasson a bírósági jogalkalmazás egységét is szolgáló joggyakorlat továbbfejlesztésének legfelsőbb bírósági feladatába. Mindez az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével nem áll ellentétben.
Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét is felveti a tekintetben, hogy a Bsz. nem rendelkezik arról az eljárásról, amely alapján az elvi bírósági határozat közzétételre kerül.
A Bsz. 28. § (1) bekezdése szerint: "Ha az ítélőtábla, a megyei bíróság vagy a helyi bíróság tanácsa, illetőleg egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a határozata jogerőre emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni." A 28. § (2) bekezdés pedig a következőképpen rendelkezik: "Az ítélőtábla, á megyei bíróság elnöke, a kollégiumvezetője, valamint a helyi bíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni: Ha az (1) bekezdés szerinti határozatból, a bíróság által elintézett ügyekből, a bíróságokon lefolytatott vizsgálat alkalmával vagy más módon arról szerzett tudomást, hogy a vezetése, illetőleg a felügyelete alatt álló bíróságnál elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki, vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb szintű bíróság elnökét - a határozatok, illetőleg a szükséghez képest az egyéb iratok felterjesztésével - tájékoztatni."
A Bsz. - idézett - 28. §-a szerinti rendelkezésekből kiderül, hogy a bírósági szervezeti törvény hangsúlyt helyez az elvi kérdések egységes megítélésére, és ennek érdekében a bírósági szervezetrendszeren belül szabályozza azt a "mechanizmust", amelynek útján az elvi kérdést eldöntő bírósági határozatok eljutnak a magasabb bírói fórumokhoz, végső soron a Legfelsőbb Bírósághoz. Tehát az elvi határozatokkal kapcsolatos eljárás a Bsz.-ben szabályozást nyert. Amennyiben az elvi bírósági határozat a Legfelsőbb Bíróság elé kerül, a Legfelsőbb Bíróság Alkotmányban rögzített feladatellátása és az ebből fakadó jogai az irányadóak: nevezetesen a bíróságok jogalkalmazásának az egységesítése. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság szükséges
nek tartja, hogy valamely bírósági határozatban kifejtett elvi álláspont az ítélkezési gyakorlatban széleskörűen ismertté váljon, lehetősége van az adott határozatot közzétenni. Ezáltal a bírói gyakorlatot megfelelően orientálhatja. A Bsz. a közzétett elvi bírósági határozatok követéséről nem szól, nem tartalmaz olyan rendelkezést, mint amilyet az Alkotmány a jogegységi határozat vonatkozásában.
A Bsz. vonatkozó szabályaiból azonban az következik, hogy ha az elvi kérdések eldöntése során ellentétes gyakorlat alakul ki, akkor jogegységi eljárás kezdeményezésének van helye. Erre nyilván akkor is sor kerülhet, ha az ellentétes gyakorlat amiatt alakul ki, mert a bíróságok a korábban közzétett elvi bírósági határozatot nem követik. Az ennek kapcsán született jogegységi határozat viszont a bíróságokra már kötelező. Tehát az elvi bírósági határozat közzétételének törvényi lehetősége nem okoz jogbizonytalanságot, mert az - a jogegységi határozattal ellentétben - nem kötelező.
Mindezen indokok alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Bsz. 27. § (2) bekezdésében és 32. § (5) bekezdésében szereplő "elvi bírósági határozat" közzététele sem az Alkotmány 47. § (2) bekezdését, sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményét nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság á Bsz. 27. § (2) bekezdése és 32. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
4.2. A Bsz. 33. §-a a kollégium szerepét szabályozza a jogegységi eljárásban. Az (1) bekezdés szerint a kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e rendelkezés sem sérti a jogbiztonságot. A Bsz. 33. § (1) bekezdésében nem arról van szó, hogy a Legfelsőbb Bíróság vagy a megyei bíróságok kollégiumai végérvényesen és kötelező erővel döntenek egyes szakmai kérdésekben. A jogalkalmazási kérdésekben való kollégiumi véleménynyilvánítás Bsz.-be foglalt szabálya csupán a vitás kérdések eldöntését elősegítő rendelkezés. Ezt támasztja alá a Bsz. 33. § (2) és (3) bekezdése is, amely ezzel kapcsolatban a kollégiumvezetőknek javaslati, illetve kezdeményezési jogot biztosít a jogegységi eljárás megindítására. Erre akkor is sor kerülhet - a törvény szóhasználata szerint "szükség esetén" -, ha a jogalkalmazás egységesítéséhez a kollégiumi vélemény nem elégséges. A Bsz. 33. §-a a kollégium szerepét átláthatóan rendezi a jogegységi eljárásban, és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításában, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével nem áll ellentéten.
Az Alkotmánybíróság e kérdéskörrel kapcsolatban végül megjegyzi, hogy a különböző bíróknak és bíróságoknak a Bsz. 33. § (1) bekezdése szerinti kollégiumi véleményhez való viszonya kívül esik az alkotmányossági vizsgálat körén.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Bsz. 33. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló kérelmet is elutasította.
5. A Bsz. 105. §-ával kapcsolatban az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság sérelmét állítja az alábbiak miatt:
5.1. A Bsz. 105. §-a a jogegységi határozat és az ítélkezési gyakorlat egységesítésére szolgáló korábbi eszközök viszonyát rendezi. Ennek értelmében a Bsz. hatályba lépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók. A Bsz. 106. §-a értelmében az igazságügy-miniszter köteles e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül a bíróságokra vonatkozó igazságügy-miniszteri rendeleteket felülvizsgálni, és e törvény végrehajtásához szükséges mértékben azokat módosítani, illetőleg hatályon kívül helyezni.
Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes, a jogbiztonságot sérti, hogy az irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások továbbélésének - az igazságügy-miniszteri rendeletekhez hasonlóan - nincs végső határideje.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti a jogbiztonságot az irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások továbbélése az eltérő tartalmú jogegységi határozatig. Kétségtelen, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi határozat egy új "minőséget" jelent a korábbi viszonylag tagolt szakmai irányítási eszközrendszerhez képest. A korábbi irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások tömeges, határidőhöz kötött felülvizsgálatát azonban semmi nem indokolja, ennek szükségessége az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem következik. Az irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások egykori kiadásának megfelelő alkotmányos és törvényi (1972. évi IV. tömény 46. és 49. §-ai) alapja volt, meghozataluk - ugyanúgy ahogy a jogegységi határozat esetében - a Legfelsőbb Bíróság jogkörébe tartozott.
Az Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján a Bsz. 105. §-ának megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
5.2. Az indítványozó a Bsz. 105. §-ával kapcsolatban kifejtette még, hogy a kollégiumi állásfoglalások a korábbi Alkotmány-szöveggel is ellentétesek voltak, ezért azok időleges továbbélése e miatt is alkotmánysértő.
Az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányossági vizsgálata során az elbíráláskor hatályos alkotmányszöveghez van kötve. A hatályos Alkotmánnyal vetette össze az Alkotmánybíróság a 27/1991. (V. 20.) AB határozatában a korábbi államosítási jogszabályokat (ABH 1991. 73.); a népszavazásra vonatkozó Alkotmány-kiegészítést követően az új alkotmányi rendelkezések váltak irányadóvá az e tárgykört szabályozó korábbi törvény alkotmányossági vizsgálata során (lásd: 52/1997. (X. 14.) AB határozatban (ABH 1997. 331.)].
Az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 1997. évi LIX alkotmánymódosító törvény 9. §-a állapította meg. Ezért az Alkotmánybíróság nem foglalkozott érdemben azzal, hogy a kollégiumi állásfoglalások összhangban álltak-e az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének 1997. október 1. előtt hatályban volt rendelkezéseivel. A korábbi, az ítélkezési gyakorlat egységesítését biztosító eszközök továbbélését pedig az Alkotmánybíróság a fentiekben nem találta alkotmánysértőnek.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
6. Az indítványozó végül azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a Bsz. előzőekben részletezett - rendelkezéseinek vizsgálata során a két alkotmányos alapelv, nevezetesen: a hatalommegosztás elvének és a bírói függetlenség elvének összevetése eredményeként jelölje ki a bírói függetlenség határait.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó ez irányú kérelme - tartalma szerint - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és az 50. § (3) bekezdésének értelmezésére irányul. Az Alkotmánybíróság absztrakt alkotmányértelmezésre irányuló hatáskörét az Abtv. 1. § g) pontja, 21. § (6) bekezdése és 51. §-a szabályozza. Az Abtv. 21. § (6) bekezdése szerint ezt az eljárást nem kezdeményezheti bárki, csak az ott meghatározott közjogi szervek és tisztséget viselők. Mivel az alkotmányértelmezésre irányuló indítvány nem jogosulttól érkezett, ezért az Alkotmánybíróság azt - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 8158/1998.