A Kúria Gfv.30156/2014/11. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §, 209. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §, 213. §] Bírók: Kollár Márta, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

Egy korlátolt felelősségű társaság üzletrészének megszerzése céljából nyújtott kölcsön nem minősül sem fogyasztási, sem lakossági, sem fogyasztói kölcsönnek. 1996. CXII. Tv. 213. § (1), 1996. CXII. Tv. 2. melléklet III.7. 1959. IV. Tv. 200. § (2), 1959. IV. Tv. 209/A (2). §, 1959. IV. Tv. 685. § d), 18/1999. Korm. rend. 3. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék G.40179/2012/23., Szegedi Törvényszék G.40179/2012/27., Szegedi Ítélőtábla Gf.30236/2013/8., Szegedi Ítélőtábla Gf.30236/2013/9., *Kúria Gfv.30156/2014/11.* (EH 2015.07.G1, BH+ 2015.8.350)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.156/2014/11.

A Kúria a Bihari Ügyvédi Iroda által képviselt I. r., II. r., a III. r. és a IV. r. felpereseknek a Sulyok és Ádám Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt a Szegedi Törvényszéken 7.G.40.179/2012. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.II.30.236/2013/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perben, a jogerős ítélet ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályban fenntartja.

Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 70.000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. r. felperes a III. és a IV. r. felperesi gazdasági társaság, a II. r. felperes a IV. r. felperesi gazdasági társaság tagja. 2006. február 8-án az I. és a II. r. felperesek külön-külön, de azonos tartalmú egyedi kölcsönszerződést kötöttek az alperessel. Az alperes 5.000.000 - 5.000.000 Ft kölcsön folyósítását vállalta részükre, a IV. r. felperes 50-50 %-os üzletrészének megvásárlása céljából.

A szerződő felek mindkét megállapodásban rögzítették, hogy az egyedi kölcsönszerződésekben nem szabályozott kérdésekben, az azok elválaszthatatlan részét képező HIT/2004/1011/IFI alperesi Üzletszabályzatban foglaltak az irányadók, amelyet mind az I., mind a II. r. felperes megismert, megértett és kézhez vett.

A szerződések 5. pontja az Üzletszabályzat I/17. pontjában meghatározott teljes hiteldíj mutató (a továbbiakban: THM) mértékét 8,69%-ban határozta meg. A szerződések 6. pontja, az Üzletszabályzat I/11. pontja szerint, a mértékadó devizanemet svájci frankban (CHF-ben) jelölte meg. Az Üzletszabályzat I/12.c. pontja kimondta, mértékadó kamatláb a nem forintban, illetve euróban meghatározott mértékadó devizanem esetén: a RMMRS "LIBO" elnevezésű oldalán a mértékadó devizanemben 1 hónapos kamatperiódusra közölt, éves százalékban kifejezett LIBOR kamatláb. A III/4. pont rögzítette a folyósított kölcsön összege után felszámítandó kamat kiszámításának módját, egy képletet megadva. Ennek megfelelően az I. r., illetve a II. r. felperes által kötött egyedi megállapodások 8. pontja feltüntette a kölcsönszerződések 96 havi futamidejére eső fizetési kötelezettségeket, havi bontásban és összességében is. A szerint, az 5.000.000 Ft kölcsön fejében az említett felpereseknek 6.816.480-6.816.480 Ft-ot kellett visszafizetniük.

Az Üzletszabályzat I/15. pontja azonban rögzítette a "kamatváltozás" három esetét is. Az a) pont alatt, I.-gyel jelölte a mértékadó kamatláb változásából eredő kamatkülönbözetet. A b) pont alatt, II.-vel, a 14. pontban rögzített mértékadó árfolyam - azaz az egyedi kölcsönszerződés megkötésének napján közölt mértékadó devizanem vételi árfolyama - és a fizetési esedékesség napján aktuális deviza eladási árfolyam változásának, az e pontban megadott képlet szerint kiszámított különbözetét. A III/6. pont tartalmazta azt is, hogy az esedékessé vált törlesztő részletekre jutó II.-vel jelölt kamatváltozást az alperes utólag - hirdetményben közzétett gyakorisággal - terheli ki. A IV/6. pont szerint, ha a mértékadó devizanem nem forint, a forint és a mértékadó devizanem közötti árfolyamváltozásból eredő kockázatokat a kölcsönbevevő vállalja.

A kölcsönszerződésekből eredő követelések biztosítására, azok megkötésével egyidejűleg az I. r., a II. r. és a IV. r. felperes, valamint az alperes jelzálogjogot és vételi jogot alapító szerződést is kötött a IV. r. felperes tulajdonát képező, általuk megjelölt ingatlan 930/1280 tulajdoni hányadára, az alperes javára. Ugyanezen a napon, az I. r. felperes kezességet vállaló, úgynevezett "garancia szerződést" kötött az alperessel, vállalva, hogy a II. r. felperes egyedi kölcsönszerződéséből eredő kötelezettségének elmulasztása esetén maga teljesít. A III. és a IV. r. felperes, valamint az alperes között is azonos tartalmú megállapodás jött létre az I. és a II. r. felpereseket terhelő fizetési kötelezettség nem teljesítése esetére.

A peres felek az ismertetett valamennyi megállapodást közjegyzői okiratba is foglaltatták.

A felperesek a 2012. augusztus 22-én benyújtott, utóbb módosított keresetükben, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben kérték az egyedi kölcsönszerződések 5. és 6. pontjának, valamint a perbeli szerződések megkötésekor hatályos Üzletszabályzat I/15.b) és c) pontjai érvénytelenségének megállapítását. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 212. § (2) és (3) bekezdésében, a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, a Hpt. 2. számú melléklete III/7. pontjában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdésében, a Ptk. 200. § (2) bekezdésében, a Ptk. 209/A. §-ában foglaltakra hivatkozással, azzal érveltek, hogy az említett egyedi és általános szerződéses kikötések jogszabályba, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköznek, jogszabály megkerülésére irányulnak, illetve tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmaznak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Előadta, hogy a peres felek egyedi kölcsönszerződései nem minősülnek fogyasztói szerződésnek, mert a felperesek a létrejött jogviszonyban nem tekinthetők fogyasztóknak. Egyébként is elmulasztották a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja szerint számított, a tisztességtelenségre alapított megtámadásra biztosított 1 éves határidőt. Az alperes nem tartotta alkalmazhatónak a Hpt. 212-213. §-ában írt rendelkezéseket a jogvita eldöntése során, mivel véleménye szerint a peres felek megállapodása nem az említett jogszabályok hatálya alá eső fogyasztási, illetve lakossági kölcsönszerződés. Vitatta, hogy a devizaalapú egyedi kölcsönszerződésnek a deviza árfolyam változását is magába foglaló kamatváltoztatási jogra vonatkozó kikötése nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközne, illetve hogy a THM meghatározása, az egyéb költségek Üzletszabályzaton alapuló, Hirdetmény szerinti érvényesítése jogszabállyal ellentétes lenne. Utalt arra, hogy a szerződés megkötésekor a THM meghatározása csak az akkor ismert adatok alapján történhet, előre, valamennyi, utóbb esetlegesen bekövetkező kamat-, díj- és költségváltozás nem vehető figyelembe.