A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21077/2014/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20673/2013/13., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21077/2014/6.* (ÍH 2015.97)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.077/2014/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály (1055 Budapest, Szalay utca 16., ügyintéző: ...) által képviselt Fővárosi Törvényszék (1055 Budapest, Markó utca 27.) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Székesfehérvári Törvényszék 2014. május 29. napján meghozott, 27.P.20.673/2013/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14. és 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő jogát azzal, hogy a Cgt.01-11/012156 számú törvényességi felügyeleti eljárásban a felperes bejelentésének tartalmát érdemben nem vizsgálta, és ennek mellőzését az eljárást befejező határozatában nem indokolta.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 7. § (1) bekezdését, 8. § t) pontját.

A jogvita elbírálásának alapjaként elsősorban arra utalt, hogy az egyén autonómiájának védelmére az emberi méltósághoz való jog, mint általános személyiségi jog hívható fel, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A bírói gyakorlat alapján az emberi méltóság megsértésének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a sérelem a személyiség lényegét alkotó ismérvekkel kapcsolatosan következett be.

Azt állapította meg, hogy a felperes személyisége ilyen közvetlen támadásával kapcsolatos tények nem merültek fel a perben, azt pedig nem lehetett értelmezni, hogy az eljárás során az alperes tárgyként kezelte volna.

Azt állapította meg továbbá, hogy az alperes azon eljárási lépéseket megtette, amelyek a fél bejelentése nyomán szükségessé váltak, így eljárást indított a beadványa alapján, intézkedéseket tett, ezekről értesítette a felperest, és a határozatot is kézbesítette a részére. A "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett határozat ténye az alperesnek nem volt felróható.

Megállapította továbbá a jogszabályi rendelkezések alapján, hogy az egyenlő bánásmód követelménye azt kívánja meg, hogy az egyes személyek, vagy személyek csoportjai között bizonyos tulajdonságaik alapján ne kerüljön sor közvetlen, vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésre.

Arra következtetett, hogy a felperes személyes meggyőződésén túlmenően nem volt bizonyított az a felperesi álláspont, mely szerint a korrupcióellenes harc jegyében benyújtott több beadványa, ezekkel kapcsolatban indult eljárások miatt különbözteti meg az alperes a hasonló ügyekben eljáró más személyektől. Megítélése szerint a bíróságok közötti eltérő jogalkalmazás a hátrányos megkülönböztetés tilalmába még nem ütközik.