ÍH 2015.97 A TISZTESSÉGES ELJÁRÁSHOZ VALÓ JOG MINŐSÍTÉSE - AZ ELJÁRÁSI ALAPJOG FUNKCIÓJA

A tisztességes eljáráshoz való jog mint eljárási alapjog nem tekinthető egyben személyiségi jognak is, mivel a védendő érték nem közvetlenül az emberi személyiségből fakad. Ez a jog elsődlegesen nem az emberi individuum védelmét, hanem az állami közreműködés mellett zajló eljárások megfelelő funkciójú megvalósítását, illetve érvényesülését szolgálja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 75-76. §, 84. § (1) bek.; Pp. 2. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesi törvényszék megsértette a felperes tisztességes eljáráshoz fűződő jogát azzal, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban a felperes bejelentésének tartalmát érdemben nem vizsgálta, és ennek mellőzését az eljárást befejező határozatában nem indokolta. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 7. § (1) bekezdését, 8. § t) pontját. A jogvita elbírálásának alapjaként elsősorban arra utalt, hogy az egyén autonómiájának védelmére az emberi méltósághoz való jog mint általános személyiségi jog hívható fel, ha az adott tényállásra a konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A bírói gyakorlat alapján az emberi méltóság megsértésének megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a sérelem a személyiség lényegét alkotó ismérvekkel kapcsolatosan következett be. A felperes személyisége ilyen közvetlen támadásával kapcsolatos tények nem merültek fel a perben, azt pedig nem lehetett értelmezni, hogy az eljárás során őt az alperes tárgyként kezelte volna. Az alperesi bíróság azon eljárási lépéseket megtette, amelyek a fél bejelentése nyomán szükségessé váltak, így eljárást indított a beadványa alapján, intézkedéseket tett, ezekről értesítette a felperest, és a határozatot is kézbesítette a részére. A "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett határozat ténye az alperesnek nem felróható. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá a jogszabályi rendelkezések alapján, hogy az egyenlő bánásmód követelménye azt kívánja meg, hogy az egyes személyek vagy személyek csoportjai között bizonyos tulajdonságaik alapján ne kerüljön sor közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésre. Arra következtetett, hogy a felperes személyes meggyőződésén túlmenően nem volt bizonyított az a felperesi álláspont, mely szerint a korrupcióellenes harc jegyében benyújtott több beadványa, illetve az ezekkel kapcsolatban indult eljárások miatt különbözteti meg az alperes a hasonló ügyekben eljáró más személyektől. A bíróságok közötti eltérő jogalkalmazás a hátrányos megkülönböztetés tilalmába még nem ütközik. Az eljáró bíróság a felperes bejelentése nyomán a G. Kft.-t a cégnyilvántartásból törölte figyelemmel arra is, hogy a céggel szemben folyamatban volt felszámolás több mint egy évtizeddel korábban befejeződött, azonban a céget a cégnyilvántartásból ennek ellenére nem törölték. Azt is megállapította, hogy ezen eljárás során az alapügyben eljáró bíróság a felperes azon bejelentését, ami a felszámoló személyére vonatkozott, külön nem vizsgálta. Rámutatott, hogy a személyiségi jogi per befejezett eljárások újabb jogorvoslati fórumaként nem szolgálhat, ezért ebben az eljárásban az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy az alperes végzésének alapjául szolgáló eljárást felülvizsgálja. Mindezekkel együtt tényként állapította meg, hogy az alperes az eljárást megszüntető végzésben nem érintette azt, hogy a felperes bejelentésében foglaltakat miért nem vizsgálja, ez pedig ellenkezik a tisztességes eljárás elvével.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú döntés megváltoztatását és a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását.

Álláspontja szerint nem pontosan tisztázott, hogy az elsőfokú bíróság marasztaló ítélete mely jogszabályhelyen alapul, illetőleg a felperes keresetének előterjesztése a marasztalás tekintetében milyen jogalapon történt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásnak a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértése, illetőleg a Ptk.-nak a személyhez fűződő jog megsértésére vonatkozó rendelkezéseit összemosta, és a felperesi követelés jogalapját olyan rendelkezésre alapította, amelyre a felperes az eljárás során nem hivatkozott, illetve a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot a személyhez fűződő jogok megsértése közt értékelte. Vitatta az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértésével kapcsolatos okfejtését is. Az iratokból az következtethető, hogy a törvényességi eljárásban a felperes beadványát érdemben elintézte a bíróság, a jogsértő állapot megszűnt, a felperes által elérni kívánt cél is ez volt. Önmagában az a körülmény, hogy a határozat indokolása a felperes beadványát nem említi, személyiségi védelmet vagy a Pp. 2. §-ára vonatkozó igényt nem alapozhat meg. Nincs a felperesnek olyan joga, mely alapján őt a határozatok indokolásában külön fel kellene tüntetni, ennek elmaradása nem eredményezi a felperes személyiségének sérelmét sem. A tisztességes eljárás lényege, hogy a perben minden fél azonos jogokat gyakorol és minden felet azonos kötelezettségek terhelhetnek. A polgári eljárás összefüggései szerint ez úgy értelmezhető, hogy a bírósági eljárás minden szakaszában meg kell, hogy feleljen az alapelvi rendelkezéseknek, az alapelvek maradéktalan érvényesülésének meg kell történnie.

Hangsúlyozta, hogy a perek tisztességes lefolytatásához fűződő jog nem személyhez fűződő jog, hanem olyan eljárásjog, amelynek megsértése következményeit a Pp. szabályai, és nem a Ptk. személyhez fűződő jogokra vonatkozó rendelkezései alapján kell levonni. Ha az indokolás teljessége körében jogsértés lenne megállapítható az alperes részéről, arra nyilvánvalóan nem a felperes személyére és lényeges tulajdonságára tekintettel került volna sor.

A fellebbezés alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (3) bekezdése szerint csak a fellebbezéssel érintett részben bírálhatta felül az elsőfokú bíróság határozatát.