BH+ 2013.12.530 Az üzemi tanács elnöke munkaviszonyának megszüntetéséhez az üzemi tanács előzetes egyetértését a bíróság ítéletével pótolta [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 62. § (3) bek.].

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes alkalmazásában álló V. L. korábban vagyonvédelmi osztály, majd vagyonvédelmi csoport vezető munkakörű alkalmazottja 2009. október 14. napjától az alperesi üzemi tanács tagja és annak elnöke volt. 2011. júliusban a felperes írásban kérte az alperes előzetes hozzájárulását V. L. munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez, amelyet az alperes - indokolás nélkül - megtagadott. A 2011. december közepén megtartott összdolgozói értekezleten V. L. az üzemi tanáccsal előre nem egyeztetett személyi kérdéseket tett fel, amelyre a főigazgatótól nem kapott választ.

2011. december 19-én a felperes ismét megkereste az alperest az üzemi tanács elnöke munkaviszonya megszüntetéséhez szükséges előzetes hozzájárulás megadása érdekében. A megkeresésben szerepelt, hogy a tervezett rendes felmondás indokai a következők: a vagyonvédelmi terület átszervezése, létszámcsökkentés, a felperes II. telephelyén történt károkozásban V. L. felelősségének felmerülése, továbbá az, hogy az érintett az összdolgozói értekezleten nem az üzemi tanács kompetenciájába tartozó kérdéseket tett fel. Az üzemi tanács 2011. december 22-én kelt válaszában megtagadta a hozzájárulást arra hivatkozással, hogy az üzemi tanács tagjait csak a munkavállalók hívhatják vissza és a tulajdonosváltozás küszöbén a munkavállalók érdeke a hatékonyabb érdekképviselet.

A felperes a keresetében az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozással kérte az előzetes egyetértő nyilatkozat bíróság általi pótlását. Arra hivatkozott, hogy a tervezett munkáltatói intézkedés nem befolyásolja az üzemi tanács munkáját, az nem érdek-képviseleti szerv, a megkeresés tárgya nem az elnök visszahívása, hanem a munkaviszonyának megszüntetéséhez szükséges hozzájárulás megadása volt. V. L. munkaviszonyának megszüntetése nem vezet az üzemi tanács munkájának ellehetetlenüléséhez, mert az póttagokkal kiegészülhet és új elnököt választhat.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az üzemi tanácsot a törvény vétójog gyakorlásával ruházta fel. Az üzemi tanácsi tagság választott érdek-képviseleti tevékenység, munkavállalói bizalmat kifejező jogviszony. A tervezett munkáltatói intézkedés az üzemi tanács tevékenységének elnehezedésével, adott esetben ellehetetlenedésével járna. Mivel V. L. kiváló érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, határozottan, kompromisszum-készen tárgyal, felfedi a visszásságokat, ezért a munkaviszonya megszűnése esetén az érdek-képviselet sem működhetne a jelenlegi hatásfokkal. Az alperes álláspontja szerint a tervezett munkáltatói intézkedés oka az összdolgozói értekezleten elhangzott felszólalás volt.

A munkaügyi bíróság ítéletével pótolta V. L. munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez szükséges alperesi egyetértést.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a per tárgyára tekintettel kizárólag az alperes hozzájáruló nyilatkozata megtagadásának alaposságát vizsgálhatta, a tervezett rendes felmondás indokait azonban nem. Megállapította, hogy a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 42. § szabályozása alapján a munkavállalók az üzemi tanácson keresztül gyakorolják részvételi jogaikat a munkáltatói döntéshozatal során. Az alperes üzemi megállapodása a jogszabályoknak megfelelően szabályozta az üzemi tanács feladatait és kimondta, hogy az üzemi tanács testületként jár el. A perben meghallgatott tanúk az üzemi tanács működésének testületi jellegét megerősítették, vallomásuk szerint a vélemények kialakítása minden esetben konszenzuson alapult, a testületnek meghatározó személyisége nem volt. Az elnök feladatkörébe az ülések előkészítése, az adatok beszerzése, a napirendi pontok ismertetése és a jegyzőkönyvek elkészítése tartozott.

A bizonyítási eljárás alátámasztotta V. L. hatékony érdekérvényesítő képességét, azonban az üzemi tanács nem érdek-képviseleti szerv, feladata a munkavállalói részvételi jogok biztosítása. Ezért az elnöki tisztség ellátását nem befolyásoló képességet a perben nem lehetett a munkavállaló javára értékelni.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás anyagát összegezve azt állapította meg, hogy V. L. munkaviszonyának megszüntetése nem eredményezné az üzemi tanács működésének ellehetetlenülését, ezt az alperes a per során nem tudta bizonyítani. Nem került igazolásra az sem, hogy V. L. egyénisége az üzemi tanács működését hatékonyabbá tette, hogy nélküle az üzemi tanács működése ellehetetlenülne. A munkaügyi bíróság nem foglalkozott az alperes azon hivatkozásával, mely szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére személyes okok miatt került sor, mert ez nem képezte a per tárgyát.

Az alperes fellebbezése alapján eljár törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.

Az alperes fellebbezése kapcsán rámutatott arra, hogy az alperes irataiban, nyilatkozataiban keverednek a szakszervezeti szervek, illetőleg az üzemi tanács feladatkörei. A szakszervezetek érdek-képviseleti tevékenységet végeznek, míg az üzemi tanács a munkavállalók részvételi jogát biztosítja a munkáltatói döntésekben. Az Mt. a szakszervezeteket a törvény II. fejezetében, míg a munkavállalók részvételi jogát a IV. fejezetében szabályozza, helyzetük alapvetően eltérő. Az, hogy a szakszervezet választott tisztségviselőjét és az üzemi tanács tagját, illetve elnökét ugyanolyan munkajogi védelem illeti meg, nem változtat azon a tényen, hogy a választott tisztségek célja eltérő.

A törvényszék a fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a rendes felmondás második indokába foglalt bizalomvesztés V. L.-lel, nem mint az üzemi tanács elnökével szemben jött szóba, hanem úgy, mint a vagyonvédelmi csoport vezetője. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a per szempontjából a felmondás indokai irrelevánsak, azok jelen perben nem vizsgálhatók. A jognyilatkozat pótlását követően, a munkáltató rendes felmondásának közlése után van lehetőség - egyéni jogvita keretében - a felmondás indokait, annak valóságát és okszerűségét vizsgálni.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a munkajogi védettség tekintetében nem lehet meg nem engedett különbséget tenni a szakszervezeti tisztségviselő, illetve az üzemi tanácsi tisztségviselő között, az utóbbi nem részesülhet alacsonyabb szintű munkajogi védelemben. A részvételi jogok biztosítása ugyanolyan fontos munkavállalói jogosítvány, mint az érdek-képviseleti szervekbe való tömörülés és az ehhez kapcsolódó jogosultságok. Az üzemi tanács és a szakszervezet jogállása és helyzete különbözik egymástól, de ez nem eredményezheti az üzemi tanácsi tisztségviselő alacsonyabb szintű munkajogi védelmét. Kifejtette, hogy az üzemi tanács képviseleti jogosultsággal bír, a munkáltatónak pedig legalább négy kérdésben tájékoztatási kötelezettsége állt fenn. Az üzemi tanácsot megilleti továbbá a konzultációhoz, valamint a véleményadáshoz való jog. Ezen jogi háttér mellett jogszabályellenes és megengedhetetlen a bíróságok értelmezése.