3175/2018. (V. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 65. § (1) bekezdésének "az (1a) bekezdés és" szövegrésze, valamint a 65. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók a képviseletükben eljáró Pedagógusok Szakszervezete (1068 Budapest, Városligeti fasor 10.) útján - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti - alkotmányjogi panasszal éltek az Alkotmánybíróságnál.

[2] Álláspontjuk szerint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 65. § (1) bekezdésének "az (1a) bekezdés és" szövegrésze, valamint a 65. §-ának (1a) bekezdése több szempontból (a felkészülési idő hiánya folytán, a visszamenőleges hatályra, továbbá a normavilágosság sérelmére tekintettel) sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, emellett az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jog, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogának sérelmét is eredményezik.

[3] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben tanácsban jár el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[4] Az Alkotmánybíróság fenti vizsgálata eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz - az alábbi okokra tekintettel - nem fogadható be.

[5] 3. Az indítványozók alkotmányjogi panaszát az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapítottan terjesztették elő, mely szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.

[6] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy az Nkt. kifogásolt rendelkezései 2017. szeptember 1-jén léptek hatályba, míg az indítványozók alkotmányjogi panaszukat 2018. január 26-an, azaz a fenti törvényes határidőn belül nyújtották be az Alkotmánybírósághoz.

[7] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz fennálltának vizsgálata során az alábbiakat állapította meg.

[8] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "a panasz befogadhatóságának feltétele az érintettség, nevezetesen az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt jogszabály a panaszos személyét, konkrét jogviszonyát közvetlenül és ténylegesen, aktuálisan érintő rendelkezést állapít meg, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérülnek" (33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61]). "[A] panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az actiopopularis-tól." (Legutóbb lásd: 3053/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [10]).

[9] Az indítványozók érdekeltségük igazolásaként előadták: munkáltatójuk a kinevezési okmányukat egyoldalúan úgy módosította, hogy az illetményük összegét határozott időre állapította meg, mely intézkedéshez sem jogorvoslatra való utalás, sem tájékoztatás nem kapcsolódott. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukhoz csatolták a "kinevezés módosítása közalkalmazotti jogviszonyban" nevű egyoldalú munkaszerződés-módosításaikat. Az abban foglaltak alapján azonban nem állapítható meg egyértelműen, hogy az indítványozók munkáltatója az új illetményeik összegét pontosan az Nkt. melyik rendelkezéseire alapította. Abból azonban egyértelműen kitűnik, hogy a munkáltatójuk tájékoztatta őket a bírósághoz fordulás lehetőségéről, melyre egyébként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 287. § (1) bekezdés a) pontja - figyelemmel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2. § (3) bekezdésére - lehetőséget nyújtott. Mivel a kifogásolt rendelkezés vonatkozásában az indítványozók számára rendelkezésre állt a jogsérelmük orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, mellyel nem éltek, továbbá a jogsérelmük igazolásaként becsatolt dokumentumokból nem állapítható meg, hogy a jogsérelmük igazolására szolgáló egyoldalú munkáltatói munkaszerződés-módosítás az Nkt. mely rendelkezései alkalmazásaként került megállapításra, ezért az indítvány nem felel meg sem a közvetlen érintettség, sem a jogorvoslat kimerítésére vonatkozó Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek.

[10] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság, mellőzve a további vizsgálatot, az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti feltételek hiányában, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének c), e) és h) pontjai alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra figyelemmel, visszautasította.

Budapest, 2018. május 7.

Dr. Schanda Balázs s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/142/2018.