A Kúria Gfv.30134/2014/4. számú precedensképes határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XV. cikk (5) bek., XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Csőke Andrea, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

A Választottbíróságnak az a döntése, hogy a fél által megjelölt bizonyítási indítványnak helyt ad-e vagy sem, nem tekinthető az ügy előterjeszthetősége megakadályozásának. 1994. LXXI. Tv. 55. § (1) c)

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék G.40074/2013/4., *Kúria Gfv.30134/2014/4.*

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.134/2014/4.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Becker Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a Bolevácz és Vörös Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen, választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében, a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.074/2013/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 254.300 (kettőszázötvennégyezer-háromszáz) Ft együttes elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felek 2009. április 27-én kötöttek vállalkozási szerződést a felperes hétvégi házának a felépítésére. A szerződésben az abból eredő minden jogvita tekintetében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki. A felek között a szerződés teljesítésével, illetve a vállalkozási díj elszámolásával kapcsolatban jogvita alakult ki.

A jelen per alperese (választottbírósági felperes) a Választottbírósághoz keresetet nyújtott be a jelen per felperesével (választottbírósági alperes) szemben, melyben kérte kötelezni a választottbírósági alperest bruttó 3.481.250 Ft vállalkozói díj és ennek járulékai, valamint bruttó 1.750.000 Ft pótmunkák teljesítése miatti díj és ennek járulékai megfizetésére. Keresete alátámasztásának bizonyítására kérte több, általa felsorolt tanú - többek között Z.F. - meghallgatását és szakértő kirendelését.

A választottbírósági alperes kérte a kereset elutasítását és viszontkeresetet terjesztett elő 250.000 Ft késedelmi kötbér és 375.000 Ft meghiúsulási kötbér megfizetése iránt. Jótállási igényként 15 %-os, 1.011.000 Ft-ban megjelölt árleszállítást kért. Állította, hogy a választottbírósági felperes a szerződésben rögzített munkákat maradéktalanul nem végezte el, továbbá a választottbírósági felperes részére 6.740.000 Ft vállalkozói díjat teljesített, és nem a választottbírósági felperes által állított 5.365.000 Ft-ot.

A választottbírósági alperes kérte, hogy a Választottbíróság hallgassa meg tanúként élettársát, testvérét, valamint T.G.-t, aki többször járt az építkezésen, továbbá A.T.-t, aki vállalkozóként dolgozott az építkezésen. A Választottbíróság által 2011. május 16-án tartott tárgyaláson az alperes előadta, hogy az általa előterjesztett bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges a perbeli jogvita érdemi eldöntéséhez, különösen fontosnak tartotta Z.F. (a választottbírósági felperes tulajdonosa), a választottbírósági alperes és annak élettársa egyidejű meghallgatását az általa készpénzben kifizetett összegek átadásának bizonyítására. A szakértői bizonyítást nem ellenezte.

2011. június 21-én a Választottbíróság végzésében tájékoztatta a feleket, hogy az általuk készítendő előkészítő iratok tartalma alapján dönt az eljárás további menetéről, amely annak lehetőségét is magában foglalja, hogy a tárgyalást berekeszti és az ügyben érdemi határozatot hoz.

A Választottbíróság a VB/10126 számú ügyben ítéletet hozott, melyben kötelezte a választottbírósági alperest 1.718.750 Ft vállalkozói díj, valamint annak késedelmi kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a választottbírósági felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét bizonyítottság hiányában elutasította.

Az ítélet indokolásának utolsó előtti bekezdésében megállapította: "A felperesnek a keresete, míg alperesnek a viszontkeresete további megalapozására előterjesztett bizonyítási indítványai alapján a Választottbíróság azért nem tartotta szükségesnek a bizonyítás kiegészítését a részben érdekeltnek tartható tanúk meghallgatásával, illetőleg szakértő kirendelésével, mert a felek perbeli előadásai, és az általuk becsatolt okiratokban foglaltak alapján, a jogvita alapjául szolgáló tényállás mérlegeléssel kellően tisztázható volt, továbbá a Választottbíróság megítélése szerint további terjedelmes bizonyítási eljárás lefolytatásától más eredmény nem volt várható és az eljárás szükségtelen elhúzódását is eredményezte volna."

A választottbírósági alperes (a továbbiakban: felperes) keresetet nyújtott be, melyben kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, perköltség igénye volt. Keresetét a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdésének c) pontjára, illetve (2) bekezdésének b) pontjára alapította, valamint hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, melynek - álláspontja szerint - a Választottbíróság eljárása nem felelt meg. Állította, hogy a bizonyítási indítványok elutasítása folytán nem volt képes az ügyét megfelelően előterjeszteni, illetve, hogy a bizonyíthatóság megengedése a magyar jogrendszer olyan lényeges, közvetlen tartalommal bíró és garanciális eleme, alkotmányos elveken nyugvó garancia, amelyek megsértésére tekintettel a választottbírósági ítélet egyben a közrendbe is ütközik. Az alperes (korábbi választottbírósági felperes) által elismert összegeken felüli pénz átadását tanúkkal kívánta igazolni a választottbírósági eljárásban, melyre nem volt lehetősége.

Az alperes kérte a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását. Hivatkozva eseti döntésekre kifejtette, hogy a bizonyítás megengedhetőségéről való döntés már olyan érdemi tevékenysége a Vál asztottbíróságnak, amely nem vonható a fél ügyének előterjeszthetősége fogalmi körébe (BH2003.127.). A közrendbe ütközés megállapítása a választottbírósági ítélet tartalmából következhet és akkor áll fenn, ha a választottbírósági ítélet olyan megállapítást tesz, vagy olyan jogkövetkezményt alkalmaz, amely a felek relatív jogviszonyán túlmutató, a közösségre kiható nem kívánatos jogkövetkezményekkel jár (EBH2008.1796.).

Az elsőfokú bíróság a választottbírósági iratokat nem szerezte be, a felek csatoltak be iratokat az általuk előadottak alátámasztására. Az elsőfokú eljárás során egyezően adták elő, hogy a választottbírósági eljárás menetében több ízben értékelte a Választottbíróság a felek bizonyítási indítványait, így közölte, hogy a megjelölt tanúk közül többnek az elfogultságára tekintettel nem látja értelmét a meghallgatásnak (elsőfokú eljárás 15. sorszámú alperesi beadvány 5. oldal első bekezdés). Z.F.nek - aki a választottbírósági felperes tulajdonosa -, és a választottbírósági alperes élettársának a meghallgatását nem látta indokoltnak, azt elutasította (elsőfokú eljárás 12. számú jegyzőkönyv 5. oldal 3. bekezdés), arra hivatkozva, hogy várhatóan mindkettő az adott fél előadását támasztaná alá, így újabb információhoz nem jutna ez ügyben.