A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22075/2010/6. számú határozata közüzemi díj megfizetése tárgyában. [1962. évi IV. törvény 7. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Dunaújvárosi Járásbíróság P.21330/2007/54., Székesfehérvári Törvényszék Pf.20191/2010/4., *Kúria Pfv.22075/2010/6.* (BH+ 2011.12.537), 3357/2012. (XII. 5.) AB végzés

***********

Pfv.IV.22.075/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Simonovits Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bognár Viktor ügyvéd által képviselt alperessel szemben közüzemi díjtartozás megfizetése iránt a Dunaújvárosi Városi Bíróság előtt 9.P.21.330/2007. számon megindított és Fejér Megyei Bíróság 1.Pf.20.191/2010/4. sz. jogerős részítéletével befejezett perében az alperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen a részítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint az 1980-as évek elején építették a VIII.r. alperes (továbbiakban: alperes) társasház épületét, amelyet 1995-ben alakítottak társasházzá. A felperes a társasház részére írásban megkötött közüzemi szerződés nélkül biztosít ivóvíz-, szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatásokat, használati melegvizet, továbbá fűtéskarbantartást is végez. Ezeket a szolgáltatásokat a társasház elfogadja és díjukat részben meg is fizeti. A felperes a társasházban egy szolgáltatói hőközpontot üzemeltet, amelynek kialakítására már az épület építésekor sor került, az alapító okirat hőközpont megjelöléssel tartalmazza ezt a helyiséget. Ebből a hőközpontból látja el a felperes az utcában levő további négy társasházat is használati melegvízzel. A hőközpont létesítésével egyidejűleg, illetve a társasházzá alakulást követően sem fizetett a felperes kártalanítást az alperes részére.

A felperes keresetében 533.070 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők fogyasztása közötti díjkülönbözet ellenértékeként, az osztott használati melegvíz szolgáltatásának díjaként, valamint a fűtés karbantartás ellenértékeként.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A fűtés karbantartás díját elismerte ugyan, de azt állította, hogy azt megfizette. A víz-, csatorna- és szennyvíz-követelést azonban vitatta. Arra hivatkozott, hogy nincs olyan előírás, amely az elszámolásra útmutatást adna. Locsolási díj iránti igényt terjesztett elő a vízfogyasztás után, mivel álláspontja szerint a jogszabályok szövegéből következően az alanyi jogon megilleti a fogyasztót. Kérte annak megállapítását, hogy a felek közötti jogviszony pontos tartalma miből áll, illetve kérte, hogy a bíróság hozza létre ítéletével a közüzemi szerződést. Viszontkeresetében az épületben található szolgáltatói hőközpont helyiség használata miatt 1.100.000 forint bérleti díj megfizetésére kérte kötelezni a felperest, az igazságügyi szakvéleményben meghatározott 392 forint/m2/hó + áfa összeget figyelembe véve.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 533.070 forintot és annak 2006. december 1. napjától a kifizetés napjáig, minden naptári félév teljes idejére, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 55.000 forint perköltséget. A viszontkeresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek nem kötöttek írásban szerződést a közműves ivóvíz ellátásra, szennyvízelvezetésre és tisztításra, illetve azt kiegészítő, ún. mellékvízmérős elszámolásra, valamint a fűtéskarbantartásra. Azonban a Ptk. 198. § (3) bekezdése alapján, írásbeli közüzemi szerződés hiányában is létrejön a közüzemi jogviszony a felek között.

A felek között a közüzemi jogviszony fennállt, a felperes a vízfogyasztást az alperes ingatlanán elhelyezett bekötési vízmérő alapján mérte, és annak megfelelően az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése szerint bocsátotta ki számláit, amely ellenértékének megfizetésére az alperes köteles. Az alperes a többi, az alperes ingatlanán található bekötési vízmérőről ívóvízzel és használati melegvízzel ellátott társasházzal szemben elszámolási igénnyel léphet fel a közüzemi díjkülönbözet iránt.

A fűtéskarbantartás díjának megtérítését az alperes elismerésére alapította.

Az alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a hőközpont használatáért járó ellenszolgáltatás a felek közötti közüzemi jogviszonyra tekintettel csak egyszeri kártalanítás lehet (BH 1998/289.). A villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény (régi VET) 7. §-a, valamint az 5/1990. IPM rendelettel módosított 4/1964. NIM rendelet értelmében a hőközpont helyiségének határidő nélküli használatában a távhőszolgáltatónak vagy az ingatlan tulajdonosával kellett megállapodnia vagy az önkormányzat jegyzője adhatott a használatra engedélyt. A kártalanítás mértéke pedig szabad megállapodás tárgya volt. A per alatt hatályba lépett a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (új VET) kimondta, hogy a hatályba lépését megelőzően kötött szerződésekre még a régi szabályozás érvényesül. Mindezek alapján tehát a társasház javára egyszeri, egyösszegű kártalanítás jár, a piaci viszonyokat figyelembe vevő bérleti díj nem állapítható meg. Bérleti jogviszony nem jött létre a felek között, az nem is hozható létre, a kártalanítás nem a használatért, hanem a használati jog alapításáért jár. Megállapította, hogy a használati jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése elkülönül a kártalanítás megfizetése iránti igénytől. A felperes elévülési kifogásával kapcsolatban kifejtette, hogy a kártalanítás, mint kötelmi igény a használat alapításától számított öt éven belül elévül. Az alperes nem igazolta, hogy az elévülési időn belül felszólította a felperest a kártalanítás megfizetésére, illetve a felperes elismerte ezt az igényt.

Az eset körülményeiből azt a következtetést vonta le az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes javára ingyenes használatot engedélyezett.

A közműves ivóvíz ellátásról és a közműves szennyvíz elvezetésről szóló 38/1995.Kormányrendelet (R.) 24. § (4) bekezdés b) pontja alapján alaptalannak ítélte az alperes locsolási díjkedvezménnyel kapcsolatos beszámítási kifogását is, mivel az kifejezetten locsolási célú felhasználás esetére írta elő e kedvezmény figyelembevételét, tehát nem feltétel nélkül, alanyi jogon illeti meg ez a kedvezmény a fogyasztót.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 532.150 forintra és kamataira leszállította.