BH 2007.3.74 Halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt nem állapítható meg a megengedett legnagyobb sebességet túllépő elsőbbségre jogosult büntetőjogi felelőssége, ha a megengedett legnagyobb sebességgel haladás esetén is csupán vészfékezés alkalmazásával kerülhette volna el a balesetet [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont; KRESZ 14. § (1) bek. d) pont; 6/1998. BJE 2. pont].

Az elsőfokú bíróság a 2004. május 3-án hozott ítéletével a II. r. terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 év és 4 hónapi fogházbüntetésre és 2 év 6 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Elrendelte a II. r. terhelttel szemben a korábbi ítéletével kiszabott 1 év és 3 hónapi börtönbüntetés végrehajtását.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt 2002. július 1. napján 7 órakor K. belterületén, a B. király úton, E.-falva irányából a városközpont felé közlekedett a munkáltatója tulajdonát képező betegszállító személygépkocsival, mintegy 54-65 km/h sebességgel, jó látási viszonyok között, száraz, egyenes vonalvezetésű aszfaltburkolatú úttesten.

A B. király út - M. út kereszteződése előtt 100 m-re az "Elsőbbségadás kötelező!" előjelző tábla volt kihelyezve, a M. út elsőbbségét a kereszteződésben "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" közúti jelzőtábla írta elő és villogó sárga lámpa jelezte a kereszteződés veszélyességét.

Az I. r. terhelt fékezés nélkül megkezdte a kereszteződésen való áthaladást egyenes irányban a város központja felé.

Ugyanebben az időpontban az I. r. terhelt haladási irányát tekintve jobbról az úton, a 4. számú főút irányából közlekedett a II. r. terhelt a munkáltatója tulajdonát képező tehergépkocsiból és hozzákapcsolt pótkocsiból álló járműszerelvénnyel, mintegy 51-58 km/h-s sebességgel, egyenes vonalvezetésű útszakaszon, ahol közúti jelzőtáblával jelezve, a megengedett legnagyobb sebesség 30 km/h volt.

A II. r. terhelt a kereszteződéshez közeledve előzni kezdte az előtte haladó Cs. J. által hajtott kerékpárt.

Az I. r. terhelt nem biztosított elsőbbséget a II. r. terhelt által vezetett járműszerelvénynek. A II. r. terhelt a kerékpáros előzése közben észlelte az eléje balról szabálytalanul, tényleges haladási sebességéhez képest már féktávolságon belül behaladó betegszállító személygépkocsit. Ekkor jobbra kormányzott és azonnal intenzíven fékezni kezdett, azonban a járműszerelvény homlokfal részével nekiütközött az I. r. terhelt által vezetett betegszállító személygépkocsi jobb oldalának. Ezt követően a két jármű együttesen sodródni kezdett és egy villanyoszlopnak ütközve álltak meg.

Az ütközéskor az I. r. terhelt által vezetett betegszállító személygépkocsi sebessége mintegy 54-70 km/h volt, míg a II. r. terhelt által vezetett jármű sebessége 50-58 km/h.

A baleset bekövetkeztében a betegszállító személygépkocsiban utasként tartózkodó Ny. L. olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. A halál bekövetkezésében a sértett természetes okú megbetegedéseinek is szerepe volt. Ezért az elszenvedett sérülések és a halál között közvetett okozati összefüggés állapítható meg. Az I. r. terhelt 8 napon túl gyógyuló csonttöréseket szenvedett.

Amennyiben a II. r. terhelt által vezetett járműszerelvény sebessége a fékezés megkezdése előtt nem haladta volna meg az adott útszakaszra megengedett legnagyobb sebességet, a 30 km/h-t, úgy a baleset nem következett volna be, mert az I. r. terhelt az általa vezetett betegszállító személygépkocsival a M. út jobb oldali forgalmi sávjából K. központja felé kihaladt volna, mire a II. r. terhelt elérte volna az ütközési pontot.

A közúti baleset azért következett be, mert az I. r. terhelt megszegte a KRESZ 28. § (1) bekezdés b) pontjának, míg a II. r. terhelt a KRESZ 14. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezését.

Az elsőfokú ítélet indokolásában rögzített, de a tényálláshoz tartozó megállapítás szerint "vészfékezés alkalmazásával számolták a szakértők a baleset elkerülhetőségét".

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. terhelt a baleseti veszélyhelyzetben elvárható vészfékezést alkalmazta, kötelessége volt a hathatós elhárítási módot választani. A II. r. terhelt tisztában volt a sebességkorlátozással, észlelte a jelzőtáblát, ennek ellenére 30 km/h helyett mintegy 51-58 km/h sebességgel közlekedett, ezért gondatlansága is megállapítható.

A másodfokú bíróság a 2004. szeptember 8-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a I. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a terhére megállapított bűncselekmény miatt 300 napi tétel, napi tételenként 300 forint pénzbüntetésre ítélte. A közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés tartamát 1 év 10 hónapra leszállította. A II. r. terhelttel szemben a bíróság a korábbi ítéletével kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezését mellőzte.

A másodfokú bíróság változatlan tényállás mellett lényegében az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával egyetértve a 6/1998. számú BJE 2. pontjára utalva arra hivatkozott, hogy "ha a II. r. terhelt a megengedett 30 km/h sebességgel vezeti járműszerelvényét, az I. r. terhelt által vezetett gépkocsi ütközés nélkül kihaladhatott volna a járműszerelvény haladási folyosójából, tehát a baleset időben elmaradhatott volna". A II. r. terhelt jelentős - a megengedett sebesség csaknem kétszeres - sebességtúllépése miatt büntetőjogi felelőssége megállapítható.