6/1998. Büntető jogegységi határozat
a közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett felelősségéről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1998. november 19. napján megtartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A közúti közlekedés szabályai szerint elsőbbségadásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségadási szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességet túllépte. Kizárhatja a felelősségét, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette, vagy ha e körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.
2. Az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.
INDOKOLÁS
A legfőbb ügyész az 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatára hivatkozva jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.
Az indítvány szerint bírói gyakorlat a közlekedési bűncselekmények körében az elsőbbségi szabályokat nem egységesen értelmezi.
A legfőbb ügyész a joggyakorlat megosztottságát példákkal mutatta be.
1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1994. február 3-án kelt, 6.B.34524/1993/3. számú ítéletével a vádlottat az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyidejűleg a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatt 10 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A Fővárosi Bíróság a 29.Bf.5897/1994/8. határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1993. május 24-én, 19 óra 10 perc körül Budapesten a XVII. kerületben a Pesti úton Gyömrő felől a Jászberényi út felé haladt egy Fiat típusú személygépkocsival, 84-92 km/óra sebességgel. A sértett a Rózsaszál utcában kerékpárral érkezett az "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblával védett Pesti úthoz, majd folyamatos haladással azon keresztül hajtott. A figyelmetlen kerékpárost látva, a vádlott azonnal intenzíven fékezett, azonban a főútvonalon már 5,6 métert megtett sértettet 65-72 km/óra sebességgel elütötte. A baleset következtében a sértett életét vesztette.
Az ügydöntő határozat a sértett terhére a KRESZ 28. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezés megszegését állapította meg, amit a sértett azzal követett el, hogy az "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblával védett főútvonalon a terhelt által vezetett gépkocsinak nem biztosította az áthaladási elsőbbséget, hanem a védett útvonalra kellő körültekintés nélkül behajtott. A sértett ezzel a szabályszegésével olyan veszélyhelyzetet hozott létre, amely balesethez vezetett.
Megállapította azonban az ügydöntő határozat a terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételében foglalt előírás megszegését, mert a lakott területen megengedett 50 km/óra sebességet túllépve, legkevesebb 84 km/óra sebességgel közlekedett.
Az első- és másodfokú bíróságok jogi álláspontja szerint a halálos kimenetelű baleset bekövetkezéséért az elsőbbségadási kötelezettséget nem teljesítő sértett és nem a megengedett legnagyobb sebességet túllépően közlekedő terhelt felelős. Az első- és a másodfokú bíróság által egyöntetűen megállapítottak szerint a terhelt által megválasztott sebesség nem volt megtévesztő, nem akadályozta a sértettet abban, hogy azt észlelje, és helyesen felismerje. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a védett útvonalon közlekedő járműnek sebességtúllépés esetén is elsőbbsége van, kivéve, ha éppen a sebesség túllépése zárta ki az észlelhetőséget, avagy megtévesztő volt. A konkrét esetben e kizáró feltételek nem voltak megállapíthatóak, ezért a terhelt sebességtúllépése a baleset bekövetkezése szempontjából figyelmen kívül maradt.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a legfőbb ügyész felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt terhére. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt közlekedési szabályszegése: a sebesség túllépése okozati összefüggésben állt a balesettel, ezért releváns.
A Legfelsőbb Bíróság a Bf.IV.2693/1994/3. számú végzésével a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A hatályon kívül helyező végzésben kifejtettek szerint az ügyben jogerős határozatot hozó bíróságok nem vizsgálták meg azt, hogy a jelentős sebességtúllépés mennyiben befolyásolta a terheltnek az ugyancsak a közlekedési szabályok által kötelességévé tett általános baleset-elhárítási kötelezettsége teljesítését annak ellenére, hogy e körben a bizonyítékok rendelkezésre álltak, sőt e vonatkozásban a bíróságok tényállást is megállapítottak.
Az új eljárás lefolytatását elrendelő határozat jogi útmutatása szerint: "Tehát a terhelt a megengedett sebesség jelentős túllépésén keresztül megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt közúti közlekedés szabályait is, mivel így az abban foglalt előírások teljesítése eleve lehetetlenné vált számára. Ekként pedig az előírt sebesség jelentős túllépésében megnyilvánuló közlekedési szabályszegés okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel, releváns szabályszegés."
A megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Bíróság a 29.Bf.6817/1995/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatti eljárást elévülés miatt megszüntette. (Megjegyzendő, hogy a tényállás szerint a baleset a megengedett legnagyobb sebesség és intenzív fékezés mellett sem lett volna elkerülhető.)
A Fővárosi Bíróság másodfokú határozatának indokolása szerint az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül elsőbbséget kell adni. Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességgel történő haladására (BH 1974/54; 1974/242. határozatok).
A Legfőbb Ügyészség a Bf.592/1996. számú felülvizsgálati indítványával ez utóbbi másodfokú határozatot is megtámadta, egyebek mellett azzal az indokolással is, hogy a KRESZ 1976. január 1-jén történt - az elsőbbségre vonatkozó szabályt is érintő - módosítása miatt a Fővárosi Bíróság tévesen hivatkozott az 1974-ben közzétett eseti döntésekre. Eszerint a módosítás előtti rendelkezéstől eltérően a KRESZ Függelék III/ b) pontjában megfogalmazott elsőbbségi szabály "rugalmas", és ennek helyes értelmezése szerint az elsőbbség nem abszolút, s az elsőbbséggel rendelkező jármű sebességének szerepe van az elsőbbség biztosításában.
A megismételt eljárás eredményeként hozott jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálásának eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság a Bfv.I.783/1996/4. számú végzésével a Fővárosi Bíróság 29.Bf.6817/1995/4. számú végzését hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra utasította. Elrendelte, hogy az ügyet a Fővárosi Bíróság másik tanácsa tárgyalja.
Az újabb hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás eredményeképpen a Fővárosi Bíróság az 1997. szeptember 16-án kihirdetett, 21.Bf.5974/1997/4. számú ítéletével megváltoztatta a Pesti Központi Kerületi Bíróság B.34.524/1993. számú ítéletét, és a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 150 napi tétel - napi tételenként 300 Ft - pénzbüntetésre ítélte. A bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó határozat indokolása szerint a terhelt a megengedett sebesség nagymértékű túllépésével maga is közrehatott a baleset létrejöttében, és az elsőbbségi szabályokat "nem indokolt abszolutizálni".
A legfőbb ügyész jogegységi eljárás lefolytatására és jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványa a Legfelsőbb Bíróság Bf.IV.2693/1994/3., valamint Bfv.I.783/1996/4. számú felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott, és hatályon kívül helyezést, illetve új eljárás elrendelését tartalmazó döntéseiben kifejtett jogértelmezést tartja helyesnek, és ezzel ellentétesnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítélkezési gyakorlatát (2-3. pont).
2. A Kecskeméti Városi Bíróság az 5.B.188/1994/22. számú, 1997. március 28-án kihirdetett végzésével az I. r. és a II. r. terhelteket egyaránt maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében találta felelősnek. Ezért mindkettőjüket próbára bocsátotta.
A tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 1993. augusztus 21-én 0 óra 10 perckor Kalocsán, az 51. számú főút átkelési szakaszán haladva, a Malatin téren balra a Szt. István útra kívánt bekanyarodni. Vele szemben a II. r. terhelt a személygépkocsijával 85-91 km/óra sebességgel közeledett. Az útkereszteződésbe a forgalomirányító fényjelzőkészülék "telezöld" jelzésére érkezett az I. r. terhelt, és a korábbi sebességét 11-12 km/órára csökkentve, balra kanyarodott. A szemből érkező II. r. terhelt az elébe kanyarodó jármű láttán erőteljesen fékezett, azonban 25,5 méter állóra fékezési nyom hátrahagyása után, az I. r. terhelt személygépkocsijának ütközött. A baleset következtében az I. r. terhelt személygépkocsijának utasa maradandó fogyatékosságot eredményező sérüléseket szenvedett. A bíróság megállapítása szerint, ha az I. r. terhelt 50 km/óra vagy annál kisebb sebességgel közeledik az útkereszteződéshez, a balesetet lassító, "de inkább" hirtelen fékezéssel elkerülhette volna.
Az elsőfokú bíróság szerint az I. r. terhelt a KRESZ 31. §-a (5) bekezdése c) pontjának I. fordulatát, míg a II. r. terhelt terhére a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételét szegte meg.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 1.Bf.553/1997/3. számú, 1997. június 30-án kelt másodfokú ítéletével a II. r. terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, és vele szemben a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértése miatt indított eljárást megszüntette.
A döntését indokolva a megyei bíróság kifejtette: "A KRESZ rendelkezései közül alapvetően az elsőbbségi szabályok hivatottak biztosítani a közúti közlekedés rendjét és biztonságát, ezekhez képest a többi szabály csak járulékos lehet.
Az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül kell elsőbbséget adni. Az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője általában nem hivatkozhat eredményesen az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességére."
Ebből következően az eredménnyel való okozati összefüggés hiánya miatt - a megyei bíróság álláspontja szerint - a sebességtúllépés nem releváns szabályszegés.
3. A Kecskeméti Városi Bíróság az 5.B.2037/1995/3. számú végzésével a terheltet közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt 59-71 km/óra sebességgel haladt motorkerékpárral a városközpontnak azon a területén, ahol 40 km-es sebességkorlátozás volt előírva. A terhelttel szemben kerékpárral közeledő sértett a vádlott által vezetett motorkerékpár sebességéhez képest féktávolságon belül balra kanyarodott. A terhelt nyomban fékezett, de a kerékpárossal ütközést már elkerülni nem tudta. Az nyolc napon túl, míg a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bíróság megállapította, hogy a terhelt a KRESZ 14. §-a (1) bekezdésének b) pontját, a sértett a KRESZ 31. §-a (5) bekezdésének c) pontjában előírt elsőbbségadási kötelezettséget szegte meg.
A megyei bíróság a felmentő rendelkezését indokolva kifejtette, hogy az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkező sebességétől függetlenül köteles elsőbbséget adni, és a védett jármű elsőbbségi jogát illetően a sebesség túllépésének csak kivételesen lehet relevanciája, mégpedig akkor, ha az elsőbbségi helyzetben közlekedő járműnek "az észlelhetőségére hátrányosan érvényesülő körülmény van, vagy a sebességtúllépés megtévesztésre alkalmas. A sebességtúllépés relevanciáját a fenti két körülmény hiánya esetén az elsőbbség abszolút primátusa kizárja".
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi tanácsa a legfőbb ügyész indítványában említett határozatokon túl is vizsgálta a felvetett problémával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot.
4. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban több döntést hozott, amely - szemben a legfőbb ügyész indítványában követendőnek tartott jogértelmezéssel - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság által folytatott ítélkezési gyakorlatnak megfelelő elvi álláspontot fogadja el.
A határozatokban kifejtett elvi álláspontok a következők:
"Megszegte ugyan a terhelt a KRESZ 26. §-ában írt szabályt, amikor a megengedett 60 km/óra sebességet túllépte. E szabályszegés azonban nem róható a terhére, mert az elsőbbségadásra kötelezett járművel az elsőbbséggel rendelkező jármű részére annak sebességétől függetlenül kell elsőbbséget adni (KRESZ hivatalos útmutató). Ez csak megtévesztően nagy sebesség esetén, illetve abban az esetben nem illeti meg, ha a nagy sebesség miatt nem észlelhető körültekintéssel sem (útkanyar, bukkanó stb.) az elsőbbséggel rendelkező jármű" (Bfv.I.1633/1996/3.).
A közúti közlekedést szabályozó KRESZ-nek több olyan rendelkezése is van, amelyek egyidejűleg, együttesen, azonos hatásirányban nem érvényesülhetnek. Ezért a közúti igazgatásrendészeti szabályok a hierarchiájukat feltáró értelmezés nélkül a mindennapos közlekedés - akárcsak az igazságszolgáltatás - gyakorlatában alkalmazhatatlanok lennének.
A jogalkalmazásban érvényesülő tétel, hogy az általános érvényű rendelkezés hatályát a különös (speciális) norma kizárja.
A KRESZ 3. §-ának c) pontja a közlekedésben részt vevőkre vonatkozó - a jogszabályhely címében is kifejezésre juttatott általános rendelkezések egyike, amely azt tartalmazza, hogy a közúti közlekedésben részt vevő köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.
Azonban a KRESZ-nek az "Elsőbbség az útkereszteződésben" rendelkezéseit összefoglaló 28. §-a a különös normák egyike. Vitathatatlan körülmény, hogy egy útkereszteződésben bekövetkezett eseményért a jogi felelősséget a speciális norma rendelkezései alapján kell megítélni.
A KRESZ-nek az idevonatkozó 28. §-a, a rendező elveiből kitűnően az elsőbbség szabályozásánál, kizárólag a kötelezetti oldalt veszi számításba és írja elő az elsőbbségadásra kötelezett magatartási teendőit.
Ki kell emelni, hogy a 28. § (3) bekezdése szerint az elsőbbségadásra kötelezett járművezető az útkereszteződést csak olyan sebességgel közelítheti meg, hogy eleget tehessen elsőbbségadási kötelezettségének, és e tekintetben másokat a járműve sebességével ne tévesszen meg.
A KRESZ 1. számú függeléke III/ b) pontja ugyancsak csupán a kötelezetti oldalról szabályozva határozza meg az elsőbbséget, amely továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben: az elsőbbségadásra kötelezett az elsőbbséggel rendelkezőt a haladási irányának vagy a sebességének a hirtelen megváltoztatására nem kényszerítheti.
Az áttekintett speciális rendeltetésű igazgatásrendészeti szabályok tehát az elsőbbségi helyzetben közlekedő jármű sebességéről különös előírásokat nem tartalmaznak, ezért az elsőbbségadásra kötelezett jármű vezetője eredményesen nem is hivatkozhat az elsőbbséggel rendelkező jármű megengedettnél nagyobb sebességű haladására (Bfv.I.838/1996/3.).
Hasonló álláspontot tükröznek a BH 1995/8-446., 1998/9-413. és az 1998/10-467. számú eseti döntések.
A jogegységi tanács a jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát szükségesnek találta. Az ismertetett határozatokból kitűnik, hogy a bírói gyakorlat nem értelmezi egységesen a közúti közlekedés szabályait olyan esetben, amikor nemcsak az elsőbbségadásra kötelezett, hanem az elsőbbségre jogosult is közlekedési szabályt szegett. Az eltérő jogértelmezés lényegesen befolyásolja az érintett személyek büntetőjogi felelősségét, illetve annak mértékét. Ezért a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a jogegységi tanács a következőkre mutat rá.
1. A Btk. XIII. fejezetében elhelyezett közlekedési bűncselekmények törvényi tényállásai nagyrészt ún. keretrendelkezések, amelyeket alacsonyabb szintű szabályok töltenek ki tartalommal. Ilyen jellegű rendelkezés - egyebek között - a közúti baleset okozása (Btk. 187. §) is, amely a nagyobbrészt a KRESZ-ben meghatározott közúti közlekedési szabályok megszegését bünteti.
Az elsőbbségadásra kötelezésről rendelkező közlekedési szabályok pl. KRESZ 24. §, 28-29. §, 31. § (5) bek., 1. számú függelék III/ b) pont, illetve a megengedett sebességre vonatkozó szabályok (KRESZ 26. §) részletes, konkrét előírásokat tartalmaznak arra nézve, ki és mit köteles tenni valamilyen közlekedési helyzetben. Általános jellegű rendelkezés a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja, amely szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles "úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon".
Elméletileg megalapozott, és a bírói gyakorlatban is követett értelmezési szabály, hogy a részletes rendelkezések mint speciális normák alkalmazása megelőzi az általános szabály felhívását. Ennélfogva mindig azt kell először vizsgálni, hogy a terhelt megszegett-e valamely konkrét közlekedési szabályt, és konkrét szabályszegés hiányában, kisegítő jelleggel alapulhat a büntetőjogi felelőssége azon, hogy a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti általános baleset-elhárítási kötelezettségét elmulasztotta.
A jogegységi tanács álláspontja szerint - az ismertetett határozatokban kifejtettekkel szemben - az egyes speciális közlekedési szabályok nem állnak egymással "hierarchikus" viszonyban, egyik közlekedési szabálynak sincs olyan "abszolút elsőbbsége", "primátusa" a másikkal szemben, amely feltétlenül kizárná, illetve korlátozná egy másik szabály alkalmazhatóságát. Mindig a konkrét forgalmi helyzethez, a közlekedés résztvevőinek magatartásához képest kell megállapítani, hogy az adott esetben melyik közlekedési szabálynak, illetve szabályszegésnek van jelentősége, és milyen mértékben.
Ez a megállapítás nem ellentétes azzal a felismeréssel, hogy vannak olyan közlekedési szabályok, amelyek megtartása különösen jelentős a közlekedés biztonsága szempontjából, mivel a megszegésük számos esetben idéz elő súlyos közlekedési balesetet. Ilyenek az elsőbbségadási szabályok, de jelentős baleseti veszélyforrás a megengedett sebesség túllépése is, különösen lakott területen.
A bírói gyakorlat, beleértve a jogegységi határozatban ismertetett ügyekben hozott határozatokat is, egységes abban, hogy az elsőbbségadásra kötelezett nem mentesülhet a felelősség alól abból az okból, hogy az elsőbbségre jogosult is megszegett valamilyen közlekedési szabályt, így például túllépte a megengedett sebességet. Csak az mentesítheti a felelősség alól, ha éppen az elsőbbségre jogosult szabályszegése nem tette lehetővé, hogy észlelje az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult sebességtúllépése miatt nem észlelhette idejében az útkanyarban közeledő, elsőbbségre jogosult járművet), illetve hogy helyesen értékelje ezeket a körülményeket (pl. az elsőbbségre jogosult jelentősen túllépte a megengedett sebességet, és ezzel megtévesztette az elsőbbségadásra kötelezettet az elsőbbségre jogosult jármű távolságát illetően). A jogegységi határozat rendelkező részének 1. pontja megerősíti az eddig is egységes bírói gyakorlatot.
2. Nem egységes a bírói gyakorlat abban, hogy az elsőbbségre jogosult, aki túllépte a megengedett sebességet (abszolút vagy relatív sebességtúllépés), felelőssé tehető-e az elsőbbségadási szabályok megszegésével előidézett balesetért. Az egyik álláspont szerint a sebességtúllépésnek ebben az esetben büntetőjogi szempontból nincs jelentősége (csak szabálysértési felelősséget vonhat maga után). A másik álláspont szerint az elsőbbségre jogosult is felelős lehet a közúti balesetért, ha az a sebességtúllépéssel okozati összefüggésben következett be.
A jogegységi tanács szerint az utóbbi jogértelmezés a helyes. Elfogadása - s ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell - nem gyengíti az elsőbbségi szabályok kötelező erejét, nem érinti - az 1. pontban említett kivétellel - az elsőbbségre kötelezett felelősségét.
Hangsúlyozni kell: mielőtt az elsőbbségadásra kötelezett ténylegesen megkezdi azt a műveletet, amellyel kapcsolatban elsőbbséget kell adnia (pl. elindulás, áthaladás, irányváltoztatás, bekanyarodás), meg kell győződnie ennek a műveletnek a veszélytelenségéről, és a megengedettnél nagyobb sebességgel közeledő elsőbbségre jogosult jármű részére is biztosítania kell az elsőbbséget.
Értékelni kell azonban azt is, ha az elsőbbségre jogosult szabályszegése, a sebesség túllépése is közrehatott a közúti baleset előidézésében, feltéve, hogy az az ő szabályszegésével okozati összefüggésben következett be. Ha az elsőbbségre jogosult nem jelentősen lépi túl a megengedett sebességet, a sebesség túllépése rendszerint nem áll okozati összefüggésben a balesettel, és ebben az esetben nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. Nem zárható ki azonban, hogy már a nem jelentős sebességtúllépés is közrehat a baleset okozásában. Hasonló a helyzet, ha az elsőbbségre jogosult a KRESZ 1. számú függelékének III/ b) pontjából reá háruló speciális közlekedési szabályt szegi meg (az enyhe lassítást elmulasztja). Ilyen esetekben az elsőbbségre jogosult büntetőjogi felelősségének feltételei a tárgyi oldalon megvannak. Nem állapítható meg az okozati összefüggés akkor, ha a baleset az elsőbbségre jogosult járművének megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.
Az okozati összefüggés megállapítása esetén azonban vizsgálni kell azt is, hogy az elsőbbségre jogosultat az eredmény (a közúti baleset) tekintetében gondatlanság terheli-e. A vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy a megengedett sebesség túllépése fokozza a baleset kockázatát, és csökkenti a baleset elhárításának lehetőségét. Ha az elsőbbségre jogosult nem jelentősen lépi túl a megengedett sebességet, csak kivételes esetben állapítható meg a tudatos vagy nem tudatos gondatlansága a közúti baleset okozása tekintetében. Más a helyzet, ha az elsőbbséggel rendelkező a megengedett sebességet jelentősen túllépi. Ilyenkor általában nem számíthat arra, hogy az elsőbbségadásra kötelezett ezt idejében észleli, illetve arra kell számítania, hogy a jelentős sebességtúllépés az elsőbbségadásra kötelezettet megtévesztheti.
Végül a jogegységi tanács hangsúlyozza: Ha a közúti balesetért többen felelősek, mindegyikük felelősségét egyéniesítve, az egyes személyek közrehatásának mértékét és bűnösségének fokát alapul véve kell megállapítani. Ez irányadó akkor is, ha valamelyik személy nem vonható felelősségre (meghalt, nem sikerült megállapítani a személyazonosságát, nem emeltek ellene vádat stb.). A terhelt javára értékelni kell, ha felelősségre nem vonható személy is közrehatott a közúti baleset okozásában.
A jogegységi tanács döntését a Bsz. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest, 1998. november 19.