BH 2020.9.277 Ha a kár nem "hiány" okán keletkezett, hanem a munkavállaló felróható magatartása a kár oka, a munkavállaló kártérítési felelősségét nem megőrzési (pénztárosi) felelősség, hanem vétkességi felelősség jogalapon lehet elbírálni [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 179. §, 180. §].

A tényállás

[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2010. októbertől 2015. április 3-ig pénzforgalmi ügyintéző IV. munkakörben állt a felperes alkalmazásában.

[2] A felperes 2015. március 20-án egy ügyfél panasza alapján vizsgálatot indított az R.1. Számú Postán. A panaszos szerint a kincstári takarékjegy plusz termékben tartott 20 615 252 forint összegű befektetését tudta nélkül ismeretlen személy felvette és az értékpapírszámláját megszüntette. A vizsgálat megállapította, hogy a panaszos befektetésének összegét 2014. december 15-én R. 1. Számú Postáján az alperes fizette ki.

[3] A lefolytatott vizsgálat során a munkáltató 2015. március 20-án és március 31-én hallgatta meg az alperest, aki jegyzőkönyvi meghallgatása során előadta, hogy az összeget egy számára ismeretlen férfinak fizette ki, aki magát a betétes nevére szóló okirattal igazolta. A korábbi meghallgatása során elismerte, hogy a betétes CLAVIS rendszerben nyilvántartott aláírásmintája és a kifizetési okiraton szereplő aláírása közötti különbségek miatt megtagadhatta volna a kifizetést, azonban ennek ellenére azért fizette ki a betétben lévő összeget, mert az ügyfelek különböző módon szoktak aláírni. A kifizetést végül egy erre jogosult másik munkavállaló által megadott CLAVIS rendszerhez tartozó jóváhagyói jelszót felhasználva jóváhagyta és a betét összegét kifizette. A meghallgatások során az alperes elismerte a szabálytalan kezelést, azonban az okozott kár megtérítését nem vállalta.

[4] A munkáltatónál lefolytatott vizsgálat megállapítása szerint az alperes több, általa kötelező jelleggel megismert biztonsági és technológiai szabálytalanságot követett el a kifizetéskor, így nem kellő körültekintéssel végezte a kincstári takarékjegy plusz befektetések kezelésekor a kötelező ügyfélazonosítást, továbbá megsértette a "négy szem" elvét, amikor a tudomására jutott jelszó felhasználásával, a jóváhagyó jelenléte nélkül hajtotta végre a kifizetést.

[5] A felperes számára a biztosítónál fennálló felelősségbiztosítása alapján 5 000 000 forint megtérült, valamint a szabálytalan kifizetéssel érintett B. Z.-né munkavállaló 200 280 forint összeget a munkáltató részére megfizetett. A felperes az alperes munkaviszonyát 2015. április 3-án kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette és ismeretlen tettes ellen feljelentést tett jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének gyanúja miatt, amely büntetőeljárást azonban felfüggesztették.

[6] Az alperes a kincstári takarékjegy plusz rendszer működésével kapcsolatos oktatáson 2013-ban vett részt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A felperes a 2016. március 25-én kelt kérelmében egyezségi kísérletre idézést kezdeményezett az alperessel szemben, majd annak eredménytelenségét követően pontosított keresetében - a már megtérült kára beszámításával - 15 942 113 forint és ezen összeg 2014. december 15-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 180. § (4) bekezdése szerinti objektív alapú felelősségre hivatkozott.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 7 500 000 forint kártérítés és ezen összeg után 2014. december 16-tól a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes pénztáros munkakörben dolgozott, ezért a felelősségére az Mt. 180. §-a szerinti kártérítési szabályok voltak az irányadóak, amely speciális, az általános munkavállalói kárfelelősségnél szigorúbb, objektív alapú és a teljes kárra kiterjedő kártérítési forma. A felelősségi feltételek fennállását, a kár bekövetkezését, illetve mértéket a felperesnek kellett bizonyítania és az alperes az Mt. 180. § (2) bekezdése alapján akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan külső ok idézte elő.

[11] Az alperes a kár bekövetkeztét és annak mértékét nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes szabálytalanul elvégzett 20 615 252 forint összegű kifizetéshez kapcsolódóan a felperest 15 942 113 forint összegű kár érte. Ítéletében értékelte, hogy az alperes a kifizetés során a Pénzügyi Vezérigazgató-helyettesi rendelkezés 1. számú függelékében a visszaváltással kapcsolatos kezelői feladatok több pontját megszegte, így nem ellenőrizte a pénz átvevőjének aláírását, ehhez segítséget nem kért és a jóváhagyó közreműködése nélkül fizette ki a betét összegét, majd utólagosan íratta alá a bizonylatokat. Álláspontja szerint az adott helyzetben elvárható kellő gondosság tanúsítása mellett az alperesnek fel kellett volna ismernie, hogy a bizonylaton és a rendszerben rögzített aláírások nem azonosak. A perbeli esetben ezért az alperes a kifizetéshez kapcsolódó kötelezettségeit vétkesen megszegte, így a kártérítési felelősség alól teljes mértékben nem mentesülhetett.

[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes másodlagos ellenkérelme alapján vizsgálta a kártérítés mérséklésének lehetőségét. E körben az alperes személyes előadásában hivatkozottakra figyelemmel - amely szerint a tartozás a havi rezsi és egyéb költségek kifizetése okán az ő és családja létfenntartását ellehetetlenítené - a kártérítés összegét az Mt. 190. §-a alapján 7 500 000 forintra mérsékelte.

[13] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében részben megváltoztatta, a kártérítés összegét - a kamatot nem érintve - 4 782 634 forintra leszállította, az ezt meghaladó keresetet elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta.

[14] A törvényszék a fellebbezési eljárás során a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdésében és a Pp. 164. §-ában foglaltakra figyelmeztetve részbizonyítást folytatott le, amelynek alapján a tényállást a 2015. május 6-án kelt, főigazgató által készített és az Általános Vezérigazgató-helyettes részére megküldött tájékoztatóban foglalt, a lefolytatott belső vizsgálat eredményeként végrehajtani szükségesnek minősített intézkedésekkel kiegészített.

[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a fellebbezésében alappal vitatta az Mt. 190. §-ának perbeli alkalmazhatóságát. Érvelése szerint a törvényi szabályozás alapján nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a károkozó munkavállalót teljes egészében mentesítse a kártérítés megfizetése alól, a jogszabályi rendelkezés csupán az okozott kár részbeni elengedését teszi lehetővé. A Kúria Mfv.II.10.548/2018/4. számú eseti döntésében foglaltakra utalva rámutatott arra, hogy a kártérítési összeg mérséklésére irányuló kereseti kérelem esetén az eljáró bíróságoknak az adott károkozó magatartás, a bekövetkezett kár nagysága és megtérítésének a felekre gyakorolt hatása alapján kell döntést hozni a mérséklés megengedhetőségéről, avagy annak mértékéről. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a jogsértés súlya alapján a kártérítés összege nem volt mérsékelhető, ugyanakkor a Kúria álláspontjára hivatkozással megállapította, hogy a munkavállaló szociális szempontjainak kizárólagos mérlegelése esetén e kivételes jogintézmény elveszítené jelentőségét, ezért az Mt. 190. §-a alkalmazására a perbeli esetben nem volt lehetőség.