A Pécsi Törvényszék K.20014/2010/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 80. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 69. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 22. §, 24. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §, 5. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §] Bíró: Heinemann Csilla

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék K.20014/2010/12.*, Kúria Kfv.35259/2010/7.

***********

A M a g y a r K ö z t á r s a s á g n e v é b e n !

A Dr. Vilmányi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Vilmányi Ágnes ügyvéd - /cím/) által képviselt (felperes neve) (címe) gazdasági társaság felperesnek - a dr. (név) jogtanácsos által képviselt (alperes neve) (címe) alperes ellen adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2009. december 14. napján kelt (határozat száma) számú és az azt módosító 2010. január 6. napján kelt (határozat száma) számú határozatát megváltoztatja és a felperes terhére megállapított ügyvezetői díjazással kapcsolatos adóhiányt és jogkövetkezményeket törölni rendeli.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 250.000,- (kettőszázötvenezer) forint perköltséget.

A bíróság megkeresni rendeli az illetékes adóhivatalt, hogy utaljon vissza a felperes részére 16.500,- (tizenhatezer-ötszáz) forint lerótt illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a per adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes építési-, szerelési tevékenységgel foglalkozó gazdasági társaság, mely 2003. évben Németországban telephellyel rendelkezett és munkavállalóinak nagy részét kizárólag külföldön foglalkoztatta. A külföldön munkát vállaló dolgozókkal a külföldi kiküldetés teljesítésére munkaszerződést kötöttek, termelői díjazásukat a felperesnek a német államban lévő telephelye viselte. A munkavállalók járandósága két részből állt, egy forintrészből, amely a mindenkori magyar jogszabályok szerinti minimálbért tette ki, továbbá egy valutarészből, amely a külföldi kiküldetés időtartamára a dolgozó részére a ledolgozott órák alapján Németországban érvényben lévő rendeletek által megállapított valutaellátmányban került meghatározásra. A felperesi képviselő, ügyvezető 2003. évben személyes közreműködésre volt kötelezett Németországban és Magyarországon is. Foglalkoztatása törvényi előírások alapján megbízási szerződés keretében történt, az (felperes neve) magyarországi ügyvezetéséért a (határozat száma) taggyűlési határozat szerint 50.000,- Ft/hó díjazásban részesült, míg a németországi vállalkozási exporttevékenység lebonyolításában történő közreműködéséért az (határozat száma) számú taggyűlési határozat szerint 2003. évre vonatkozóan 2.560,- euró/hó egyéb munkajövedelmet határoztak meg részére, mely összeget a (határozat száma) taggyűlési határozat 2003. május 1. napjától 3.300,- euró/hó-ban rögzítette.

Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes járulékbevallását a 2003. évre vonatkozóan, mely ellenőrzés eredményeképpen a 2009. szeptember 16. napján kelt (határozat száma) számú határozatában a felperes terhére 21.089.000,- forint járulékhiányt írt elő, mely járulékhiány után 10.544.000,- forint adóbírságot és 10.900.000,- forint késedelmi pótlékot számított fel. Az adólevonási és megfizetési kötelezettség elmulasztása miatt egyúttal 2.121.000,- forint mulasztási bírságot szabott ki. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnél a külföldi kiküldetésben foglalkoztatottak esetében nem állapítható meg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. (a továbbiakban Tbj.) 4. § k) pontjának 1./ alpontja szerinti járulékalap nem állapítható meg, így a 4. § k) pont 2. alpontjában előírtak szerint a járulékfizetési kötelezettsége a külföldi foglalkoztatás esetén a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg a szerződésben meghatározott díj. A felperesi észrevétel nyomán az elsőfokú határozatot a 2009. október 21. napján kelt (határozat száma) számú határozatában kiegészítette és kifejtette, hogy 2003. évben nem készült külön munkaszerződés a kiküldetésre. A kiküldetés szándékából alkalmazott munkavállalók esetében egy munkaszerződés készült, melyben megállapodtak a forint személyi alapbér összegéről és a külföldi kiküldetés teljesítése alatt a munkavállaló ellátmányának összegéről, melyet a ledolgozott órák alapján euróban rögzítettek. Álláspontja szerint a társaság a munkaszerződésekben az ellátmánnyal kapcsolatban a bérezés kifejezést használja, azonban nem a juttatás elnevezésének, hanem a valódi tartalomnak van jelentősége adózási szempontból és az adóhatóságnak kötelezettsége az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősíteni. Az, hogy a társaság a devizaellátmányt nem nevesítette személyi alapbérnek, illetve munkabérnek, még nem jelenti azt, hogy a valódi tartalma szerint nem az.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. december 14. napján kelt (határozat száma) számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Ismételten hivatkozott a Tbj. 4. § k) pontjának 2. alpontja megfogalmazására, mely kimondja, hogy járulékalapot képező jövedelem a foglalkoztató által a külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén, az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg szerződésben meghatározott díj. Hangsúlyozta, hogy adózó Németországban telephelyet létesített, munkavállalóit külföldön, Németországban foglalkoztatta. A munkaszerződés 3. pontja szerint a munkavállalót külföldi kiküldetés teljesítésére alkalmazta, azonban egyértelműen megállapítható, hogy a devizaellátmányok összege a munkavállalók munkavégzésére tekintettel kapott valós tartalma szerinti munkabér.

Az ügyvezetői közreműködéssel összefüggésben kiemelte, hogy az ügyvezető tagsági jogviszony keretében látta el e tevékenységét és az esetében is olyan járulékalapot képező jövedelmet állapított meg a hatóság, mely után adózó bevallási és befizetési kötelezettségét nem teljesítette. Ugyanis, nem vitatottan az ügyvezető részére forintban kifizetett minimálbér után teljesítette csupán kötelezettségét és nem került bevallásra és befizetésre azon díjazása, amit a németországi vállalkozási exporttevékenység lebonyolításáért euróban megállapított díj után kapott.

A Tbj. törvény 4. § k) pontjának 2. alpontja szerint a németországi tevékenységéért kapott díjazás is járulékalapot képező jövedelem, így jogszerűen járt el az elsőfokú adóhatóság, amikor az ügyvezető részére valutában kifizetett összeg után is társadalombiztosítási járulékalapot állapított meg. Hangsúlyozta azt is, hogy a 333/2008. (XII.30.) Kmr. nem érinti az ügyvezetővel kapcsolatos megállapítást, mivel a módosítás csak a személyi alapbért érintette és nem a szerződésben meghatározott díjra vonatkozott.