BH 2016.11.310 Esetenkénti vizsgálat alapján dönthető el, hogy az új típusú közigazgatási szerv adott jogvitája polgári vagy közigazgatási bíróság elé tartozó-e. A VET 147. §-ában foglalt támogatási célok finanszírozásához szükséges pénzeszközök beszedésével kapcsolatos jogvita annak ellenére polgári bíróság elé tartozik, hogy a kötelmet jogszabály rendelkezése hozta létre, mivel a jogvitát jogszabály nem utalja közigazgatási útra, a beszedésre feljogosított felperes pedig nem hatóság [2007. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: VET) 147. §; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 198. § (3) bek.; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:2. § (3) bek.; a Kúria 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK véleménye].

A döntés előzményei

[1] A felperes a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 3. § 51. pontja szerinti rendszer-irányítási, a VET 3. § 1. pontja szerinti villamosenergia-átviteli, továbbá a VET 14-19. §-ában és a 21. §-ában meghatározott tevékenységek végzésére Magyarországon kizárólagosan jogosult gazdasági társaság. Feladatai közé tartozik a Magyar Energia Hivatal működési engedélye alapján a VET 147. §-ában foglalt támogatási célok (szénipari szerkezetátalakítási, kedvezményes árú villamos energia ellátás támogatása és az ún. kapcsolt termelésszerkezeti átalakítás) finanszírozásához szükséges pénzeszközök beszedése, kezelése és a jogosultak részére történő kifizetése.

[2] Az alperes gazdasági társaság a villamos energiát közvetlenül a szervezett villamos energia piacról szerzi be.

[3] A felperes 2010 novembere és 2015 júliusa között - az alperes által közölt adatoknak megfelelően - számviteli bizonylatokat állított ki az alperes által elfogyasztott villamos energia mennyisége után fizetendő pénzügyi támogatás összegéről: mindösszesen 828 369 492 forintról. Az alperes a 2014. évben több alkalommal fizetés nélkül visszaküldte a bizonylatokat, a számlázást megelőzően a felperes előzetes kalkulációját, majd fizetési kötelezettsége szüneteltetését kérve, illetve hivatkozva a bizonylatok kiállítására vonatkozó törvényi szabályozás uniós joggal ellentétes szabályozására, valamint arra, hogy a bizonylatok kiállítása nem felel meg a VET végrehajtási rendelete előírásainak.

[4] A felperes nem fogadta el a kifogásokat, a számviteli bizonylatokat visszaküldte az alperesnek és 2014. szeptember 9-i levelében fizetési kötelezettsége teljesítésére szólította fel, amely azonban nem járt eredménnyel.

[5] A felperes által a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz és a Magyar Energia és Közmű-szabályozási Hivatalhoz (továbbiakban: Hivatal) továbbított alperesi beadványok alapján a Hivatal 2014. október 22-i levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy fizetési kötelezettségét jogellenesen tagadja meg. Az alperes a bizonylatokban feltüntetett összeget a Hivatal tájékoztatása ellenére sem fizette ki és 2015. elején a VET módosítása érdekében a szakirányú minisztériumok vezetőihez fordult, majd 2015. július 16-án alkotmányjogi panasszal élt a VET 147. § (1) bekezdés a)-c) pontjainak és (2) bekezdés b) pontjának felülvizsgálata és megsemmisítése érdekében.

A kereset és az alperes védekezése

[6] A felperes 2015. január 29-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. Az alperes ellentmondása folytán 278 789 056 forint és járulékai megfizetése iránt indult perben a felperes keresetét az alperes 2015. június 30-ig felhalmozott tartozására figyelemmel 828 369 492 forint tőke és járulékainak megfelelő összegre emelte fel.

[7] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte, polgári jogi jogviszony hiányára, illetve a felperes keresetindítási jogosultságának hiányára hivatkozva. Hangsúlyozta: a VET nem polgári jogi jogszabály, a rendelkezései alapján fennálló fizetési kötelezettséget nem a polgári jogi jogviszonyokra jellemző mellérendeltség uralja, ezért a Pp. 1. §-a értelmében a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 157. § a) pontja alkalmazásával a per megszüntetésének van helye. A keresetindítási jog hiányát arra alapította, hogy a felperes csupán "kasszakezelő", a VET 147. §-a szerinti pénzeszközök felett rendelkezési joga nincs. A VET végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm.rendelet (a továbbiakban: VET Vhr.) 115. § (1)-(3) bekezdései és a felperes üzletszabályzatának VI. pontja szerint, ha a finanszírozásra köteles szervezet kötelezettségének nem tesz eleget, a felperes csupán a Hivatal hatósági felülvizsgálati eljárását kezdeményezheti.

[8] A kereset érdemét illetően arra hivatkozott, hogy a felperes a VET Vhr. 114. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem számlát, csupán számviteli bizonylatokat állított ki, melyek az alperes teljesítési kötelezettségét nem alapozzák meg, számla hiányában késedelme sem áll fenn. Rámutatott: a felperessel nem áll szerződéses viszonyban, késedelmi kamat pedig a Ptk. értelmében csak szerződéses kötelezettség késedelme esetén számítható fel. A VET érintett rendelkezéseit illetően az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága eljárásának kezdeményezését indítványozta.

[9] A felperes változatlanul fenntartott keresetét az alperes érveire tekintettel azzal támasztotta alá, hogy az alperest a VET 147-148. §-ai kötelezik fizetésre, ekként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 198. § (3) bekezdése, illetve a jelenleg hatályos Ptk. azonos tartalmú rendelkezésének: a 2013. évi V. törvény 6:2. § (3) bekezdésének megfelelően jogszabályon alapuló kötelmi viszonyt hoznak létre a felek között, melyre a szerződésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ugyanezen jogszabályi rendelkezések és a VET Vhr. 114. §-a a felperest jogosítják fel a pénzeszközök beszedésére, ezzel a keresetindítási jogát is megalapozzák.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság elutasította az alperes permegszüntetési, az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága eljárásának kezdeményezése iránti kérelmeit, majd ítéletével a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Ítéletének indokolásában kifejtette: a peres felek között a VET 147-148. §-ai alapján az alperes fizetési kötelezettségét megalapozó polgári jogi jogviszony jött létre. A felperes a számviteli bizonylatok kiállításával és az alperesnek történő megküldésével jogszabályi kötelezettségének eleget tett, az alperes azonban a fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért nem volt akadálya a kereset szerinti marasztalásának.

[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Végzése indokolásában rámutatott: az alperes pergátló kifogásai alapján elsődlegesen a hatáskör, illetve a bírói út kérdésében kellett állást foglalni. A rendelkezésére álló adatok alapján az ítéleti tényállást kiegészítette a peres felek között a pert megelőzően, a 2014. év nyarán és őszén folytatott levelezés adataival. A kiegészített tényállás alapján pedig azt állapította meg, hogy a per tárgyát képező fizetési kötelezettségre vonatkozóan a felek között nem jött létre szerződés, a Ptk. azonban lehetővé teszi, hogy szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság szerződéskötés nélkül, jogszabályból is keletkezzen. Az adott esetben ilyen jogszabályi rendelkezés a VET 147. §-a és 148. §-a. A Hivatal engedélyén, mint közjogi aktuson alapuló jogviszony azonban a peres felek magánautonómiájába tartozó jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztet: a jogviszony kötelezettje (alperes) valójában ellenszolgáltatás nélküli járulékot fizet a költségvetésnek. Utalt arra, hogy a VET nem rendelkezik a Ptk. háttérjogszabályként történő alkalmazásáról sem. A VET 57. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban kifejtette: az engedélyesekkel szemben felmerülő panaszok ügyében a Hivatal a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szabályai szerint jár el, ennek értelmében határozathozatali kötelezettsége van, e kötelezettségének azonban a Hivatal az alperes panaszai kapcsán nem tett eleget. A kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek jogviszonyában a közjogi elemek vannak túlsúlyban, már a jogviszony létrejöttekor sem rendelkeztek azonos jogokkal, illetve kötelezettségekkel. Mivel a nem polgári jogi jogviszonyból keletkezett kötelezettség teljesítésére állami kényszer alkalmazásával polgári peres eljárásban nincsen lehetőség, a Pp. 157. § a) pontja alapján - a 130. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával - a per megszüntetésének volt helye.