BH 2000.10.441 A sajtó (szerkesztőség) sajtó-helyreigazításra köteles a fizetett közleményért is, ha az valótlan tényt állít [Ptk. 79. § (1) bek., 1986. évi II. tv 2. § (1) bek., 3. § (2) bek., 18. §, 19. § (3) bek., 20. § e) pont, 12/1972. (VI. 5.) BkM r. 2. §].

A II. r. alperesi egyesület kiadásában megjelenő, az M.V. Szerkesztőség I. r. alperes által szerkesztett M. V. című időszaki lap 1997. június 3-i számában jelent meg K. S. és L. I. aláírásával ellátott "A »mély feledés homálya« előtt" című sajtóközlemény. Az alperesek ezt a sajtóközleményt "fizetett hirdetésként", azaz ellenszolgáltatásért közölték a lapban, amely tényre az egész oldalt betöltő sajtóközlemény alatt elhelyezett "x" jelzéssel utaltak.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adva, kijavított ítéletével az I. r. alperest négy, a felperesek által kifogásolt tényállítás tekintetében sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelezte a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján.

A másodfokú bíróság azonban ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet álláspontja szerint, bár a kiadó a sajtóban közzétett fizetett hirdetés tartalmáért felelősséggel tartozhat, sajtó-helyreigazításra a szerkesztőség nem kötelezhető. A másodfokú bíróság ezt az álláspontját arra alapította, hogy a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a sajtó feladata a tájékoztatás, amelynek a perbeli sajtóközlemény megjelenése idején még hatályban volt 3. § (2) bekezdése értelmében a reklámtól elkülönítetten kellett megjelennie. A sajtó felelősségét a törvény 18. §-a a tájékoztatás vonatkozásában állapította meg, és a 19. § (3) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy ha a sajtóban közölt tájékoztatás a személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. A sajtóközlemény megjelenésének idején hatályos, a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM r. a reklámot és a hirdetési tevékenységet együtt szabályozta. Ebből a jogerős ítélet azt a következtetést vonta le, hogy a hirdetés, adott esetben a fizetett hirdetés a reklámmal egy tekintet alá esik, és mint ilyen, nem minősül tájékoztatásnak, így tájékoztatás hiányában a Ptk. 79. §-a alapján nincs helye helyreigazí-

tásnak.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontjuk szerint a korábban hatályban volt és a jogerős ítéletben alkalmazott miniszteri rendelet nem állhatott ellentétben a Ptk.-val, illetve a kifogásolt sajtóközlemény nem minősült tartalma alapján sem reklámnak, sem hirdetésnek, így a sajtó-helyreigazítás nem volt kizárt.

Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték, lényegében annak helyes indokai alapján azzal, hogy a felperesek legfeljebb egyéb személyiségvédelmi igényt érvényesíthettek volna, de a fizetett hirdetésért a szerkesztőség sajtó-helyreigazítás közzétételére nem kötelezhető.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A sajtó-helyreigazítás (mint sajátos személyiségvédelmi eszköz) anyagi jogi alapja a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése. Eszerint ha valakiről a sajtó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel, az érintett személy helyreigazítás közzétételét követelheti. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése a sajtóban megjelenő tényállítások tekintetében nem tesz különbséget a tényállítást hordozó információ jellege szerint. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát önmagában a tényközlés módja alapján - reklám, hirdetés vagy bármilyen más sajtóközlemény - a szerkesztőség nem mentesül a helyreigazítási kötelezettség alól. Ezért a továbbiakban azt kell vizsgálni, hogy más jogszabály a tényközlés jellegét tekintve tartalmaz-e olyan kivételt, amely kizárja azt, hogy a közlés módjára tekintettel a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján az érintett személy sajtó-helyreigazítást igényelhessen.