3274/2021. (VII. 7.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.666/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó (Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzat) jogi képviselője (Litresits Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Litresits András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszában kérte a Fővárosi Törvényszék 18.G.44.323/2016/59. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.668/2019/7/II. számú ítélete, valamint a Kúria Pfv.V.20.666/2020/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panaszban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] Az indítványozó mint megrendelő és az I. rendű és a II. rendű alperesek között 2014-ben átalánydíjas vállalkozási szerződés jött létre. A többször módosított szerződésekben az alperesek a kivitelezési tervdokumentációban és az építési engedélyben foglaltak szerinti építési munkák elvégzését vállalták 2015. július 31-ig. A szerződő felek a vállalkozó késedelmes vagy nem teljesítése esetére kötbért kötöttek ki. A kivitelezési munkákat ténylegesen csak az I. rendű alperes végezte, akinek kezdeményezésére 2015. július 31-én megkezdődött az átadás-átvételi eljárás. A műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv felvételére 2015. augusztus 17-én került sor. A jegyzőkönyvben a felek rögzítették, hogy a felülvizsgált műszaki tartalom alapján a hiánylistában felvett munkanemek is elkészültek, a vállalkozó a szerződés szerint a kivitelezési munkákat elvégezte. A kivitelező nyilatkozott arról, hogy a tervek szerinti távhő kiépítése is megtörtént, de a távhő bekötés - távhőszolgáltató által végzendő - primer oldalának kiépítésére nem került sor, az folyamatban van. A távhőszolgáltató a 2015. szeptember 17-én járult hozzá a hőközpont üzembehelyezéséhez.
[4] Az indítványozó keresetében 160 773 019 forint késedelmi kötbér és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Álláspontja szerint az alperesi késedelem 2015. augusztus 1-jétől 2015. szeptember 16-ig állt fenn, s a kereseti kérelemben megjelölt összeget a szerződés szerint ezen 48 napos időszakra számított kötbér teszi ki.
[5] Az elsőfokú bíróság 2019. május 16. napján kelt, 18.G.44.323/2016/59. számú ítéletével a keresetet elutasította. Döntésében a 2015. augusztus 17-i átadás-átvételi jegyzőkönyvből indult ki, amelyben a felek rögzítették, hogy nincs hiányosság és a műszaki átadás-átvételt lezárták. Arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nem igazolta, hogy a primer oldali vezetékszakasz kiépítése a vállalkozási szerződés része lett volna. Ezen túl azt is megállapította, hogy a vállalkozói szerződés az indítványozó és az I. rendű alperes között jött létre, a II. rendű alperes nem tekinthető szerződő félnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Érdemben egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, azonban úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperes is a szerződés alanya volt.
[6] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott döntése a jogerős ítéletet a hatályában fenntartotta. A Kúria megállapította, hogy az eljáró bíróságok a bizonyítékok mérlegelése útján okszerűen juthattak az érdemi döntésüket megalapozó következtetésre és emellett a szükséges körben ítéleteiket megindokolták. A Kúria hangsúlyozta: a vállalkozói tevékenység megszervezésének kötelezettsége csak a szerződés tárgyának keretei között terheli a vállalkozót, azaz az adott ügyben az alpereseket kizárólag a szekunder vezetékszakasz tekintetében. Az átadás-átvételi eljárás szerződésszerű teljesítését alátámasztja az indítványozó képviselője által aláírt 2015. augusztus 17-i átadás-átvételi dokumentáció, amely a kivitelezés ezen időpontban történt teljes körű teljesítését rögzítette, valamint a hiánylistában feltüntetett munkák elkészültét.
[7] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszában az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint az Alaptörvény 28. cikk megsértésére figyelemmel állította a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét. Az indítvány szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az okozza, hogy a Kúria iratellenes következtetések alapján hozott, okirati bizonyítékokkal ellentétes, okszerűtlen döntést, továbbá a Kúria a döntése indokait nem mutatta be kellő részletességgel.
[8] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek megfelel-e.
[9] Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtotta be. A támadott döntés az ügy érdemében hozott, rendes jogorvoslattal nem támadható, felülvizsgálati eljárásban hozott bírósági döntés. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[10] Az indítványozó önkormányzat az alkotmányjogi panasszal támadott döntéssel lezárt polgári peres eljárás felperese, az ügyben a közhatalmi jogállásától függetlenül érintettnek minősül, jogosult az Abtv. 27. §-ában foglalt alkotmányjogi panasz előterjesztésére (3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [18]).
[11] Az Abtv. 27. § (3) bekezdése értelmében közhatalmat gyakorló indítványozó esetén vizsgálni kell, hogy a panaszában megjelölt, Alaptörvényben biztosított jog megilleti-e. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogviszonyban nem közhatalomgyakorló szervként van jelen, hanem polgári jogi értelemben mellérendelt szervként, ahol vállalkozási szerződésből eredő kötbérkövetelés a jogvita tárgya. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel megállapítja, hogy az indítványozó, noha közjogi jogállással rendelkezik, azonban jelen alkotmányjogi panasz alapját képező magánjogi ügyben felperesként van jelen, ekként jelen alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából nem minősül az Abtv. 27. § (3) bekezdése szerinti közhatalmat gyakorló indítványozónak.
[12] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának a törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, mert az Alaptörvény 28. cikke egy a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabálynak tekinthető, az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványozók vonatkozásában nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, ezért az Alaptörvény 28. cikkére alkotmányjogi panasz nem alapítható (3159/2020. (V. 21.) AB végzés, Indokolás [17]). Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésére alapított eleme nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) pontjában rögzített követelménynek, mert egyáltalán nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott ítélet miként sérti az ártatlanság vélelmének elvét (3339/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]). A kifejtettek alapján az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül a XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított panaszelem felel meg a határozott kérelem valamennyi követelményének.
[13] 5. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[14] 5.1. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban garantált jogokat védi. Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját, vagyis a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [10]). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14])
[15] 5.2. Az alkotmányjogi panasz lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül, hogy a rendes bíróság a bizonyítékokat a jogszabályoknak megfelelően értékelte-e, a megállapított tényállás a bizonyítékokkal összhangban van-e, s hogy a bíróság az indokolási kötelezettségének a jogszabályoknak megfelelően tett-e eleget. Az indítványozó ezen kifogásait illetően az Alkotmánybíróság - a bemutatott gyakorlatának megfelelően - jelen ügyben is tartózkodik attól, hogy a tényállás megállapítására, a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésére, valamint a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok ezen tevékenységét felülbírálja, mert a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti. Az indokolási kötelezettség állított sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal arra, hogy "[a]z indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie" (3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]). Az Alkotmánybíróság az indokolt bírói döntéshez fűződő joghoz kapcsolódó gyakorlatára figyelemmel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntés részletesen számot adott az indítványozó által vitatott körben a döntése indokairól, a felülvizsgálati bíróság kellő részletezettséggel értékelte az indítványozó perorvoslati kérelmében felhozott szempontokat, s ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a másodfokú döntést hatályában fenntartja.
[16] 6. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.
Budapest, 2021. június 15.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. juhász Miklós előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/728/2021.