A Debreceni Ítélőtábla Pf.20767/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 339. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.21014/2011/11., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20767/2011/5.*, Kúria Pfv.20519/2012/8. (BH 2013.2.44)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.767/2011/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Cserhalmi Tamás ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve ny.-i (cím) lakos felperesnek - a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Dr. ... vezető jogtanácsos, főosztályvezető által képviselt Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma (címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.21.014/2011/11. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek személyenként 10 000 (Tízezer) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 261 700 (Kettőszázhatvanegyezer-hétszáz) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A gazdasági társaság1 kivitelezésében Ny., N. u. 2. szám alatt folyó építkezés műszaki vezetői feladatait megbízási szerződés alapján a felperes látta el.

Az I. rendű alperes jogelődje, az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Építésfelügyelete 2009 júliusában építésfelügyeleti helyszíni ellenőrzést végzett az építkezés területén. A helyszíni szemlét az építésfelügyelet két képviselője 2009. július 9-én 16 óra után tartotta meg, s azon részt vett a felperes is, ám sem az építtető, sem a kivitelező képviselője nem volt jelen. Az ellenőrzést végzők a szemlén tapasztaltakról feljegyzést, valamint fényképeket készítettek. A jegyzőkönyvet 2009. július 10-én foglalták írásba az építésfelügyelet irodájában, s abban egyebek mellett rögzítették, hogy az építkezés teljes körű kiviteli dokumentációja, valamint gépész-, villamos-kiviteli dokumentációja nincsen, az építmény az építési engedélytől eltér, az építési napló vezetése nem felel meg a jogszabály előírásainak, az építtető az építőipari kivitelezés tervezett megkezdésére és adataira vonatkozó bejelentési kötelezettségnek - az építésfelügyeleti hatóság felé - nem tett eleget. Az építési munka továbbfolytatását a helyszínen meghozott határozatával a hatóság megtiltotta, s jelezte, hogy építésfelügyeleti eljárást kezdeményez a szabálytalanságot elkövetőkkel szemben. A jegyzőkönyv 27. pontjában az építésfelügyelet irodájában jelenlévő felperes észrevételként rögzítette, hogy az építési munka megkezdésére vonatkozó bejelentést személyesen tette meg az elsőfokú építésügyi hatóság felé, ennek igazolására a bejelentést tartalmazó adatlap másolatát átadta. A jegyzőkönyvet az ellenőrzést végző két személy és a felperes aláírta.

A jegyzőkönyv alapján az építésfelügyelet 2009. július 30-án kelt határozatával a felperest 450 000 forint építésfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése folytán másodfokú hatóságként eljáró Belügyminisztérium Területrendezési és Építésügyi Helyettes Államtitkára 3000/742/1/2010.BM számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította.

A felperes határidőn belül előterjesztett keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte, az ellenőrzést folytató államigazgatási szerv által elkövetett eljárási szabálytalanságokra tekintettel.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság K.22.447/2010/14. számú ítéletével mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39. §-a (1) bekezdése szerint az építésfelügyelet helyszíni ellenőrzést végző képviselőinek a 39. § (2) bekezdése szerinti tartalommal jegyzőkönyvet kellett volna készíteni, illetve, ha azt a helyszínen nem készítették el, a 39. § (6) bekezdése alapján a tapasztaltakat feljegyzésben kellett volna rögzíteni, s azt a később elkészítendő jegyzőkönyvhöz a készített fényképekkel együtt mellékelni. Az ellenőrzést azonban a közigazgatási szerv szabálytalanul tartotta meg, a jegyzőkönyvkészítés sem felelt meg a jogszabály előírásainak, ezért a bíróság a jogszerűség kérdésében csak azt tudta megállapítani, hogy tisztázatlan, mikor is volt a helyszíni ellenőrzés (szemle), arról milyen dokumentumokat készített az eljáró ügyintéző - tekintettel arra, hogy a feljegyzést megsemmisítette, a fényképfelvételek nem kerültek elő - és ez alapján megtörtént-e a helyszínen a felperesnek a jogokra és kötelezettségekre történő figyelmeztetése, az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatok megállapítása, leírása és a helyszíni ellenőrzés során tapasztaltak rögzítése. A másodfokú határozat meghozatala során pedig az alperes a felperes által benyújtott fellebbezésben foglaltakat érdemben nem döntötte meg, csupán a felterjesztésben az első fokú szerv által tett észrevétel alapján hozta meg döntését. Következtetése szerint "jelen ügyben az ellenőrzés az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértésnek minősül", emiatt az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.

A felperes keresetében 4 361 360 forint kára egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Arra hivatkozott, hogy az alperesek kirívó, súlyos jogszabálysértést követtek el a vele szemben folytatott építésfelügyeleti eljárás során, s ezzel kárt okoztak részére. Előadása szerint 4 000 000 forint elmaradt haszna keletkezett abból, hogy 2010. június 30. és 2011. szeptember 19. között műszaki ellenőri tevékenység ellátására kapott megbízásainak száma a korábbi időszakhoz képest jelentősen visszaesett, 261 300 forintot nem vagyoni kárként, egészségi állapota megromlása miatt érvényesített, míg 100 000 forint megtérítésére a korábbi eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségei címén tartott igényt.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy az alperesek részére személyenként 20 000 forint perköltséget, míg az állam javára külön felhívásra 261 700 forint kereseti illetéket fizessen meg.

A határozata indokolásában kifejtette, hogy az alperesek kártérítési felelősségének megállapításához szükséges feltételeket a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 349. § (1) bekezdése tartalmazza, azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK. 42. számú állásfoglalása értelmében csak a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet államigazgatási jogkörben okozott kárnak tekinteni. Az ilyen tevékenységet a szerv adott eljárására irányadó anyagi- és eljárási szabályok határozzák meg, melyek kirívóan súlyos megsértése esetén van helye a közigazgatási szerv kártérítési felelőssége megállapításának.