BH 1975.7.320 Le nem járt tartásdíj iránti igény fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető [Pp. 313. §, 315., 317. §, (1) bek.,105/1952. (XII. 28.) MT sz. r. 1., 3. §].

K. I-né jegyzőkönyvbe mondott kérelme arra irányult, hogy a járásbíróság bocsásson ki fizetési meghagyást K. I. ellen az 1971. május 15-én és 1973, augusztus 1-én született gyermekek után járó, 1974. január 1-étől kezdődően esedékes tartásdíj megfizetésére. Ennek mértékét a kötelezett havi jövedelmének 20%-ában jelölte meg.

A járásbíróság beszerezte K. I. kereseti kimutatását, majd fizetési meghagyást bocsátott ki. Ebben meghagyta a kötelezettnek, hogy 1974. január 1-től kezdődően minden hónap első napján fizessen gyermekenként 460 Ft-ot, két gyermek után összesen 920 Ft-ot és az ezután kifizetésre kerülő nyereségrészesedése 40%-ának megfelelő gyermektartásdíjat. A bíróság az 1974. január hónapra esedékessé vált tartásdíj tekintetében 3 havi részletfizetést engedélyezett

A járásbíróság a fizetési meghagyásban felhívta a kötelezett munkáltatóját a tartásdíj levonására és a jogosult kezéhez történő kifizetésére, majd a fizetési meghagyást a munkáltató részére egyidejűleg kézbesíttette.

A kötelezett az ellentmondás benyújtására nyitvaálló határidő eltelte után kérelemmel fordult a járásbírósághoz a tartásdíj fizetési kötelezettsége kezdő időpontjának 1974. február 1. napjában való megállapítása iránt, mivel a január havi tartásdíjat a jogosultnak már közvetlenül kifizette.

A jogosult elismerése folytán a bíróság a végrehajtást korlátozta és a 920 Ft túlfizetett tartásdíj tekintetében a kötelezett részére beszámítási jogot engedélyezett.

A kibocsátott fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.