EH 2004.1039 I. A bizományos által érvényesítendő igények körébe tartozik a harmadik személynek a bizományossal szemben tanúsított jogellenes magatartásából eredő, szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény is, mert a bizományosnak a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettsége e kártérítési követelésre is kiterjed.
II. Kártérítési perben a közbenső ítéletben kell eldönteni egyrészt a felperes károsodása bekövetkezésének tényét, másrészt a beállott kárnak a károkozó magatartásával való okozati összefüggését [Ptk. 339. §, 507. §, 509. § (1) és (2) bek.; Pp. 213. § (3) bek.].
A jogerős közbenső ítéletben a jogalap körében megállapított tényállás szerint a felperes és a perben nem álló DLG Kft. 1999. június 21-én bizományi keretszerződést kötöttek. E keretszerződésben a felperes vállalta, hogy bizományosként értékesíti a B. Bank Rt. által kibocsátott 100 000 000 Ft névértékű, a B. E. Rt. által kibocsátott 85 000 000 Ft névértékű, az Sz. C. Rt. által kibocsátott 30 000 000 Ft névértékű és a H. Rt. által kibocsátott 59 000 000 Ft névértékű részvényeket. A bizományosi szerződésben a felek a bizományos díját 0,5%-ban határozták meg és kikötötték, hogy amennyiben a felperes a szerződésben írt teljes részvénymennyiséget az ugyanezen a napon kötött egyedi megbízási szerződésekben írt limitáron értékesíti, további 10% sikerdíj illeti meg.
A felperes a bizományi keretszerződés megkötésének napján - 1999. június 21-én - a 100 000 000 Ft névértékű B. Bank Rt. részvényeket az alperes részére értékesítette 140%-os árfolyamon. Ezt követően a felperes az alperes Központi Értéktárának átadta 1999. június 22-én a B. E. Rt. által, 1999. június 24-én a H. Rt. által, míg 1999. június 29-én az Sz. C. Rt. által kibocsátott - a bizományi szerződéssel érintett - részvényeket, adásvételi szerződés megkötésének reményében. A szerződés megkötése azonban elmaradt. Az alperes 1999. július 15-én, majd július 19-én felhívta a felperest, hogy a júniusban átadott részvényekre vagy kössön letéti szerződést, vagy azokat szállítsa el. A felperes azonban a részére küldött letéti szerződéstervezetet nem írta alá és a részvények elszállításáról sem gondoskodott.
Később 1999. szeptember 17-én, 29-én, október 15-én, 20-án, november 9-én, december 8-án, végül december 22-én a felperes kérte a részvények kiadását az alperestől, aki azonban ekkor már nem adta ki azokat a felperes részére. 1999. december 23-án a felek letéti szerződést kötöttek, melyet a felperes jogfenntartás mellett írt alá. Az alperes által kért letéti díjat a felperes kifizette, s az alperes december 29-én a részvényeket a felperes részére kiadta.
A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 291 683 000 Ft megfizetésére, kártérítés jogcímén. Keresetét arra alapította, hogy közte és az alperes között a részvények átadásával és azok átvételével a Ptk. 462. § (1) bekezdése szerinti letéti szerződés jött létre. Ennek alapján az alperes felhívásra köteles lett volna kiadni részére a részvényeket. Az alperes azonban a letéti szerződést megszegve, 1999. szeptember 17-e helyett csak 1999. december 29-én tett eleget a kiadási kötelezettségének. A visszatartás oka az volt, hogy az alperes a részvények kiadását a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés felbontásához kötötte. Emiatt az alperes köteles a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.
A kár összege tekintetében a felperes azt adta elő, hogy a követelt összeg egyrészt a nála felmerült azt a kárt foglalja magában, amely a sikerdíj és a jutalékok egy részének elvesztése, valamint a szükségtelenül kifizetett letéti díj kifizetése miatt érte. Másrészt 227 250 000 Ft kár megfizetésére azzal az indokkal tartott igényt, hogy megbízója a részvényeket 1999. december 30-án lényegesen alacsonyabb vételáron tudta értékesíteni, mint amilyen vételár ajánlatokat ő, mint bizományos az 1999. október 18-án, november 19-én és december 3-án különböző gazdálkodó szervezetektől kapott. A legjobb vételi ajánlat és a megbízó által 1999. december 30-án elért vételár közötti különbség címén a követelt 227 250 000 Ft összegű kár érte. Álláspontja szerint a megbízója kárát a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése szerint jogosult és köteles érvényesíteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes a megbízója kárát a saját nevében nem érvényesítheti, ezért a 227 250 000 Ft követelés tekintetében a felperesnek nincs perbeli legitimációja. A saját követeléseként érvényesített kárigény pedig alaptalan, mert nem állnak fenn a kártérítésnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt feltételei. A részvények visszatartása felróható magatartásnak nem tekinthető, mert azokat az őrzési díjának kifizetéséig jogosult volt visszatartani. Másrészt a felperes nem bizonyította, hogy a kérdéses részvények étékesítése 1999. december 30-án valóban megtörtént. Az alperes összegszerűségi kifogásokat is tett és beszámítási kifogást is érvényesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Elfogadta az alperes érvelését, miszerint a felperes megbízója nem adott megbízást a felperesnek a kára érvényesítésére, s e nélkül a felperes a megbízóját ért kárt a saját nevében nem érvényesítheti. Ezért 227 250 000 Ft kárigény tekintetében a felperes perbeli legitimációjának hiányát állapította meg.
Alaptalannak ítélte a felperes saját kárának megtérítése iránt előterjesztett keresetet is. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felek csak írásban köthettek letéti szerződést az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §-ának (1) bekezdése értelmében. Szóban nem jöhetett létre közöttük érvényes letéti szerződés. Nem találta bizonyítottnak a felperes arra vonatkozóan tett előadását, hogy az alperes a részvények kiadását a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés felbontásához kötötte. Elfogadta az alperesnek azt a védekezését, hogy a felperes által átadott részvények kiadására azért nem került sor, mert a felperes nem fizette meg a letéti díjat. Akként foglalt állást, hogy amennyiben emiatt a felperest kár érte, az a saját, nem pedig az alperes felróható magatartásával áll okozati összefüggésben.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben kérte annak megváltoztatását és kereseti kérelmének megfelelően az alperes marasztalását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felek közrehatása a kár bekövetkeztében az alperesre terhesebben 40-60%. Ebben az arányban az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Az elsőfokú bíróságot a kár összege tekintetében a tárgyalás folytatására utasította. A felperes másodfokú perköltségét 1 750 000 Ft-ban, az alperes másodfokú perköltségét 1 000 000 Ft-ban állapította meg.
Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között a részvények átadásával és átvételével nem jött létre letéti szerződés, jogviszonyukra a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni. Az alperes a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján köteles lett volna kiadni az értékpapírokat a felperesnek, mint birtoklásra jogosultnak. A Ptk. 193. §-ának (2) bekezdésében szabályozott visszatartási jogának gyakorlásához meg kellett volna jelölnie költségeinek összegét és fel kellett volna hívnia a felperest, hogy meghatározott idő alatt térítse meg azokat. Ennek megtörténte esetén jogállására a felelős őrzés szabályai lennének az irányadóak. Ennek megtörténtét azonban az alperes nem bizonyította. 1997. szeptember 17-étől az alperes a részvények kiadását jogtalan feltételhez kötötte, nevezetesen ahhoz, hogy a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés tekintetében az eredeti állapotot állítsák helyre. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperesnek ez a törekvése jogellenes volt, mert a megkötött és teljesedésbe ment adásvételi szerződést nem lehetett együtt kezelni a később átadott további részvények sorsával. Ez utóbbiak birtoklására az alperesnek nem volt jogcíme.
A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az értékpapírok forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó felperes üzletvitelét a nagy mennyiségű és értékű értékpapír jogosulatlan visszatartása akadályozta, ezért ha ebből kára keletkezett a felperesnek, az alperes a kárfelelősség alól nem mentesülhet. A felek azonban a kár bekövetkezésében mindketten közrehatottak. Közrehatásuk arányát a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében 40-60%-ban állapította meg az alperesre terhesebben - figyelembe véve azt az időtartamot, mely alatt a felperes saját felróható magatartása miatt nem került a részvények birtokába.
A kifejtett indokok miatt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján a követelés jogalapjának fennállását és a kármegosztás arányát közbenső ítéletben megállapította. A kár összege és a beszámítási kifogás kérdésében pedig az elsőfokú bíróságot a Pp. 253. §-ának (4) bekezdése szerint a tárgyalás folytatására utasította azzal, hogy az elsőfokú bíróságnak a bizonyítást e körben kell felvennie. Rámutatott arra, hogy a kár összegének megállapításánál abból kell kiindulni, a részvényeket az alperes a felperestől, mint jogos birtokostól vette át, ezért neki kellett volna azokat visszaadnia. Amennyiben a felperes ezeket az értékpapírokat eladja, úgy a szerződést a saját nevében köti és hozzá folyik be azok vételára is. Ha a jogosulatlan visszatartás következtében az egyébként elérhető vételár nem folyik be, az nem a megbízó, hanem a felperes kára. Jelen perben nincs jogi jelentősége annak, hogy a felperes, mint bizományos miként számol el a megbízójával, a bizományi elszámolás nem tárgya a jelen pernek. Az a körülmény, hogy a felperes a részvényeket bizományi szerződés alapján tartotta magánál és értékesítette, az alperes kártérítés fizetési kötelezettségét és annak összegét nem befolyásolja. A felperesnek kell bizonyítania azt, hogy volt-e olyan reális értékesítési lehetősége, amellyel a körülmények ismeretében élt volna és a névértékhez képest milyen hasznot tudott volna elérni.
A jogerős másodfokú ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új ítéletet, amellyel az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Másodlagosan a jogszabálysértő közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára alapította. Állította, hogy a jogerős közbenső ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő és felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében indokolt, mivel olyan elvi jelentőségű jogkérdések merültek fel, amelyekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság eseti határozatokat már hozott, azonban jogegységi határozatot, illetve elvi döntést még nem.
Az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértést és a felülvizsgálatot megalapozó elvi jelentőségű jogkérdéseket az alábbiakban jelölte meg:
1. A jogerős közbenső ítélet a Ptk. 509. § (2) bekezdésébe, a Pp. 2. §-ába, 66. § (1) bekezdésébe és 67. § (1) bekezdésébe ütközik. A felperes mint bizományos ugyanis nem anyagi jogi jogosultja az általa kártérítésként követelt 227 250 000 Ft-os igénynek, ezért nem rendelkezik perbeli legitimációval e követelés érvényesítésére. A bizományos Ptk.-ban meghatározott jogai a megbízó igényeinek perbeli érvényesítésére és képviseletére nem terjednek ki. A magyar jogban a perbizomány tiltott. E körben hivatkozott a Bírósági Határozatokban 1997/198. és 1997/199. számon közzétett eseti döntésekre. Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet azzal, hogy olyan kereseti követelésnek adott helyt, amelynek nagyobbik hányadát nem a felperes, hanem a felperes megbízóját ért állítólagos kár alkotja, jogszabálysértő. A felperes keresetét e követelésrész vonatkozásában el kellett volna utasítani.
2. A Ptk. 339. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 213. § (3) bekezdése értelmében a felperest ért kár tényének bizonyítatlansága esetén a közbenső ítéletben nem ítélhető meg a kártérítési követelés jogalapja sem. A károsodás tényének kérdése a kereset első fokon történt teljes elutasítása miatt nem volt tárgya az alapeljárásnak, a másodfokú bíróság pedig bizonyítás nélkül tényként fogadta el a felperes állított károsodását. A kártérítési felelősség megállapításának egyik előfeltétele a felperes kárának ténye bizonyítatlan.
3. A Ptk. 509. § (3) bekezdése, valamint a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint az az elmaradt összeg, amelynek hozzá történő beérkezését a bizományos ugyan remélheti, de az anyagi jog szabályai szerint a megbízója tulajdonát képezi, nem minősíthető a bizományos kárának. A felperesnek, mint bizományosnak csak akkor keletkezik kára, ha megbízója - a közöttük fennálló szerződés alapján - eredménnyel érvényesíti vele szemben a követelését. Erre azonban jelen ügyben nem került sor. Így - az alperes álláspontja szerint - a felperes követelése amellett, hogy alaptalan, idő előtti is.
Ezen túlmenően a Ptk. 509. § (3) bekezdése alapján a bizományos által megvásárolt dolog, illetve az eladott dolog vételára nem kerül a bizományos tulajdonába. Tehát az értékpapírok vételára abban a pillanatban, amikor a bizományoshoz kerül, egyúttal a megbízó tulajdonává válik. Mindebből azt következik, hogy az értékpapírok elmaradt értékesítéséből származó bevétel nem a bizományosé, így azt nem érvényesítheti a saját káraként. Ezzel szemben a jogerős közbenső ítéletben kifejtett álláspont szerint a bizományos maga indíthat pert, ezért a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő.
4. Jogszabálysértő a jogerős közbenső ítéletnek az a megállapítása is, hogy az alperesnek a perbeli értékpapírokkal kapcsolatban jogalap nélküli birtokosként kellett volna eljárnia. A kérdéses értékpapírok jogcím nélkül kerültek az alperes birtokába, ezért a Ptk. 196. § (1) bekezdése alapján a jogviszonyra nem a jogalap nélküli birtoklás, hanem a felelős őrzés szabályai az irányadóak. Ebből következően az alperes az értékpapírokat a felperes költségére volt köteles megőrizni, a felperes költség- és kárveszély-viselési kötelezettsége mellett (Ptk. 196-197. §-ai). Az alperes a felelős őrzésből eredő kötelezettségeinek eleget tett, az ezzel kapcsolatos költségeinek megtérítését a Ptk. 196. § (1) bekezdése alapján jogosan követelte és a költségek megtérítéséig a visszatartási jog is megillette. A közbenső ítélet az alperes jogállásából származó kötelezettségeket a Ptk. 193-195. és 196-197. §-aiba ütköző módon értelmezte és vont le abból jogszabálysértő minősítést. A felelős őrző és a jogalap nélküli birtokos jogi helyzetének, jogosultságainak és kötelezettségeinek pontos meghatározása elvi jelentőségű.
5. A közbenső ítélet a felperes mint bizományos kárának minősítette a kereseti követelés nagyobbik részét kitevő 227 250 000 Ft-os összeget annak ellenére, hogy a felperes ezt az összeget mindvégig, mint a megbízóját ért kárt próbálta érvényesíteni. Ezzel a bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, így a közbenső ítélet a Pp. 215. §-ában foglaltakba ütközik.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Korábbi jogi álláspontját fenntartva arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének két konjuktív feltétele közül egyik sem áll fenn. Az alperes alaptalanul hivatkozott az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésre.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés nem történt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének sorrendjét követve a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az alábbi indokok miatt találta alaptalannak a kérelmet:
ad.1. A felperes nem meghatalmazottként, hanem bizományosként érvényesített kártérítési igényt, ezért a Pp. 66. § (1) bek. és 67. § (1) bekezdésének a közbenső ítélet által történő megsértése fel sem merül.
A 227 250 000 Ft kártérítési követelésrész bizományos által történő érvényesíthetőségével - a felperes perbeli legitimációjával - kapcsolatban a felülvizsgálati bíróság álláspontja a következő:
A Ptk. 509. § (2) bekezdése értelmében a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik.
E rendelkezés értelmében a bizományos köteles helytállni a megbízóval szemben a bizományi szerződés folytán vele jogviszonyba kerülő harmadik fél magatartásáért.
A megbízó a harmadik személlyel - jelen esetben az alperessel - szemben közvetlenül nem léphet fel. Ebből következően a harmadik személlyel szemben felmerült igényeket a bizományosnak kell és lehet érvényesítenie. A bizományos által érvényesítendő igények körébe tartozik a harmadik személynek a bizományossal szemben tanúsított jogellenes magatartásából eredő, szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény is, mert a bizományosnak a Ptk. 509. § (2) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettsége e kártérítési követelésre is kiterjed.
ad. 2. Helytálló az alperesnek az az érvelése, hogy kártérítési perben a közbenső ítéletben kell eldönteni egyrészt a kérelmező károsodása bekövetkezésének tényét, másrészt a beállott kárnak a károkozó magatartásával való okozati összefüggését.
Alaptalanul hivatkozott azonban az alperes arra, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás nélkül fogadta el tényként a felperes károsodását.
Az iratokból megállapítható, hogy a károsodás tényének bizonyítékaként a felperes már a keresetleveléhez csatolta egyrészt az 1999. június 21-én kelt bizományi szerződést és az annak elválaszthatatlan részét képező értékpapír eladási megbízási szerződéseket. Csatolta továbbá a felperes a megbízás tárgyát képező értékpapírokra vonatkozó vételi ajánlatokat, amelyeket az alatt az időszak alatt kapott, amikor az alperes jogellenesen tagadta meg a részvények felperesnek történő kiadását. A vételi ajánlatok közül az értékpapír eladási megbízási szerződések tárgyát adó mindegyik értékpapírra vonatozóan legalább egy ajánlat elérte a megbízási szerződésekben meghatározott limitárat.
E bizonyítékokból a másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az értékpapírok forgalmazásával üzletszerűen foglalkozó felperes üzletvitelét a nagy mennyiségű és értékű értékpapír jogosulatlan visszatartása akadályozta, s ebből kára keletkezett.
Így a közbenső ítélet meghozatalához szükséges feltételek - az alperes jogellenes és felróható magatartása (a részvények jogtalan feltételhez kötött visszatartása), s ezzel okozati összefüggésben a felperes károsodásának ténye, bizonyítottak.
A közbenső ítélet kétségtelenül feltételes módban fogalmazott akként, hogy "ha ebből kára keletkezett" a felperesnek. Ez azonban az említett bizonyítékok ismeretében olyan fogalmazásbeli pontatlanságnak minősül, amely az ügy érdemi elbírálására - a kártérítési igény jogalapjának megalapozott megállapítására - nem hatott ki.
A kifejtettekre tekintettel a közbenső ítélet nem sérti Ptk. 339. § (1) bek. és 213. § (3) bekezdésében foglaltakat.
ad. 3. Az e pontban felvetett kérdések összefüggnek a felülvizsgálati kérelem már tárgyalt 1. pontjában foglaltakkal.
Az alperes arra hivatkozott, hogy az az elmaradt összeg, amelynek hozzá való befolyását a bizományos ugyan remélheti, de az az anyagi jog szabályai szerint a megbízója tulajdonát képezi, nem minősíthető a bizományos kárának, ezért annak megtérítése iránt nem is indíthat pert.
Az alperesnek ez a jogi álláspontja nem helytálló, mert figyelmen kívül hagyja a bizományi szerződés lényegét.
A Ptk. 507. § (1) bekezdése értelmében a bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. Azaz a bizományos a harmadik személlyel szemben önállóan, saját nevében jár el. Ebből következően, ha a bizományos az adásvételi szerződést harmadik személy - jelen esetben az alperes - jogellenes és felróható magatartása - a részvények visszatartása - miatt nem tudta megkötni, abból neki mint bizományosnak keletkezett kára abban az időpontban, amikor a szerződéskötés az alperes magatartása miatt meghiúsult. Ennek során a megbízóval később elszámolandó kárrész tekintetében a bizományos a tulajdonszerzés szempontjából, a megbízó képviselője. Ezt a képviseleti jogát a bizományosi szerződés alapozza meg. Ezért alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a jogerős közbenső ítélet sérti a Ptk. 509. § (3) bekezdésében, valamint 355. § (4) bekezdésében foglaltakat.
ad. 4. A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a közbenső ítélet a jogalap nélküli birtoklás (Ptk. 193-195. §-ai) és a felelős őrzés (Ptk. 196-197. §-ai) szabályainak helyes értelmezésével minősítette az alperest jogalap nélküli birtokosnak és alkalmazta reá vonatkozóan az ebből eredő jogkövetkezményeket.
A Ptk. 193. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.
A Ptk. 196. § (1) bekezdése értelmében pedig, aki a dolgot más érdekében anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult, vagy köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi (felelős őrzés). A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.
A jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállás szerint a perbeli részvények a vásárlás szándékával kerültek az alperes birtokába. Ebből következően amikor az alperes a perbeli részvényeket átvette, nem más érdekében, hanem saját érdekében tartotta azokat magánál.
A jogalap nélküli birtoklás Ptk. 193-195. §-aiban foglalt szabályai minden birtoklásra jogosult és minden jogalap nélküli birtokos viszonyát rendezik.
A felelős őrzés szabályai pedig akkor alkalmazhatók, ha a dolgot birtokában tartó személy tudatában van annak, hogy a birtoklásra jogcíme nincs és szándéka sem irányul a dolog megtartására.
A perbeli esetben azonban az volt megállapítható, hogy a birtok megszerzésekor az alperes nem más érdekében, hanem - az adásvételi szerződés megkötésének és a részvények megtartásának szándékával - saját érdekében tartotta magánál a részvényeket. Ezért az alperes jogállására a jogerős közbenső ítélet helytállóan alkalmazta a jogalap nélküli birtoklás szabályait.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett, ezzel ellentétes jogi okfejtés téves.
ad. 5. Az ad. 1. pontban kifejtettek értelmében az értékpapírok kiadásának megtagadásából eredő kárt a felperes mint bizományos jogosult érvényesíteni az erre is kiterjedő elszámolási kötelezettsége folytán. Ehhez képest az ügy érdemi elbírálására nincs kihatása annak, hogy a jogerős ítélet a 227 250 000 Ft követelésrészt a felperes kárának minősítette-e vagy sem. Így e körben a felülvizsgálat jogszabályban megkívánt feltétele - az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés - nem valósult meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati okok nem állnak fenn, ezért a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.131/2003. sz.)