A Fővárosi Törvényszék Mf.632319/2009/16. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 235. §, 247. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 11. §, 103. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §, 34. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

59. Mf. .../2009/16.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

a személyesen eljárt

felperes neve (....) felperesnek,

a Lits Ügyvédi Iroda (....) által képviselt

Fővárosi Önkormányzat Váci Mihály Kollégium (....) alperes

közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása, jogkövetkezmény alkalmazása, nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perében Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008. december 16-án kelt 2.M.3033/2007/63. sorszámú ítélete ellen benyújtott 71. sorszámon benyújtott alperesi fellebbezés, és a 2009. július 24-én előterjesztett felperesi csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperest terhelő

- elmaradt illetmény összegét 4.074.356 (négymillió-hetvennégyezer-háromszázötvenhat) Ft-ra,

az átalány kártérítés összegét 1.292.514 (egymillió-kettőszázkilencvenkettőezer-ötszáztizennégy) Ft-ra,

felemeli.

Megállapítja, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél 2010. április 20. napjával szűnik meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja, míg a felperes másodfokú eljárásban előterjesztett további keresetét - a végkielégítés iránti igény kivételével - elutasítja.

A végkielégítés iránti kereseti kérelem körében az iratokat az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelem elbírálására visszaküldi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 490 (négyszázkilencven) Ft másodfokú perköltséget.

A 215.102 (kettőszáztizenötezer-százkettő) Ft fellebbezési és 150.000 (százötvenezer) Ft csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság határozatában megállapította, hogy az alperes 2007. június 13-án kelt felmentő intézkedése jogellenes, a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

Kötelezte az alperest 1.337.820 Ft elmaradt munkabér, 1.116.000 Ft átalány kártérítés és 1.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés felperesnek történő megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Megállapította, hogy a 133.920 Ft eljárási illeték az állam terhén marad.

Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2000. november 16. napjától állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, mint nevelő.

A diákok - 191 fő - aláírással ellátott levélben kérték, hogy a felperes tevékenységének megszüntetésére a kollégium vezetése intézkedést foganatosítson. Nevezettel a munkatársai egy része sem kívánt együtt dolgozni.

A felperes azonban a kollégáival szemben aktív összeférhetetlen magatartást nem tanúsított, nem volt olyan konkrét esemény, amelynek következtében a munkatársai valamelyikében az a meggyőződés alakult volna ki, hogy a felperessel együttműködni nem lehet.

A diákok többségének ugyancsak nem volt a felperessel összeütközése, kivéve a szerelmi viszonyban álló Sz1 és Sz2. A diákok egy konkrét eset kapcsán kerültek konfliktusba a felperessel, amikor a felperes a kiskorú Sz2 nem engedte ki szombat éjszakára. Az eseményről a nagykorú Sz1 írásbeli bejelentést készített, amely azonban egyoldalúan tartalmazta az eseményeket. Az ugyancsak szerelmi viszonyban álló Sz3 és Sz4 a felperesnek azt a magatartását sérelmezték, amely a közösségi helyiségben történő illő viselkedés elérésére irányult. A diákok által aláírt levélnek nem volt olyan valóságalapja, amely a felperes személyével szembeni ellenérzést kifejezetten a felperes magatartása miatt alakított volna ki.

Az alperesi intézmény vezetője és helyettes vezetői, valamint a felperes között voltak összeütközések, ezek azonban nem a felperes aktív összeférhetetlen magatartása miatt következtek be. A felperes kritikus, kéretlenül is véleményt nyilvánító hajlama, ezen belül az a magatartása, hogy állampolgári jogaival élve meghatározott intézményekhez fordult, közte és az intézmény vezetői között egy kiegyensúlyozatlan helyzetet teremtett, amelyet kölcsönösen nem tudtak megfelelő módon kezelni. Ennek következtében az intézmény vezetése meg kívánt válni a felperestől, a vezetők és a felperes kapcsolata fokozatosan és visszafordíthatatlanul megromlott, amelyet a tantestület tagjai is észleltek, így a helyzet alkalmassá vált a közösség egységének megbontására. A vita során a felek kölcsönösen nem tartották minden esetben tiszteletben egymás emberi méltóságát.

A felperes nem tanúsított az intézmény ésszerű működését akadályozó, pedagógia eredményességét veszélyeztető magatartást sem. Önmagában az, hogy az esetleges vitás szakmai kérdések értékelése érdekében szakmai és egyéb fórumokhoz fordult, a véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogával élt, nem róható a terhére, mert azt nem rosszhiszeműen, öncélúan, ártó indítéktól motiválva tette.

A felperes az alapprogrami foglalkozásait megtartotta, a munkaterv késedelme pedig az alperesi munkáltató által biztosított rövid határidő miatt következett be.

Az alperes a felperest a munkatársaitól eltérően nem a tanári szobákban helyezte el és a holmiját sem tárolhatta ott. A többi ebédlői felügyeletre rendelt tanár időbeosztásától eltérően este 21 óra helyett 22 óráig kötelezte munkavégzésre folyamatos jelleggel, illetve az emeleten történő tartózkodását megtiltotta. Az alperesi munkáltató a féléves és éves értékelések alkalmával a felperest a többi munkavállalóhoz mérten indokolatlanul különböztette meg, vele szemben szigorúbb feltételeket alkalmazott, mint más nevelőkkel szemben.

A felperes jogviszonyát az alperes a 2007. június 13-i intézkedésével az 1992. évi XXXIII. törvény - a közalkalmazottak jogállásáról, a továbbiakban Kjt. - 30. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján "nem megfelelő munkavégzés, alkalmatlanság címén" 2008. február 15. napjával megszüntette. E szerint a felmentéshez az vezetett, hogy a felperes az alapító okiratból fakadó feladatait rendre nem teljesítette, huzamosabb ideje nem megfelelően végezte a munkáját, sorozatos szóbeli, illetve írásbeli figyelmeztetések ellenére nem teljesítette a szakmai elvárás minimumát sem. Ennek tudatában sem gondoskodott magának másik állásról, a felajánlott kompromisszumos megoldást pedig válaszra sem méltatta.