A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10667/2010/36. számú határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 103. §, 177. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §, 34. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.667/2010/38.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sándor Éva pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lits György ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezmények alkalmazása, valamint nem vagyoni kártérítés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.3033/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.632.319/2009/16. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem, valamint a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán a 2011. május 25. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.632.319/2009/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.A 20 %-ban pernyertes felperes pártfogó ügyvédjének díját az alperes, 80 %-ban az állam viseli.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felperes 2000. november 16-ától állt az alperes alkalmazásában nevelő beosztásban.A munkáltató 2007. június 13-án kelt intézkedésével a felperes jogviszonyát az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján "nem megfelelő munkavégzés, illetve alkalmatlanság" címén 2008. február 15. napjával megszüntette, 2007. június 15-étől a munkavégzési kötelezettség alól mentesítette.A munkáltatói felmentés indokolása szerint a felperes az alapító okiratból fakadó feladatait rendszeresen nem teljesítette, illetve huzamosabb ideje nem megfelelően végezte a munkáját. A sorozatos szóbeli, illetve írásbeli figyelmeztetések ellenére sem teljesítette a tantestülettel szemben támasztott szakmai elvárás minimumát sem. A róla kialakult szakmai megítélés tudatában és önmaga képességeibe vetett töretlen hite ellenére sem gondoskodott magának másik állásról. Az álláskeresést könnyítő tárgyalási alapnak ajánlott kompromisszumos megoldást válaszra sem méltatta.Aktív, összeférhetetlen magatartása miatt olyan mértékben ellehetetlenült mind a diákok, mind a kollégái, illetve vezetői irányában, ami a pedagógusi hivatás gyakorlására az intézményben alkalmatlanná teszi, továbbfoglalkoztatása a kollégium ésszerű működését akadályozza, pedagógiai eredményességét veszélyezteti.A munkáltató intézkedése részletesen tartalmazta a felperes intézményhez kerülésének körülményeit, az ott kifejtett tevékenységét és az ehhez kapcsolódó kritikákat, továbbá azt a körülményt, hogy "a diákság - népi kezdeményezést megszégyenítő - nagyszámban kérte, hogy nevelésük, megrendszabályozásuk, zaklatásuk, oknyomozásba történő bevonásuk és spontán megaláztatásuk - inkább csak számukra kínos - szörnyű terhétől szabadítsa meg a vezetőség." A felperes a módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatói intézkedés jogellenes, a felmentés indoka nem elég konkrét, nem elég világos, ezen túlmenően az abban hivatkozott indokok nem valósak. A közalkalmazotti jogviszony helyreállításának mellőzésével a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, továbbá 3.900.000 forint nem vagyoni kártérítés iránti igényt terjesztett elő.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.3033/2007/63. számú ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, és megállapította, hogy az alperes 2007. június 13-án kelt intézkedése jogellenes, a felperes jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest 1.337.820 forint elmaradt munkabér, 1.116.000 forint átalánykártérítés, és 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy felmerült 133.920 forint eljárási illeték az államot terheli.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdés d) pontjára, (2) és (5) bekezdésében foglaltakra - az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint a felmentésben hivatkozott indokok valósak, továbbá hogy abból okszerűen következik a felperes jogviszonyának megszüntetése.A tantestület tagjainak vallomása alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az igazgatóhelyettesek kivételével egyetlen tanú sem tudott meghatározni olyan konkrét eseményt, amelyben a felperes aktív összeférhetetlen magatartást tanúsított volna vele szemben, és amelynek következtében az a meggyőződése alakult volna ki, hogy a felperessel nem lehet együttműködni.A bíróság a meghallgatott diákok vallomása alapján ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy döntő többségüknek a felperessel semmiféle konfliktusa, összeütközése nem volt. Az általuk aláírt levélnek nincs olyan valóságalapja, amely alátámasztotta volna a felperes személyével szembeni ellenérzést.Az ún. fiúoldali tanárok meghallgatása is azt bizonyította, hogy a levelet aláíró tanárok túlnyomó többségének a felperessel nem volt összeütközése, nézeteltérése, velük szemben a felperes nem tanúsított összeférhetetlen magatartást. Mind a diákok, mind a tanárok túlnyomó többségének vallomása alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperesről hallomás alapján kialakított, nem konkrét személyektől származó "folyosói pletykák" alapján érezték úgy a beadványokat aláírók, hogy a személyének a kollégiumból való eltávolítását írásban kell kérniük. Mindebből következően az alperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy a felperes aktív összeférhetetlen magatartást tanúsított, ami miatt olyan mértékben ellehetetlenült a diákok és a kollégái irányába, ami a pedagógusi hivatás gyakorlására az alperes intézményben őt alkalmatlanná teszi. Megállapítható volt, hogy a felperes kritikus hajlamú, kéretlenül is véleményt nyilvánító, az állampolgári jogaival élő, ezáltal meghatározott intézményekhez írásban forduló megnyilvánulásai közte és az intézmény vezetői között kiegyensúlyozatlan helyzetet teremtett, amelyet kölcsönösen nem tudtak megfelelő módon kezelni, és amelynek következtében az alperes intézmény vezetése békés úton, de a felperestől történő elválást kívánta megvalósítani.A bíróság nem találta bizonyítottnak az alperes azon állítását, hogy a felperes olyan magatartást tanúsított, amely az alperesi intézmény ésszerű működését akadályozta, és a pedagógiai eredményességét veszélyeztette. Nem róható a felperes terhére az, hogy "nem gondoskodott magának másik állásról", továbbá az sem képezheti a felmentés indokát, hogy a felperes az alperes igazgatója által felajánlott "kompromisszumos megoldást" válaszra sem méltatta.Az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani az eljárás során azt sem, hogy a napló vezetésére az alperes intézménynél milyen gyakorlat alakult ki, és ezen belül a felperes mely kialakult szokást mely magatartásával szegte meg. A bíróságban a lefolytatott bizonyítás eredményeként az a meggyőződés alakult ki, hogy a felperes - az alperes által terhére rótt - fellépései akár levélben, akár szóban a munkáltató alkalmazottai vagy vezetői személyét érintően nem ártó szándékból születtek, ebből következően önmagában a kritika vagy a fellépés nem támasztotta alá a felperes alkalmatlanságát.Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy esetenként a felperes megfogalmazása, stílusa a vezetőivel szemben személyeskedő volt, azonban az is megállapítható, hogy ezen szűk személyi körben nem a kölcsönös tisztelet volt az általános magatartás egymás iránt, így a közalkalmazott viselkedése nem volt kirívó.