BH 1980.1.2 Katonával szemben a szabadságvesztés fegyházban történő végrehajtásának elrendelésére - az egyéb feltételek mellett is - csak akkor van mód, ha az általa megvalósított katonai bűncselekmény halálbüntetéssel is fenyegetett [Btk. 42. § (2) bek. o) pont, Btké. 11. §].

A katonai bíróság a honvéd vádlottat az 1961. évi V. tv. 313. §-ának (1) bekezdésébe ütköző külföldre szökés bűntette miatt 4 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és mellékbüntetésekre ítélte.

A tényállás szerint a sorkatonai szolgálatra történt bevonulását megelőzően a vádlott a Német Demokratikus Köztársaságban dolgozott, ahol házasságot is kötött. Házasságát 1978. októberében azonban felbontották. Erről elöljáróinak jelentést nem tett, sőt katonatársainak azt hangoztatta, hogy felesége terhes. 1979. május elején levelet írt az NDK-ban élő nőismerősének, kérve őt arra, hogy küldjön a számára olyan táviratot, melyben az szerepel, hogy a felesége gyermeket szült. A vádlott elhatározta ugyanis, hogy a számára terhes sorkatonai szolgálat alól külföldre szökéssel vonja ki magát. Elképzelése szerint az NDK-ba kívánt utazni és onnan a Német Szövetségi Köztársaságba szándékozott szökni. Kérésének teljesítéseként nőismerőse a kért szövegű táviratot megküldte, melyet a vádlott a elöljáróinak bemutatott. Ennek alapján 1979. június 4-től 12-ig szabadságra engedték, hogy feleségét és született gyermekét az NDK-ban meglátogathassa.

Az illetékes hadkiegészítő parancsnokságon ezután az útlevelét és személyi igazolványát kiváltotta, majd az útlevelét érvényesítette és az így szerzett útiokmányokkal 1979. június 2-án a katonai szolgálat teljesítése alóli végleges kivonás céljából átlépte a magyar-csehszlovák határt. Csehszlovákián keresztül az NDK-ba utazott és a nőismerősét kereste fel. Itt addig kívánt tartózkodni, míg kedvező alkalom adódik a Német Szövetségi Köztársaságba szökésre. Időközben elöljáróinak két táviratot küldött, melyben - valótlanul - azt közölte, hogy beteg, kórházban van. A kiadott intézkedés alapján azután 1979. június 18-án az NDK rendőri szervei elfogták és a magyar hatóságoknak átadták.

A katonai ügyész által előterjesztett indítvány szerint: az első fokú bíróság tévedett, amikor a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben és nem fegyházban rendelte végrehajtani. Álláspontja szerint az 1979. évi 5. számú tvr. Btké.) 11. §-a értelmében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításánál az 1978. évi IV. tv. (Btk.) 42. §-a (2) bekezdésének c) pontja az irányadó. A törvény e rendelkezése pedig kimondja, hogy fegyházban kell végrehajtani a 3 év szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést, ha azt halálbüntetéssel is büntethető katonai bűncselekmény miatt szabták ki. Mivel a vádlott a külföldre szökés bűntettét valósította meg, amelynek minősített esetei közül több halálbüntetéssel büntethető - ezen álláspont szerint - a fegyház fokozat kijelölése indokolt.