A Fővárosi Törvényszék K.33794/2007/45. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FELÜGYELETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 11. §, 13. §, 29. §, 77. §, 151. §, 1999. évi CXXIV. törvény (Psztv.) 4. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 14. §, 55. §] Bíró: Huber Gábor

Fővárosi Bíróság

2.K.33794/2007/45.

A Magyar Köztársaság nevében

A Fővárosi Bíróság

Dr. Maschefszky Ügyvédi Iroda (dr. Maschefszky Etele ügyvéd - cím.) és Dr. Kardos Éva Ügyvédi Iroda (dr. Kardos Éva ügyvéd - cím.) által képviselt

felperes (cím.) ,

dr. Orosz V. Sándor ügyvéd (cím.) által képviselt

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (cím.) alperes ellen

felügyeleti ellenőrzés eredményeként hozott E-I-794/2007. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, a Fővárosi Bíróságon három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s

Felperes az alperes I-275/2003.sz. engedélye alapján hitel- és pénzkölcsön nyújtására jogosult pénzügyi vállalkozás. 2007. február 27. és március 7. között alperes célvizsgálatot végzett a felperesnél. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó .... iktatószámú vizsgálati jelentésre a felperes észrevételeket tett. Alperes a 2007. augusztus 21. napján hozott E-I-794/2007.sz. határozatával a felperes pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosító I-275/2003.sz. engedélyét visszavonta és a I.Kht kijelölése mellett kezdeményezte a felperes végelszámolását.

Határozatának indokolásában - felperesnek a vizsgálati jelentésre tett észrevételeit is értékelve - megállapította, hogy a cégcsoporthoz tartozó I.Kft és II.Kft. számára a vizsgálat időszakban nyújtott több milliárd Ft kölcsönügyletről dokumentáció, hiteldosszié nem készült, e követelések minősítésére a döntés előkészítési eljárás dokumentálatlansága, igazgatósági határozatok hiányában érdemi következtetés nem vonható le, a csoporttagokkal kötött refinanszírozási kölcsönök árazási rendje a 2000. évi C. törvény (Sztv.) 14.§ (5) bekezdés c./ pont alapján nem követhető. Prudenciális szempontból nem fogadta el azt a felperesi észrevételt, hogy a csoport tag ügyfelek gazdálkodása a döntéshozók előtt ismert, e körben az átláthatóság, kívülállók számára való értékelhetőség követelményére utalt.

Megállapította, hogy a felperes eszközminőségre vonatkozó nyilvántartása nem megbízható, mert 90 napon túl lejárt tételekre vonatkozóan 2004. évet érintően 59 %-os, 2006. évre pedig 18 %-os eltérés van az alperes számára megküldött negyedik negyedéves jelentés és a vizsgálat részére átadott adatok között. Megállapította, hogy felperes nem tudta kimutatni azt, hogy egyes 90 napon túli késedelemben lévő ügyfelekkel szembeni követeléshez milyen értékű fedezet áll rendelkezésére, mert a fedezetek éves értékelése és nyilvántartása nem történt meg.

Megállapította, hogy felperes nem megfelelő értékvesztést számolt el 2004-2006. évekre. E körben rögzítette, hogy 2004-ben felperes az Sztv. 55.§ (1) bekezdésével ellentétesen határozta meg a minősítendő ügyfelekkel szembeni követelés alapját, és értékvesztést nem számolt el; 2005. évre az alperes által számított 150 M Ft értékű értékvesztés helyett 25,45 M Ft értékvesztést számolt el, 2006. évben pedig 340 M Ft értékcsökkenés elszámolása lett volna indokolt. Nem tekintette elfogadhatónak azt a felperesi gyakorlatot, amely szerint nem problémamentes tételnek csak a 180 napon túli késedelemben lévő követelés minősül, e körben a pénzkölcsön nyújtási gyakorlatra, példaként a 14/2001. (III.9.) PM rendelet 12.§-ára hivatkozott (90 napon túli késedelemben lévő kintlévőség után minimum 30 % értékvesztés).

Megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem rendelkezett az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 77.§ (1) bekezdésében előírt kockázatvállalási szabályzattal, és belső szabályzatainak lényeges rendelkezéseit sem tartotta be. E körben rögzítette, hogy felperes nem alkalmazza az Ügyfél- illetve Partner Minősítési és Fedezetértékelési Szabályzatában (FÉSZ) előírt ügyfélminősítési eljárást, az ügyfeleket minősítési kategóriákba nem sorolta be. Megállapította, hogy a felperes a FÉSZ-tal ellentétesen a másodlagos biztosítékok (gépek, járművek) esetén nem folytatott előzetes adósminősítési és hitelképességi vizsgálatot, legalább évente egyszer nem vizsgálta felül az ügyfélminősítéseket, és nem készült éves nyilvántartás a minősítési kategóriákhoz rendelhető eszközállomány tekintetében sem.

Megállapította, hogy felperes az ingatlanfedezeteket nem független szakértővel értékelte, hanem ingatlan szakértői vizsgával rendelkező saját munkatársaival, mely a FÉSZ-val ellentétes volt.

Megállapította, hogy figyelmen kívül hagyta a felperes azt, hogy a hitelek a felajánlott fedezet értékének csak a FÉSZ által meghatározott mértékben helyezhetők ki, ügyfélminősítés hiányában pedig az adósminősítéshez kötődő fedezettségi arányokat nem alkalmazta. Az ingó- és ingatlan biztosítékokra vonatkozó biztosítási dokumentáció nem volt fellelhető, az elfogadott biztosítékok alapján a FÉSZ-tal ellentétesen - nem kerültek felülvizsgálatra.

Felperes a természetes személyek, illetve ingatlanfedezetes ügyletek esetében "fedezettségre összpontosító" minősítés keretében a fedezet aktuális értékét nem határozta meg, és nem került sor az Ügyletminősítési Szabályzat szerinti minősítésre természetes személy és nem ingatlanfedezet mellett nyújtott ügyletek esetében. Nem tett eleget annak az előírásnak sem, hogy több fennálló kölcsön esetén valamennyi kölcsön a legrosszabb kategóriába sorolandó.

Prudenciális szempontból kifogásolta alperes, hogy felperes ingatlanfedezetes hiteleit 180 nap, egyéb hiteleit 90 nap késedelemig problémamentes ügyletként kezelte, illetve azt, hogy felmondott hiteleit külön figyelendő kategóriába sorolta, mely után értékvesztést nem számolt el. Megállapította, hogy a felperes eljárásai ellentétesek a 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 13.§ (1) bekezdésével és - figyelemmel a felperes azon nyilatkozatára, mely szerint szabályzatait a 14/2001. (III. 9.) PM. rendeletre tekintettel igyekszik kialakítani - a PM rendelet módszertani elveinek sem; eltérő indokoltságú módszertant felperes nem készített.

Megállapította, hogy felperes a követelés fejében átvett eszközök közül egyes esetekben az átvett ingó értékét a követelésállomány összegével egyezően tartotta nyilván, ellentétesen a 250/2000. Korm. rendelet 25.§ 3. pontjában előírtakkal. Rögzítette, hogy 2005. évi beszámolójának kiegészitő melléklete a követelés fejében átvett eszközöket nem tartalmazta.

Megállapította, hogy felperes a Korm. rendelet 20.§ (6) bekezdés ellenére nem tartotta nyilván nullás számlaosztályban a jövőbeni követeléseit és kötelezettségeit, ezzel a Korm. rendelet 12.§ (11) bekezdését is megsértette, a számviteli politika pedig a Korm. rendelet 9/A.§ (1) bekezdésével ellentétes. Megállapította, hogy a számviteli területen feltárt hiányosságok magas működési kockázatot eredményeztek.