BH 2015.1.15 I. A külföldi vállalkozás fióktelepeként Magyarországon működő szervezet a Tanács fizetésképtelenségi eljárásáról szóló 1346/2000/EK rendelete szempontjából nem minősül az adós más tagállamban lévő hitelezőjének (1346/2000/EK rendelet 40. cikk).

II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek., 46. § (6)-(7) bek.].

[1] Az adós felszámolását 2008. szeptember 18-án indította meg a bíróság, felszámolóként a C. & L. Zrt.-t jelölve ki.

[2] Az adós, valamint az A. és V. Kft. mint engedményezők és a hitelező mint engedményes között 2007. október 16-án engedményezési szerződések jöttek létre. A hitelező az adós felszámolásának megindulását követően, a felszámoló által 2008. december 29-én átvett levelében megtámadta az engedményezési szerződéseket, és az ezek alapján kifizetett 333 326 034 Ft összeg visszafizetése iránt támasztott igényt az adóssal szemben.

[3] A megtámadás közlését követően a hitelező 2009. február 4-én keresetet nyújtott be a bírósághoz az engedményezőkkel szemben. A per befejezését megelőzően, 2009. szeptember 18-án megbízást adott a bankjának 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjnak a bíróság gazdasági hivatalához történő átutalására, mely összeget 2009. szeptember 21-én írták jóvá a díjfedezeti letéti számlán.

[4] A hitelező az adóssal (és alperes társával) szemben fennálló, 333 326 034 Ft és járulékai összegben meghatározott követelését 2009. szeptember 21-én jelentette be a felszámolónak, jelezve, hogy a nyilvántartásba vételi díjat befizette. A felszámoló a 2009. október 13-án kelt, a hitelező által 2009. november 11-én átvett levelében arról tájékoztatta az igénybejelentőt, hogy a hitelezői igényét nem áll módjában nyilvántartásba venni, mert a felszámolás kezdő időpontját követő 1 éves jogvesztő határidő a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (3) bekezdése alapján már eltelt.

[5] A hitelező 2009. november 23-án nyújtotta be kifogását kérve, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a bejelentett 333 326 034 Ft tőke és járulékai nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint az adóssal szemben támasztott követelése az igénye bejelentésének időpontjában még folyamatban lévő perben hozandó ítélet jogerőre emelkedésével vált esedékessé. Hangsúlyozta, hogy a perindítás előtt a felszámolónak bejelentette a szerződés megtámadását, ebben előadta követelésének jogalapját és annak összegét, ezért ez a nyilatkozata is megfelelt a hitelezői igénybejelentésnek. A nyilvántartásba vételi díj befizetésére is törvényi határidőn belül került sor, 2009. szeptember 18-án.

[6] A Fővárosi Bíróság a szerződés megtámadására irányuló perben 2011. március 11-én hozott 22.G.40.582/2009/53. számú ítéletében a hitelező keresetének részben helyt adott és kötelezte az adóst (mint I. r. alperest és vele egyetemlegesen a II. r. alperest), hogy fizessen meg a hitelezőnek 66 632 375 Ft-ot és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamatát. Az ítélet 2011. szeptember 28-án jogerőre emelkedett.

[7] A hitelező a jogerős ítéletre hivatkozással 2011. október 10-én az adós felszámolójának ismételten bejelentette a követelését, az ítéletben meghatározott összegben. A felszámoló újra megtagadta a nyilvántartásba vételt jogvesztésre hivatkozással, ezért a hitelező a kifogását kiegészítette, sérelmezve ezt a felszámolói intézkedést is.

[8] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a 2009. szeptember 21-én előterjesztett igénybejelentés a rendelkezésre álló 1 éves jogvesztő határidőn túl érkezett, elkésett, ezért alappal tagadta meg a nyilvántartásba vételt.

[9] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált a követelés, és azt a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be.

[10] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 66 632 375 Ft és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamat követelését határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és sorolja be.

[11] A végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjának, valamint 37. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezései pontosan meghatározzák a hitelezői igénybejelentések határidejét, és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit, mely szabályok nem állnak ellentétben sem az Alaptörvény, sem az uniós jog rendelkezéseivel, ezért az ügyben nem indokolt sem az eljárás felfüggesztése, sem az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.

[12] A hitelező követelése 2008. december 29-én, a szerződések megtámadásának közlésével keletkezett, ezért az ettől az időponttól számított 40 napon belül jelenthette volna be a hitelező az igényét úgy, hogy az határidőn belül érkezett követelésként kerüljön besorolásra.

[13] Miután a hitelező egyértelműen pénzkövetelést kívánt érvényesíteni az általa indított perben az adóssal szemben, ezért amennyiben azt hitelezőként a felszámolás során is érvényesíteni kívánta, a felszámolási eljárásban éppen úgy köteles volt a hitelezői igénybejelentésre, mint azok a jogosultak, akik a követelésük érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indítottak peres eljárást.

[14] A hitelező csak a követelésének keletkezésétől számított 40 napos határidőn túl, 2009. szeptember 21-én jelentette be a követelését, ezért a hitelezői igényt a határidőn túl bejelentett igények között kell nyilvántartásba venni.

[15] Jóllehet a nyilvántartásba vételi díj befizetése 2009. szeptember 21-én történt meg - mert a jóváírásra ezen a napon került sor -, azonban a díj befizetésének napja a határidőn túli minősítés szempontjából nem bírt jelentőséggel.

[16] Az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a kifogás elutasítását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját, 37. § (1) és (3) bekezdését.

[17] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

[18] Rámutatott, hogy a Cstv. rendelkezéseit az uniós joggal összhangban kell értelmezni és alkalmazni, elsősorban azért, mert a hitelező az anyavállalatának fióktelepe útján, az anyavállalat székhelyétől eltérő tagállamban való letelepedés keretében jelenik meg a magyar piacon. Részletesen kifejtette álláspontját - az Európai Unió Bírósága konkrét ügyekben hozott ítéleteire hivatkozva - az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. cikkének értelmezéséről, az uniós jog elsődlegességéről, a hatékony jogvédelem követelményéről, valamint az uniós jog alkalmazásáról a jelen ügyben.

[19] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.