62005CJ0149[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. szeptember 7-i ítélete. Harold Price kontra Conseil des ventes volontaires de meubles aux enchères publiques. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour d'appel de Paris - Franciaország. 89/48/EGK irányelv és 92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Szakképzettségek elismerése - Alkalmassági vizsga letételének kötelezettsége adaptációs időszak választásának lehetősége nélkül - Nyilvános magánárverési ingóság-értékesítési tevékenység. C-149/05. sz. ügy

C-149/05. sz. ügy

Harold Price

kontra

Conseil des ventes volontaires de meubles aux enchères publiques

(a cour d'appel de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"89/48/EGK irányelv és 92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Szakképzettségek elismerése - Alkalmassági vizsga letételének kötelezettsége adaptációs időszak választásának lehetősége nélkül - Nyilvános magánárverési ingóság-értékesítési tevékenység"

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - Az oklevelek és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése - A 89/48 és a 92/51 irányelv hatálya

(89/48 tanácsi irányelv, 3. cikk, első bekezdés, b) pont és 92/51 tanácsi irányelv)

2. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerése - 89/48 irányelv

(89/48 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés)

1. A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, a 2001/19 irányelvvel módosított 89/48 irányelvet kiegészítve a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló - szintén a 2001/19 irányelvvel módosított - 92/51 irányelv hatálya nem terjed ki a "Bachelor of Arts in Fine Arts Valuation" képesítésre hivatkozó, a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozást olyan tagállamban gyakorolni kívánó kérelmezőre, ahol e foglalkozást az gyakorolhatja, aki a 89/48 irányelv értelmében vett oklevéllel rendelkezik.

Kiterjedhet viszont ilyen kérelmezőre a 89/48 irányelv, közelebbről annak 3. cikke első bekezdése b) pontjának hatálya, ha a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozás abban a tagállamban, ahol e kérelmező azt az oklevelet szerezte, amelyre hivatkozik, nem minősül szabályozott szakmának ezen irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében. Adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy erről van-e szó.

(vö. 49. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A kérelmező alkalmassági vizsga és adaptációs időszak közötti választási lehetőségétől, mint főszabálytól való eltéréshez a 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése két együttes feltételt ír elő a tagállamok számára a kiegyenlítő intézkedések választásához. Egyrészt a szakmának olyannak kell lennie, amelynek gyakorlásához a nemzeti jog pontos ismerete szükséges. Másrészt a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadásnak és/vagy segítségnyújtásnak a szakmai tevékenység alapvető és állandó részének kell lennie.

Az első feltételt illetően az a foglalkozás, amelynek gyakorlásához legalább kétéves jogi tanulmányok elvégzését tanúsító oklevél szükséges, olyan foglalkozásnak minősül, amelyről vélelmezhető, hogy gyakorlásának feltétele a nemzeti jog pontos ismerete.

A második feltételt illetően e rendelkezés alkalmazásához nem szükséges, hogy a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a nemzeti jog egészére irányuljon; elegendő, ha valamely különös területre vonatkozik, és e tevékenység alapvető és állandó részének minősül. Ebben az összefüggésben különösen a kérdéses szakma rendes gyakorlatát kell figyelembe venni.

(vö. 53., 60. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. szeptember 7.(*)

"89/48/EGK irányelv és 92/51/EGK irányelv - Munkavállalók - Szakképzettségek elismerése - Alkalmassági vizsga letételének kötelezettsége adaptációs időszak választásának lehetősége nélkül - Nyilvános magánárverési ingóság-értékesítési tevékenység"

A C-149/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d'appel de Paris (Franciaország) a Bírósághoz 2005. április 4-én érkezett, 2005. március 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

Harold Price

és

a Conseil des ventes volontaires de meubles aux enchères publiques

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), N. Colneric, Juhász E. és E. Levits bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: Fülöp B. tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. január 26-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- H. Price képviseletében M. Olivier-Martin ügyvéd,

- a Conseil des ventes volontaires de meubles aux enchères publiques képviseletében H. Calvet ügyvéd,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Bergeot-Nunes, meghatalmazotti minőségben,

- az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében K. Wistrand, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Støvlbæk és D. Maidani, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J.-M. V. Visee, szakértői minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. március 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 206., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 138. o.) módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o., a továbbiakban: 89/48 irányelv) és a 2001/19 irányelvvel módosított, a 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló, 1992. június 18-i 92/51/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 47. o., a továbbiakban: 92/51 irányelv) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az Egyesült Királyságban bizonyos árverési szakképzettséget szerzett H. Price által a Conseil des ventes volontaires de meubles aux enchères publiques (a továbbiakban: CVV) ellen, azon határozata megtámadásával indított eljárásban terjesztették elő, amellyel a CVV három vizsgatárgyból - jogi ismeretek, a nyilvános árverés gyakorlata, szakmai szabályok - álló alkalmassági vizsga letételétől tette függővé a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozás (a továbbiakban: magánárverés-vezető) franciaországi gyakorlásának H. Price számára való engedélyezését.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 89/48 irányelv harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv célja az oklevelek elismerésére vonatkozó rendszer bevezetése, melynek meg kell könnyítenie a polgárok számára minden olyan szakmai tevékenységet, amely gyakorlásának a fogadó tagállamban a középfokú oktatást követő képzés a feltétele, amennyiben olyan oklevéllel rendelkeznek, amely őket ezekre a tevékenységekre felkészíti, legalább három évig tartó tanulmányokat igazol, és amelyet egy másik tagállamban állítottak ki.

4 A 92/51 irányelv azokon a képzési szinteken hozza létre a szakoktatás és szakképzés elismerésének kiegészítő általános rendszerét, amelyekre a felsőfokú oktatásra korlátozódó hatályú 89/48 irányelvvel kialakított első általános rendszer nem vonatkozik.

5 A 89/48 irányelv 2. cikkének első bekezdése és a 92/51 irányelv 2. cikkének első bekezdése szerint e két irányelvet a tagállamok minden olyan állampolgárára alkalmazni kell, aki önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként más tagállamban kíván valamely "szabályozott szakmát" gyakorolni.

A "szabályozott szakma" fogalma

6 A 89/48 irányelv 1. cikkének c) pontjában található - és a 92/51 irányelv 1. cikkének e) pontjában szereplővel lényegében egyező - meghatározás szerint "szabályozott szakma" az a szakmai tevékenység vagy azoknak a szakmai tevékenységeknek az összessége, amelyek az egyes tagállamokban az adott foglalkozást alkotják.

7 A "szabályozott szakmai tevékenységet" a 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának első bekezdése, illetve a 92/51 irányelv 1. cikke f) pontjának első bekezdése olyan szakmai tevékenységként határozza meg, amelynek megkezdése vagy gyakorlása, vagy gyakorlásának bármelyik módja valamely tagállamban közvetlenül vagy közvetetten, törvényi, rendeleti és közigazgatási szabályok útján a 89/48 irányelv vonatkozásában oklevél, illetve a 92/51 irányelv vonatkozásában az oktatás és szakképzés megszerzéséről szóló tanúsítvány vagy alkalmassági igazolás megszerzéséhez van kötve.

8 A 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának második bekezdése szerint, amely a 92/51 irányelv 1. cikke f) pontjának második bekezdésével lényegében egyezik, azzal az egyedüli eltéréssel, hogy a 92/51 irányelv "oktatás és szakképzés megszerzéséről szóló tanúsítványt" említ, míg a 89/48 irányelv "oklevelet":

"Az olyan szakmai tevékenység, amelyre az első albekezdés nem vonatkozik, a szabályozott szakmai tevékenységgel egyenértékűnek számít, ha egy olyan szövetség vagy szervezet tagjai gyakorolják, amelynek célja az érintett foglalkozás színvonalának fejlesztése és megőrzése, és amelyet az egyik tagállam e cél elérése érdekében egy bizonyos formában elismer, és amely

- tagjainak oklevelet ad ki,

- biztosítja, hogy tagjai az általa megállapított szakmai magatartási szabályokat betartják,

- feljogosítja tagjait egy bizonyos cím viselésére, illetve meghatározott rövidítés használatára vagy ennek az oklevélnek megfelelő jogállásra."

9 A 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának harmadik bekezdése szerint ezen irányelv melléklete tartalmazza azoknak a szövetségeknek vagy szervezeteknek a nem kimerítő felsorolását, amelyek ezen irányelv elfogadásának időpontjában e második albekezdés rendelkezéseinek megfelelnek. E mellékletben szerepel többek között a "Royal Institution of Chartered Surveyors".

Az "oklevél" fogalma

10 A 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdése alapján ezen irányelv értelmében "oklevél" az az okirat, amely azt igazolja, hogy tulajdonosa legalább három évig tartó - illetve részidős képzés esetén ezzel egyenértékű időtartamú - felsőfokú képzést végzett el.

11 A 92/51 irányelv 1. cikke a) pontja második francia bekezdésének i. alpontja alapján ezen irányelv értelmében "oklevél" az az okirat, amely azt igazolja, hogy tulajdonosa sikeresen elvégzett valamely, a 89/48/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdésében említetteken kívüli, legalább egyéves - illetve részidős képzés esetén ezzel egyenértékű időtartamú - felsőfokú képzést.

Az elismerési kötelezettség

12 A 89/48 irányelv 3. cikkének első bekezdése ekként rendelkezik:

"Ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó ország törvényei valamilyen oklevél megszerzésétől teszik függővé, akkor az illetékes hatóság a hiányos képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától az adott foglalkozásnak a saját állampolgárával azonos feltételek szerinti megkezdésének vagy gyakorlásának jogát [helyesen: Ha a fogadó tagállamban valamely szabályozott szakma megkezdése vagy gyakorlása oklevél birtoklásához kötött, akkor a hatáskörrel rendelkező hatóság más tagállam állampolgárától sem tagadhatja meg képesítés hiányára hivatkozva azt a jogot, hogy az adott foglalkozást azonos feltételek szerint kezdhesse meg vagy gyakorolhassa, mint a fogadó tagállam állampolgárai],

a) amennyiben a kérelmező olyan oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte; vagy

b) amennyiben a kérelmező az említett foglalkozást az előző tíz év során, két éven át teljes munkaidőben egy másik olyan tagállamban gyakorolta, amely ezt a foglalkozást az 1. cikk c) pontjának és a d) pont első bekezdésének értelmében nem szabályozta, ha [helyesen: teljes munkaidőben olyan más tagállamban gyakorolta, ahol e szakma nem minősült az 1. cikk c) pontjának és d) pontja első bekezdésének értelmében vett szabályozott szakmának, ha] a kérelmező egyidejűleg rendelkezett egy vagy több végzettséget igazoló olyan okmánnyal,

- amelyet a tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatóság állított ki,

- amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig tartó felsőfokú képzést vagy egy ennek megfelelő időtartamú részképzést végzett el egyetemen, felsőoktatási intézményben vagy más hasonló színvonalú oktatási intézményben, és adott esetben a felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is teljesítette [helyesen: amely azt igazolja, hogy az oklevéllel rendelkező személy legalább három évig tartó - illetve részidős képzés esetén ezzel egyenértékű időtartamú - felsőfokú képzést végzett el egyetemen, felsőoktatási intézményben vagy más azonos képzési szintű oktatási intézményben, és a felsőfokú képzésen felül esetlegesen szükséges szakképzést is elvégezte], és

- amelyet az adott foglalkozás gyakorlásának előkészületeként szerzett."

13 A 92/51 irányelv 3. cikke első bekezdésének szövege a következő:

"A 89/48/EGK irányelv sérelme nélkül, ha egy szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását a fogadó ország törvényei valamilyen, az ezen irányelv vagy a 89/48/EGK irányelv értelmében meghatározott oklevél megszerzésétől teszik függővé, akkor az illetékes hatóság a saját állampolgáraira vonatkozó feltételek teljesítésekor az e foglalkozás megkezdésének vagy gyakorlásának jogát hiányos képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg egy tagállam állampolgárától [helyesen: A 89/48/EGK irányelv sérelme nélkül, ha a fogadó tagállamban valamely szabályozott szakma megkezdése vagy gyakorlása az ezen irányelvben vagy a 89/48/EGK irányelvben meghatározott oklevél birtoklásához kötött, akkor a hatáskörrel rendelkező hatóság a fogadó tagállam állampolgáraira vonatkozó feltételek teljesítése esetén más tagállam állampolgárától sem tagadhatja meg képesítés hiányára hivatkozva e foglalkozás megkezdésének vagy gyakorlásának jogát]:

a) amennyiben a kérelmező olyan, az ezen irányelvben vagy a 89/48/EGK irányelvben meghatározott oklevéllel rendelkezik, amely más tagállamban ahhoz szükséges, hogy annak területén az illető a foglalkozást megkezdhesse vagy gyakorolhassa, és ezt az oklevelet az egyik tagállamban szerezte;

vagy

b) amennyiben a kérelmező az említett foglalkozást az előző tíz év során két éven át teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben egy, az előzőnek megfelelő időszakban egy másik olyan tagállamban gyakorolta, amely ezt a foglalkozást az 1. cikk e) pontjának és f) pontja első albekezdésének, illetve a 89/48/EGK irányelv 1. cikke c) pontjának vagy d) pontja első albekezdésének értelmében nem szabályozta, ha [helyesen: két éven át teljes munkaidőben vagy ezzel egyenértékű ideig részmunkaidőben olyan más tagállamban gyakorolta, ahol e szakma nem minősült az 1. cikk e) pontjának és f) pontja első albekezdésének, illetve a 89/48/EGK irányelv 1. cikke c) pontjának vagy 1. cikke d) pontjának első bekezdése értelmében vett szabályozott szakmának, ha] a kérelmező egyidejűleg rendelkezett az oktatás és szakképzés megszerzéséről szóló tanúsítvánnyal:

- amelyet a tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatósága ítél oda, és

- egy, a 89/48/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdésében említetteken kívüli legalább egyéves felsőfokú képzést, vagy egy azonos időtartamú nem nappali képzést, amelyre általános szabályként a felvétel egyik előfeltétele az egyetemi vagy felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz megkövetelt középfokú végzettség megszerzése, valamint a felsőfokú képzés szerves részét képező szakképzést [helyesen: amely azt igazolja, hogy az oklevéllel rendelkező személy a 89/48/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának második francia bekezdésében említetteken kívüli, legalább egyéves - illetve részidős képzés esetén ezzel egyenértékű időtartamú - felsőfokú képzést végzett el, amelyre a felvételnek feltétele főszabályként az egyetemi vagy felsőoktatási intézménybe való felvételhez szükséges középfokú végzettség megszerzése, valamint elvégezte a felsőfokú képzés szerves részét képező esetleges szakképzést],

[...]

és

- amelyet az adott foglalkozás gyakorlásának előkészületeként szerzett."

14 A 92/51 irányelv 3. cikkének negyedik bekezdése ugyanezen cikk első bekezdésétől eltérve kimondja, hogy a fogadó tagállamnak nem kell e cikk rendelkezéseit alkalmaznia abban az esetben, ha valamely szabályozott szakma gyakorlásához e tagállamban a 89/48/EGK irányelvben meghatározott, négyéves időtartamnál hosszabb, felsőfokú képzés elvégzéséről kiállított oklevél szükséges.

Kiegyenlítő intézkedések

15 A 89/48 irányelv és a 92/51 irányelv 3. cikke ellenére ezen irányelvek 4. cikke lehetővé teszi, hogy a fogadó tagállam az ott meghatározott egyes esetekben meghatározott időtartamú szakmai tapasztalat igazolását, legfeljebb három évig tartó adaptációs időszak teljesítését vagy alkalmassági vizsga letételét kérje a kérelmezőtől (a továbbiakban: kiegyenlítő intézkedések).

16 A 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint, mely e tekintetben lényegében egyezik a 92/51 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik albekezdésével és negyedik albekezdésének első francia bekezdésével, amennyiben a fogadó állam él a kiegyenlítő intézkedések előírásának lehetőségével, akkor a kérelmezőnek fel kell ajánlania az adaptációs időszak, illetve a szakmai alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét. Ettől az alapelvtől eltérően a fogadó állam előírhatja az adaptációs időszakot vagy az alkalmassági vizsgát, ha olyan foglalkozásokról van szó, "amelyek gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és amelyeknél a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része".

A nemzeti szabályozás

A francia szabályozás

17 A magánárverés-vezetői tevékenység gyakorlásának feltételeit a code de commerce (francia kereskedelmi törvénykönyv) L321-1-L321-38. cikke alapján meghozott, az ingóságok nyilvános magánárverésen történő értékesítéséről szóló, 2001. július 19-i 2001-650. sz. rendelet (JORF 2001. július 21., 11 760. o., a továbbiakban: a 2001-650 rendelet) állapítja meg.

18 E rendelet 16. cikke előírja, hogy e foglalkozást az gyakorolhatja, aki jogi képzésben szerzett oklevéllel és művészettörténeti, iparművészeti, régészeti vagy képzőművészeti képzésben szerzett oklevéllel rendelkezik. Ezen oklevelek egyikének legalább licence fokozatúnak kell lennie, a másiknak pedig legalább kétéves felsőfokú tanulmányoknak megfelelő képzési szintet kell tanúsítania. Gyakorolhatják e foglalkozást az igazságügy-miniszter és a felsőoktatásért felelős miniszter közös rendeletében meghatározott listán szereplő, sajátosan felmentésre jogosító oklevelek és okiratok tulajdonosai is.

19 Ugyanezen rendelet 45. cikke szerint más tagállam állampolgára többek között akkor tekinthető az e rendelet 16. cikkében előírt képzettséggel rendelkezőnek, ha:

- legalább kétéves - illetve részidős képzés esetén ezzel egyenértékű időtartamú - felsőfokú képzést végzett el a magánárverés-vezetői foglalkozás gyakorlásának előkészületeként, amelyre a felvételnek feltétele főszabályként az egyetemi vagy felsőoktatási intézménybe való felvételhez szükséges középfokú végzettség megszerzése, valamint a felsőfokú képzésen felül szükséges esetleges szakképzést is elvégezte, és

- rendelkezik egy vagy több olyan oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy egyéb okirattal:

1) amely, ha tulajdonosa a szakmát szabályozott szakmának minősítő tagállamból származik, számára a nyilvános magánárverési ingóság-értékesítési tevékenység gyakorlását teszi lehetővé, és e tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága bocsátotta ki;

2) amelyet tulajdonosa, ha a szakmát szabályozott szakmának nem minősítő tagállamból származik, valamely sajátosan az adott szakma gyakorlására felkészítő szabályozott képzésben szerzett, vagy

3) amelynek tulajdonosa, ha olyan tagállamból származik, amely sem a szakmát nem minősíti szabályozott szakmának, sem az annak gyakorlására felkészítő képzést szabályozott képzésnek, igazolja, hogy e tagállamban a foglalkozást az elmúlt tíz év folyamán legalább két évig - illetve részmunkaidő esetén ezzel egyenértékű ideig - gyakorolta; ezen igazolásnak e tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságától kell származnia.

20 A 2001-650 rendelet a CVV-t ruházza fel az e rendelet 45. cikkben előírt feltételeket teljesítő, Franciaországban letelepedni kívánó személyek oklevelei, bizonyítványai és egyéb okiratai elismerése iránti kérelmek vizsgálatának hatáskörével.

21 E rendelet 49. cikke értelmében a kérelmezőnek alkalmassági vizsgát kell tennie, ha képzettségének tárgya jelentősen eltér az e rendeletben előírtaktól, vagy ha a származási tagállamban egy vagy több szakmai tevékenység nem minősül szabályozott szakmai tevékenységnek, illetve az lényegesen eltérően szabályozott szakmai tevékenység.

Az egyesült királyságbeli szabályozás

22 E szakmai tevékenység gyakorlását az Egyesült Királyságban hatályos jogszabályok nem kötik semmiféle feltételhez. Azonban a Royal Institution of Chartered Surveyors, legalábbis bizonyos mértékig, részt vesz e tevékenység szervezésében.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23 H. Price brit állampolgár "Bachelor of Arts with second class honours in Fine Arts Valuation" oklevéllel rendelkezik. Ezt az oklevelet az Egyesült Királyságban a Royal Institution of Chartered Surveyors akkreditálja. H. Price, ügyvédjének a tárgyaláson tett kijelentése szerint ugyan a Royal Institution of Chartered Surveyors gyakornok tagjává vált, ám nem lett e szervezet teljes jogú tagja, mert nem teljesítette a taggá váláshoz szükséges, bizottság előtti szóbeli vizsgával ("Assessment of Professional Competence" vagy "APC") végződő kétéves szakmai gyakorlatot.

24 Mivel H. Price Franciaországban magánárverés-vezetői foglalkozást kívánt gyakorolni, 2002. január 8-án a 2001-650 rendelet 48. cikke alapján oklevél, bizonyítvány vagy egyéb okirat elismerése iránti kérelmet nyújtott be a CVV-hez.

25 A CVV 2003. június 19-i határozatával felhívta H. Price-t az ugyanezen rendelet 49. cikkében előírt alkalmassági vizsga letételére a következő vizsgatárgyakból: jogi ismeretek, a nyilvános árverés gyakorlata, szakmai szabályok. E határozat ellen H. Price fellebbezéssel élt, melyet 2003. szeptember 11-én elutasítottak.

26 H. Price 2003. augusztus 19-én a Cour d'appel de Paris előtt keresettel támadta meg a CVV 2003. június 19-i, őt alkalmassági vizsga letételére kötelező határozatát.

27 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint H. Price nem bizonyította, hogy az oklevele elismerése iránti kérelme benyújtását megelőző tíz év folyamán a brit hatóságok által igazoltan legalább két évig teljes munkaidőben gyakorolta a magánárverés-vezetői foglalkozást.

28 H. Price azonban azt állította, hogy a tőle az adaptációs időszak és az alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét megtagadó vitás határozat sérti a 89/48 irányelvet kiegészítő 92/51 irányelvet.

29 E kifogásának alátámasztásául előadta, hogy a 92/51 irányelv 7. cikke szerint amennyiben a fogadó állam él az adaptációs időszak vagy az alkalmassági vizsga előírásának lehetőségével, akkor meg kell hagynia a kérelmezőnek a választás lehetőségét.

30 A CVV - a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint helytállóan - azt adta elő, hogy H. Price alaptalanul hivatkozik e rendelkezésre, mivel az csak akkor alkalmazható, ha a fogadó tagállam bizonyítvány - nem pedig, mint a jelen ügyben, oklevél - birtoklását írja elő.

31 Az alperes azt állította, hogy H. Price helyzete a 92/51 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontja negyedik albekezdése első francia bekezdésének hatálya alá tartozik, és hogy e rendelkezés szerint a tagállam magának tarthatja fenn az adaptációs időszak, illetve a szakmai alkalmassági vizsga közötti választás lehetőségét, amennyiben olyan foglalkozásról van szó, amelynek gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és amelynél a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része. A magánárverés-vezető tevékenysége ebbe a körbe tartozik.

32 H. Price vitatta a 92/51 irányelv ezen értelmezését, és megjegyezte, hogy a magánárverés és a bírósági határozattal elrendelt értékesítés eltér egymástól, és hogy az általa kért elismerés csak a magánárverésen történő értékesítésre vonatkozik.

33 Ebben a helyzetben a Cour d'appel de Paris eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztette a következő kérdéseket:

"1) A [...] 92/51 [...] irányelv alkalmazandó-e a [magánárverés-vezető] code de commerce L.321-1-L.321-3., L.321-8. és L.321-9. cikkében szabályozott tevékenységére?

2) Ha igen, hivatkozhat-e a fogadó tagállam [a 95/51 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának harmadik albekezdésétől] történő, [ugyanezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontja negyedik albekezdésének első francia bekezdésén] alapuló eltérésre?"

Az első kérdésről

34 Először is megállapítandó, hogy a 89/48 és a 92/51 irányelv hatálya nem csupán a kérdéses szabályozott szakma alapján határozható meg, hanem az e szakmát gyakorolni kívánó kérelmező képesítésétől függően is. Következésképpen az előterjesztő bíróság első kérdése arra választ váróként értelmezendő, hogy kiterjed-e a 92/51 irányelv hatálya az alapügy felperesének képesítéséhez hasonló képesítésre hivatkozó, a magánárverés-vezetői szakmát Franciaországban gyakorolni kívánó kérelmezőre.

35 Noha a kérdést előterjesztő bíróság csupán a 92/51 irányelv alkalmazhatóságát kérdezi a Bíróságtól, figyelemmel ezen irányelvnek a 89/48 irányelvhez képesti kiegészítő jellegére, először azt kell megvizsgálni, alkalmazható-e a 89/48 irányelv. A 92/51 irányelv alkalmazhatóságának kérdését csak akkor kell vizsgálni, ha a 89/48 irányelv nem alkalmazható.

A vonatkozó elvek

36 A 89/48 és a 92/51 irányelv 3. cikkének rendszeréből kitűnik, hogy az ezen irányelvek 3. cikke első bekezdésének a), illetve b) pontjában írt oklevél-elismerési rendszerek közül csak az egyik alkalmazható valamely adott tényállás esetén. Az ezen a) pontokban írt rendszer alkalmazandó, ha a kérdéses szakma a képzés tagállamában szabályozott szakma. Az e b) pontokban szereplő másik rendszer csak akkor alkalmazható, ha a kérdéses szakma a képzés tagállamában nem szabályozott szakma.

37 Amennyiben a kérdéses szakma a képzés tagállamában szabályozott szakma, úgy az említett irányelvek 3. cikke első bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy a 89/48 irányelv alkalmazandó, ha a fogadó tagállam által a foglalkozás gyakorlásához megkövetelt oklevél is és a kérelmező oklevele is az utóbbi irányelvben meghatározott oklevél. A 92/51 irányelv alkalmazandó viszont, ha a kérdéses két oklevél legalább egyike ezen irányelv értelmében vett oklevél, míg a másik oklevél akár ezen irányelv, akár a 89/48 irányelv hatálya alá tartozik.

38 Amennyiben pedig a kérdéses szakma a képzés tagállamában nem szabályozott szakma, úgy az említett irányelvek 3. cikke első bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy a 89/48 irányelv alkalmazandó, ha a fogadó tagállam által a foglalkozás gyakorlásához megkövetelt oklevél az utóbbi irányelvben meghatározott oklevél, és ha a kérelmező rendelkezik többek között legalább hároméves felsőfokú képzésben szerzett képesítést igazoló okirattal. A 92/51 irányelv alkalmazandó viszont minden olyan esetben, amikor a 89/48 irányelv nem, feltéve, hogy a fogadó tagállam által megkövetelt oklevél legalább a 92/51 irányelv értelmében vett oklevélnek minősül, és hogy a kérelmező rendelkezik az ezen irányelv 3. cikke első bekezdésének b) pontjában felsorolt képesítéssel, így többek között legalább egyéves felsőfokú képzésben szerzett képesítést igazoló okirattal.

39 Annak meghatározásához, hogy a jelen ügyben a két irányelv melyike alkalmazandó, először a magánárverés-vezetői foglalkozás - egyrészt Franciaországban, mint fogadó tagállamban, másrészt az Egyesült Királyságban, mint a képzés tagállamában való - gyakorlásának feltételeit kell megvizsgálni. Ezt követően kell értékelni az alapügy felperesének képesítését. E vizsgálatok elvégzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata, ám pontos útmutatással kell szolgálni számára.

A magánárverés-vezetői foglalkozás gyakorlásának feltételei Franciaországban

40 Úgy tűnik, hogy Franciaországban a magánárverés-vezetői foglalkozás szabályozott szakmának minősül, melynek gyakorlásához a 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett oklevél szükséges. Közelebbről, a 2001-650 rendelet 16. cikke alapján e foglalkozást az gyakorolhatja, aki két, összesen ötéves felsőfokú tanulmányoknak megfelelő képzési szintet tanúsító oklevéllel rendelkezik, kivéve ha a kérdéses oklevél sajátosan felmentésre jogosít.

41 Az Európai Közösségek Bizottságának álláspontjával ellentétben, önmagában az nem teszi alkalmazhatóvá a 92/51 irányelvet, hogy a 2001-650 rendelet 45. cikke más tagállamok esetlegesen csak legalább egyéves felsőfokú képzést tanúsító oklevéllel rendelkező állampolgárai számára is lehetővé teszi e foglalkozás gyakorlását.

42 Amennyiben a nemzeti szabályozás csupán a 92/51 irányelv - a tagállamokat a területükön szabályozott szakmának minősülő foglalkozások gyakorlásának más tagállamok ezen irányelv értelmében vett oklevéllel rendelkező állampolgárai részére való megengedésére kötelező - rendelkezéseinek a nemzeti jogba való átültetésére irányul, még ha e foglalkozások gyakorlásának általában a 89/48 irányelv értelmében vett oklevéllel rendelkezés is a feltétele, ez az átültetés nem vehető figyelembe az alkalmazható irányelv meghatározásánál. Ha nem ez lenne a helyzet, akkor a 89/48 irányelv tárgyi hatálya annyira leszűkülne, hogy nem is maradna tárgyi hatálya, mivel a 92/51 irányelv alapján minden tagállam köteles lehetővé tenni más tagállam ezen irányelv értelmében vett - azaz a 89/48 irányelvben előírtnál rövidebb időtartamú képzésben szerzett - oklevéllel rendelkező állampolgára számára az ezen irányelvek hatálya alá eső bármely szabályozott szakma gyakorlását, csupán a 92/51 irányelv 3. cikkének harmadik bekezdésében kimondott eltérési lehetőség fenntartásával.

43 A jelen ügyben minden arra mutat, hogy a 2001-650 rendelet 45. cikke csupán a 92/51 irányelv rendelkezéseinek a francia jogba való átültetésére irányul, ám ezt még a nemzeti bíróságnak is ellenőriznie kell.

A magánárverés-vezetői foglalkozás gyakorlásának feltételei az Egyesült Királyságban

Állami szabályozás

44 Az Egyesült Királyságban a magánárverés-vezető tevékenysége nem minősül szabályozott szakmának sem a 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának első bekezdése, sem a 92/51 irányelv 1. cikke f) pontjának első bekezdése értelmében. Az Egyesült Királyságban hatályos jogszabályok ugyanis e szakmai tevékenység gyakorlását semmiféle feltételtől nem teszik függővé.

Egyesület vagy államilag elismert szervezet általi szabályozás

45 Ezzel szemben lehetségesnek tűnik, hogy a magánárverés-vezetői tevékenység vagy a 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának második bekezdése értelmében vett, vagy a 92/51 irányelv 1. cikke f) pontjának második bekezdése értelmében vett szabályozott szakmai tevékenységekkel esik egy tekintet alá, mivel a Royal Institution of Chartered Surveyors legalábbis egy bizonyos mértékig részt vesz e tevékenység szervezésében. Ha ez a helyzet, akkor az, hogy e szervezet tagjaitól hároméves felsőfokú képzés, majd kétéves szakmai képzés elvégzését követeli meg, azaz a 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett oklevél birtoklásához köti a kérdéses foglalkozás gyakorlását, a 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdése a) pontjának alkalmazását tenné lehetővé az ezen irányelv 1. cikke d) pontjának második bekezdésében írt egyéb feltételek teljesülése esetén.

46 E tekintetben megjegyzendő egyébként, hogy a Royal Institution of Chartered Surveyors szerepel a 89/48 irányelv mellékletében. Ezen irányelv 1. cikke d) pontjának harmadik bekezdése alapján ugyanis e szervezet ezen irányelv elfogadásakor megfelelt ugyanezen irányelv 1. cikke d) pontjának második bekezdésében írt feltételeknek. Azonban a Royal Institution of Chartered Surveyors az Egyesült Királyságban a földmérő mérnöki ("chartered surveyor") foglalkozás gyakorlása tekintetében elismert szervezet, ám nem biztos, hogy ugyanilyen elismeréssel rendelkezik a magánárverés-vezetői foglalkozás tekintetében. Adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy erről van-e szó.

A 89/48 irányelv 3. cikkében szereplő elismerési eljárások alkalmazhatósága a H. Price hivatkozta képesítésekre

A 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdése a) pontjának alkalmazhatósága

47 A 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdésének a) pontja akkor alkalmazható, ha a kérdéses foglalkozás a képzés tagállamában szabályozott szakma. Mivel H. Price a Royal Institution of Chartered Surveyors-nek nem tagja, az e szervezet által kibocsátott oklevelek elismerésének kérdése e rendelkezés szerint még akkor sem vetődik föl, ha az derülne ki, hogy e szervezet szabályozása alapján a magánárverés-vezetői foglalkozás az Egyesült Királyságban szabályozott szakmának minősül. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik: az, hogy H. Price e szervezetnek gyakornok tagja volt, illetve elvégezte az e szervezet tagjává váláshoz szükséges képzés egy részét, nem elegendő ahhoz, hogy a 89/48 irányelvre hivatkozhasson (lásd ilyen értelemben a C-313/01. sz. Morgenbesser-ügyben 2003. november 13-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-13 467. o.] 51. és 52. pontját).

A 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdése b) pontjának alkalmazhatósága

48 A 89/48 irányelv 3. cikke első bekezdésének b) pontja akkor alkalmazható, ha a kérdéses foglalkozás a képzés tagállamában nem szabályozott szakma. Következésképpen, mint az a jelen ítélet 36., 45. és 46. pontjából kitűnik, e rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a Royal Institution of Chartered Surveyors az eladói igazgatói foglalkozás tekintetében nem felel meg a 89/48 irányelv 1. cikke d) pontjának második bekezdésében írt szempontoknak, és ha e foglalkozás az Egyesült Királyságban nem minősül az ezen irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében szabályozott szakmának. Mint azt a jelen ítélet 46. pontja is kimondja, adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy erről van-e szó.

49 Mindezen megfontolásokra tekintettel az első kérdésre adandó válasz az, hogy a 92/51 irányelv hatálya nem terjed ki az alapügy felperesének képesítéséhez hasonló képesítésre hivatkozó, a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozást Franciaországban gyakorolni kívánó kérelmezőre. Kiterjedhet viszont ilyen kérelmezőre a 89/48 irányelv, közelebbről annak 3. cikke első bekezdése b) pontjának hatálya, ha a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozás abban a tagállamban, ahol e kérelmező azt az oklevelet szerezte, amelyre hivatkozik, nem minősül szabályozott szakmának ezen irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében. Adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy erről van-e szó.

A második kérdésről

50 Noha a második kérdés azon a feltételezésen alapul, hogy az elsőre a 92/51 irányelv hatálya tekintetében igenlő válasz adandó, mégis a 89/48 irányelvvel összefüggésben kell választ adni e kérdésre, amelynek hatálya a jelen ügyre kiterjedhet, és amelynek 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése a 92/51 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontja negyedik albekezdésének első francia bekezdésében szereplővel lényegében egyező rendelkezést tartalmaz.

51 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a magánárverés-vezetői foglalkozás Franciaországban olyan foglalkozás-e, "[amelynek] gyakorlása megköveteli a nemzeti jog pontos ismeretét, és [amelynél] a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a szakmai tevékenység alapvető és állandó része" a 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében.

52 Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztást kimondó EK 234. cikk alapján a Bíróság kizárólag a közösségi jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat a nemzeti bíróság által közölt tényállás alapján, viszont a közösségi jognak a konkrét esetre történő alkalmazása a nemzeti bíróság feladata (a C-421/01. sz. Traunfellner-ügyben 2003. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-11 941. o.] 21. pontja).

53 A kérelmező alkalmassági vizsga és adaptációs időszak közötti választási lehetőségétől, mint főszabálytól való eltéréshez a 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése két együttes feltételt ír elő a tagállamok számára a kiegyenlítő intézkedések választásához. Egyrészt a szakmának olyannak kell lennie, amelynek gyakorlásához a nemzeti jog pontos ismerete szükséges. Másrészt a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadásnak és/vagy segítségnyújtásnak a szakmai tevékenység alapvető és állandó részének kell lennie. Különbséget kell tehát tenni a kérdéses foglalkozás gyakorlásának követelményei és a tevékenység elemei között. E két feltétel külön vizsgálandó.

A nemzeti jog pontos ismeretére vonatkozó feltétel

54 A 89/48 irányelvnek a különös szakmákra vonatkozó ágazati irányelvektől eltérően nem célja a hatálya alá tartozó foglalkozások gyakorlása feltételeinek közelítése. E feltételek meghatározása a közösségi jogban előírt korlátok között a tagállamok hatásköre. Következésképpen az a kérdés, hogy valamely foglalkozás gyakorlásához mennyiben szükséges a nemzeti jog pontos ismerete, kizárólag a nemzeti rendelkezések alapján válaszolandó meg.

55 A nemzeti hatóságok által szabályozott szakmák esetén vélelmezhető, hogy a szabályozott szakma gyakorlásához megkövetelt képzés e foglalkozás gyakorlásának követelményei alapján épül fel. A képzésnek a foglalkozást szabályozott szakmának minősítő tagállam által előírt tartalma tehát különösen fontos szempont a foglalkozás gyakorlásának követelményeire történő következtetésben.

56 Mint azt a főtanácsnok indítványának 116-119. pontjában kifejtette, a jelen ügyben úgy tűnik, hogy Franciaországban a magánárverés-vezetői szakmai képzésnek lényeges része a jogi képzés; közelebbről legalább kétéves jogi tanulmányok elvégzését tanúsító oklevél szükséges.

57 E tekintetben tehát megállapítható: az a foglalkozás, amelynek gyakorlásához legalább kétéves jogi tanulmányok elvégzését tanúsító oklevél szükséges, olyan foglalkozásnak minősül, amelyről vélelmezhető, hogy a 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében gyakorlásának feltétele a nemzeti jog pontos ismerete.

A nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadásra és/vagy segítségnyújtásra vonatkozó feltétel

58 Először is megállapítandó, hogy H. Price, valamint az osztrák és a svéd kormány állításával ellentétben e feltétel alkalmazása nem járhat azzal a következménnyel, hogy csak a "klasszikus" jogászi szakmák - bíró, közjegyző, ügyvéd - tartoznak a 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésében foglalt eltérés hatálya alá. Mint azt a főtanácsnok indítványának 94-98., 120. és 121. pontjában helyesen kifejtette, ilyen cél nem vezethető le a kérdéses rendelkezésnek sem a keletkezéséből, sem a szövegéből.

59 Nem szükséges, hogy a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a nemzeti jog egészére irányuljon. Elegendő, ha valamely különös területre vonatkozik. Annak meghatározásához, hogy mennyiben minősül a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a kérdéses tevékenység alapvető és állandó részének, különösen a kérdéses szakma rendes gyakorlatát kell figyelembe venni. E kérdésben a nemzeti bíróság feladata állást foglalni.

60 Mindezen megfontolásokra tekintettel a második kérdésre adandó válasz az, hogy

- az a foglalkozás, amelynek gyakorlásához legalább kétéves jogi tanulmányok elvégzését tanúsító oklevél szükséges, olyan foglalkozásnak minősül, amelyről vélelmezhető, hogy a 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében gyakorlásának feltétele a nemzeti jog pontos ismerete; és

- e rendelkezés alkalmazásához nem szükséges, hogy a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a nemzeti jog egészére irányuljon; elegendő, ha valamely különös területre vonatkozik, és e tevékenység alapvető és állandó részének minősül. Ebben az összefüggésben különösen a kérdéses szakma rendes gyakorlatát kell figyelembe venni.

A költségekről

61 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a 89/48/EGK irányelvet kiegészítve, a szakoktatás és szakképzés elismerésének második általános rendszeréről szóló, 1992. június 18-i 92/51/EGK tanácsi irányelv hatálya nem terjed ki az alapügy felperesének képesítéséhez hasonló képesítésre hivatkozó, a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozást Franciaországban gyakorolni kívánó kérelmezőre.

Kiterjedhet viszont ilyen kérelmezőre a 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv, közelebbről annak 3. cikke első bekezdése b) pontjának hatálya, ha a nyilvános magánárverési ingóságértékesítés-vezetői foglalkozás abban a tagállamban, ahol e kérelmező azt az oklevelet szerezte, amelyre hivatkozik, nem minősül szabályozott szakmának ezen irányelv 1. cikkének c) pontja értelmében. Adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy erről van-e szó.

2) Az a foglalkozás, amelynek gyakorlásához legalább kétéves jogi tanulmányok elvégzését tanúsító oklevél szükséges, olyan foglalkozásnak minősül, amelyről vélelmezhető, hogy a 2001/19 irányelvvel módosított 89/48 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében gyakorlásának feltétele a nemzeti jog pontos ismerete.

E rendelkezés alkalmazásához nem szükséges, hogy a nemzeti jog kérdéseit illető tanácsadás és/vagy segítségnyújtás a nemzeti jog egészére irányuljon; elegendő, ha valamely különös területre vonatkozik, és e tevékenység alapvető és állandó részének minősül. Ebben az összefüggésben különösen a kérdéses szakma rendes gyakorlatát kell figyelembe venni.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: francia.