BH 2002.9.364 I. A kötelezett az engedményestől kapott értesítés esetén jogszerűen tarthat igényt az engedményezés megtörténtének hitelt érdemlő igazolására. Ezért nem róható terhére, ha annak megtörténtéig az engedményes részére nem teljesít [Ptk. 200. § (1) bek., 328. § (2), (3) és (4) bek., 329. § (1) bek.].

II. Az engedményest az engedményező ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontjáig illeti meg a biztosítéki célú engedményezési szerződés alapján az a jog, hogy az engedményezett követelésből az engedményezővel szemben követelését közvetlenül kielégítse, az adóstól a tartozást beszedje [Ptk. 328. §, 1991. évi IL. tv, 38. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amely 13 613 978 Ft és ennek kamatai megfizetésére irányult - elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek több számlatartozása állt fenn az E. H. Faktorház Rt.-vel (a továbbiakban: Faktorház) szemben. A Faktorház a felperessel kötött kölcsön- és folyószámlahitel-szerződés alapján a felperes által biztosított kölcsönökből faktoringtevékenységet folytatott, ennek keretében vásárolta meg a P. P. Rt-nek az alperessel szembeni követelését. A kölcsön- és folyószámlahitel-szerződésekhez engedményezési megállapodás is kapcsolódott, amelyben a Faktorház a faktoringszerződések alapján keletkező követeléseit a felperesre engedményezte. Az engedményezési szerződés 1. sz. függeléke a D. P.-től járó 20 millió forint és 10 millió forint faktoringszerződés-keretösszeget is tartalmazta. A felperes a Faktorházzal kötött kölcsön- és folyószámlahitel-szerződéseket azonnali hatállyal felmondta, az 1996. december 20-án kelt levelében az alperest az engedményezésről értesítette, és a levélben a követeléseket (4 számla) megjelölte. A Faktorház 1996. december 23-án kelt levelében pedig azt közölte az alperessel, hogy ellene jogerős végzéssel elrendelt felszámolási eljárás indult, a felperessel kötött engedményezési szerződésnek nevezett szerződéseket felmondta, az alperes joghatályosan csak a Faktorháznak teljesíthet. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli követelések szerződéssel történt megszerzését nem bizonyította. A függelékként csatolt faktoringszerződések keretösszegei nem egyeznek a perbeli követeléssel, abban az alperes nem szerepel. Az engedményezés érvényességéhez szükséges, hogy az egyértelműen tartalmazza az adott követelés tartalmát és terjedelmét. A felperesnek az alpereshez intézett értesítéséből nem lehetett megállapítani, hogy az milyen követelésre vonatkozik. Kártérítés jogcímén is alaptalan a felperes keresete, mert nem minősül jogellenesnek az alperesnek az a magatartása, hogy a felszámoló felhívására a Faktorháznak teljesített.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az engedményezési szerződéssel és az írásos számlaösszesítő becsatolásával - amelyre az engedményezés ténye rá volt vezetve - az engedményezést bizonyította. Az engedményezés megtörtént, ezt bizonyította a Faktorház felszámolójának az alpereshez intézett, 1996. december 23-án kelt levele is. A fellebbezéséhez csatolta az 1996. december 2-án kelt szerződésmódosítást, amely az alperest is megnevezve 30 millió forintban jelölte meg a faktoringszerződés keretösszegét. A felperes a fellebbezésében utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Faktorház és a felperes között folyamatban volt perében Gfv.X.31.608/1999/4. szám alatt hozott határozatában foglaltakra és több a Bírósági Határozatokban megjelent jogesetre. Álláspontja szerint az alperes mint kötelezett az engedményessel szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményező és az engedményes viszonyára vonatkozik. Az engedményezéssel a követelés jogosultja a felperes lett, az engedményezést az alperes felé a felperes megfelelően igazolta. Ezt követően az alperes csak a felperesnek teljesíthetett, függetlenül attól, hogy biztosítékú célú engedményezés történt, mert a nem fizetés ténye bekövetkezett. Az engedményezett követelés érvényesítése, "beszedése" a felszámolás kezdő időpontjáig megtörtént.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt a felperes által fent hivatkozott határozatra, amely kimondta, hogy az engedményezett követelések a Faktorház adós felszámolás alá vonható vagyonából nem kerültek ki, az engedményezés jövőbeni követelésre vonatkozott, az valójában olyan követelés volt, amely biztosítékul szolgált. Egyébként az engedményezésről az engedményes értesítette, így az alperes jogosult volt az eredeti jogosulthoz - Faktorházhoz - fordulni, az engedményezés megtörténtével kapcsolatban információt kérni.

A fellebbezés nem alapos.

A fellebbezés alapján a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes - miután az 1996. december 20-án kelt értesítést a felperes engedményestől megkapta - a saját kockázatára teljesített-e a régi jogosultnak, s terheli-e az alperest fizetési kötelezettség a felperessel szemben.