BH 2002.3.90 A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a tanuló származása miatti hátrányos megkülönböztetése [Ptk. 76. § (1) bek., 84. § (1) bek. a) és e) pont, 355. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek.].

A jogerős ítélet megállapította: az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogát azzal, hogy "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző módon az általa fenntartott B. E. Általános Iskolában 1999. június 15. napján a felperesek ballagtatása külön történt, és általános iskolai tanulói jogviszonyuk fennállása alatt a tornaterem használata számukra nem volt biztosított." Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a tizenhárom kiskorú felperesnek személyenként 100 000 forint nem vagyoni kártérítést.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a B. E. általános iskola fenntartója az alperesi önkormányzat. A felperesek valamennyien a cigány népcsoporthoz tartozó gyermekek, akik az általános iskolai tanulmányaikat ebben az iskolában végezték. A felperesek közegészségügyi okra hivatkozással teljes iskolai tanulmányaik alatt el voltak tiltva a tornaterem használatától. Általános iskolai tanulmányaik befejezésekor pedig az iskola elhatározta, hogy "ballagtatásuk" a "magyar" tanulóktól elkülönítetten történjen. Bár a gyermekek és szüleik ez ellen tiltakoztak, az iskola a külön "ballagtatást" kötelezővé tette azzal, hogy akik a külön ballagáson nem vesznek részt, nem kaphatnak általános iskolai tanulmányaik befejezést igazoló bizonyítványt. Ilyen körülmények hatására a felperesek mint a 8/A. osztály tanulói 1999. június 15-én a magyar gyermekektől eltérő időpontban ballagtak.

E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes azzal, hogy eltűrte az általa fenntartott iskolában azt a gyakorlatot, amely szerint a cigány gyermekek a tornatermet nem használhatták, illetve az iskola tanulóitól elkülönítetten ballagtak, megsértette a felpereseknek a Ptk. 76. §-ában védett személyhez fűződő jogát. Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította, és a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a gyermekek javára személyenként 100 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A jogerős ítélet nem fogadta el az alperes védekezését, mely szerint a fenti megkülönböztető intézkedések megtételét közegészségügyi előírásokra visszavezethető kényszer indokolta. Megállapította továbbá, hogy a felpereseket a diszkriminatív intézkedések hátrányosan érintették, amely indokolta nem vagyoni kártérítés megítélését.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének az elutasítását. Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet nem értékelte megfelelően az alperesnek azt a védekezését, hogy intézkedése közegészségügyi szempontból indokolt volt, és csak az egészségügyről szóló 1972. évi II. tv. elvárásainak tett eleget. A per alapjává tett ombudsmani jelentés sem állapított meg az ügyben jogsértést. Nem foglalkozott a jogerős ítélet azzal sem, hogy a diszkriminatív intézkedés más tekintetben a magyar gyermekek személyhez fűződő jogát védte. Vitatta ezért, hogy a Ptk. 76. §-át megsértette volna, állítva, hogy a jogerős ítélet alkalmas lehet a személyhez fűződő jog védelmére, de nem oldja meg a perben feltárt, a felperesek kedvezőtlen életkörülményeiből eredő alapvető problémát.

A felperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között, azaz a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés vizsgálatára korlátozva bírálta felül.