BH 2003.1.36 A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben meghatározott mértékben lehet a munkáltatóval szemben munkaügyi bírságot kiszabni. A bírság a munkáltató által elkövetett szabálytalanság miatt kiszabható szankció, legmagasabb összege a jogszabályi rendelkezések megszegésének számától, illetőleg annak ismétlődésétől függően egy-, illetve hárommillió forint lehet. A bírság mértéke a munkáltató jogszabálysértéséhez igazodik. A bírság felső határát akkor sem lehet túllépni, ha ugyanazt a szabálytalanságot a munkáltató különálló telephelyein azonosan szegik meg, vagyis a bírság felső határát nem lehet telephelyenként külön-külön számolni [1996. évi LXXV. tv (továbbiakban: Met.) 7. § (1) és (3) bek.].

Az alperes megyei felügyelőségei 2000. március 15. napján a felperes különböző áruházaiban ellenőrizték a munkaszüneti napra vonatkozó foglalkoztatási szabályok megtartását. Az alperes Megyei Felügyelőség a felperes m.-i áruházában ezen kívül még más munkaügyi rendelkezések megtartását is ellenőrizte.

Az említett megyei felügyelőség igazgatója 2000. április 28. napján a felperest különböző jogszabálysértések megszüntetésére kötelezte, valamint 2 100 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Többek között az alperes terhére rótta, hogy az Mt. 125. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megsértve a munkaszüneti napon 218 főt foglalkoztatott. A felperes fellebbezése nyomán az alperes a bírság összegét nem érintve a teljesítési határidőt megváltoztatta.

A felperes a határozatnak a munkaszüneti napon való munkavégzésre és az azzal kapcsolatban kiszabott bírságra vonatkozó része hatályon kívül helyezése iránt keresetet indított. Tagadta a szabályszegést, mert a munkavállalók önként jelentkeztek munkára. Az alperes eljárása azért is jogszabálysértő, mert a különböző fióktelepeit külön-külön bírságolta, összesen 15 000 000 forint bírsággal sújtva egy foglalkoztatót.

A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, mert a felperes áruháza a 7 órától 21 óráig tartó nyitva tartás folytán nem tekinthető megszakítás nélkül üzemelő egységnek, ezért munkaszüneti napon nem lehet a munkavállalókat rendszeresen munkavégzésre igénybe venni. Nem volt olyan kivételes indok sem, amely a rendkívüli munkavégzést indokolta volna. A megyei felügyelőség az illetékességi területén belül a jogszabályban meghatározott mértékig bírságolhatott.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mert folytonos munkarendben működő munkáltatóként munkaszüneti napon is foglalkoztathatta a munkavállalóit. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) alapján a munkarend ellenőrzésére az alperesnek nem volt hatásköre. Az eljárt bíróság szükségtelenül vizsgálta a rendkívüli munkavégzés feltételeit, mert azt rendes munkaidőben rendelte el. A bírsággal a foglalkoztatót lehet sújtani, nem pedig az egyes munkahelyeket. A különböző ellenőrzések alapján egyetlen határozatot hozhatott volna a központ szerint illetékes megyei felügyelőség.

Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem a következőkre tekintettel részben alapos.

A Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a másodfokú közigazgatási határozatban megállapított jogszabálysértés a felperes terhére megállapítható-e, és emiatt lehetett-e vele szemben munkaügyi bírságot kiszabni.

A Mt.-nek a munkaügyi ellenőrzéskor hatályban volt 125. §-a (3) bekezdése szerint munkaszüneti napon a munkavállaló rendszeresen csak a megszakítás nélkül üzemelő (folyamatos vagy folytonos) és a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg munkakörben foglalkoztatható.