A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20743/2009/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 114. §, 200. §, 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 36/A. §] Bírók: Kollár Márta, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41454/2007/16., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40296/2008/6., *Kúria Pfv.20743/2009/8.* (BH 2010.4.91)

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.743/2009/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Nagy Zsolt legfőbb ügyészségi ügyész által képviselt Fővárosi Főügyészség felperesnek a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Dálnoki Réka ügyvéd által képviselt I.r. és a jogtanácsos által képviselt II.r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 7.G.41.454/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.296/2008/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott és a Legfőbb Ügyészség által fenntartott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi szeptember hó 1. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a Magyar Államot, hogy fizessen meg 15 napon belül az I.r. alperesnek 1 000 000 (egymillió) forint, és a

II.r. alperesnek ugyancsak 1 000 000 (egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

Az I.r. alperes 1996 és 1997. év között részben saját erőforrásból, részben céltámogatásból szennyvízelvezető törzshálózati szakaszokat épített. A II.r. alperes, mint a helyi közüzemi hálózat üzemeltetője és tulajdonosa a megépítéshez azzal járult hozzá, hogy ahhoz anyagi támogatást nyújtani nem tud, ugyanakkor a vízjogi létesítési engedély meghosszabbításához azt a feltételt szabta, hogy a létesített csatornaszakaszokat az I.r. alperes az átadás- átvételt követően a II.r. alperes tulajdonába adja térítésmentesen.

A II.r. alperes gazdasági társaság, amelynek többségi tulajdonosa a helyi önkormányzat.

A csatornaszakaszok kivitelezése 1997-ben befejeződött és azokat működésbe vették annak ellenére, hogy az I.-II.r. alperesek között jogvita támadt a megépített csatorna tulajdonjogát illetően. A II.r. alperes ugyanis üzemeltetésre nem kívánta átvenni a megépített szakaszt, ragaszkodott ahhoz, hogy az I.r. alperes azokat a tulajdonába adja. A felek között ebben a kérdésben több jogvita is volt, ezek peren kívüli rendezése érdekében az I.-II.r. alperesek 2006. március 22-én megállapodást írtak alá, amelyben rögzítették, hogy az I.r. alperes beruházásában hol létesültek elválasztott rendszerű szennyvízelvezető törzshálózat-szakaszok. A megállapodás tartalmazta, hogy a csatornaszakaszok rákapcsolása a II.r. alperes tulajdonát képező szennyvízelvezető törzshálózati rendszerre már megtörtént. Az I.r. alperes elismerte az okiratban, hogy a szennyvízelvezető csatornaszakaszok tulajdonjogát a II.r. alperes szerezte meg a törzshálózathoz történő hozzáépítés tényével, ráépítés jogcímén. Erre tekintettel az I.r. alperes kijelentette, hogy a II.r. alperes tulajdonszerzését tudomásul veszi, ezzel kapcsolatban anyagi igénye nincs. A megállapodás megkötésére az I.r. alperes képviselő testületének 79/2006. (IV.27.) számú határozata jogosította fel az I.r. alperest. Az alperesek 2006. május 16-án kelt nyilatkozatukkal megállapították, hogy a megállapodásuk hatályba lépett.

A felperes keresetében az alperesek között 2006. március 22-én létrejött szerződés semmisségének a megállapítását kérte a Ptké. 36/A. §-ában foglalt felhatalmazás alapján. Előadta, hogy az I.r. alperes által létesített szennyvízelvezető csatornaszakaszok az önkormányzat törzsvagyonához tartoznak, így a tulajdonjog ingyenes átengedése a II.r. alperes részére a közérdek sérelmét jelenti. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 79. § (2) bekezdésének b/ pontja szerint az elkészült létesítmény korlátozottan forgalomképesnek minősül, amelyről csak törvényben vagy helyi önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint lehet rendelkezni, ez azonban nem így történt.

A felperes több alkotmánybírósági döntésre utalva előadta, hogy a vízi közművek ex lege tartoznak az önkormányzat törzsvagyonának körébe, így a II.r. alperes részére ingyenes tulajdonba adásuk jogszabályba ütközik, vagyis a szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Mivel a támadott szerződés tulajdon-átruházásra irányult, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. § (2) bekezdésébe is ütközik, tekintettel az ingyenes átruházásra. Emellett az I.r. alperes 4/1994. (III.2.) rendelete is kizárja a közművek tulajdonának átruházását, annak csak használatba adását engedi meg. A rendelkezés jogát kizáró jogszabályi tilalomra tekintettel az alperesek között létrejött szerződés a Ptk. 114. § (1) bekezdése értelmében is semmis.

Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a közérdek sérelme a jelen ügyben nem áll fenn, a felperes perindítási jogát pedig a közérdek sérelme alapozhatná meg. A II.r. alperes üzemeltetési szerződés megkötésére nem kötelezhető, ez már a felek között folyamatban volt korábbi jogi eljárások során kiderült. Az I.r. alperes ugyanakkor önállóan nem tudja üzemeltetni a megépült csatornaszakaszokat, tehát éppen ahhoz fűződik közérdek, hogy a megépült csatornaszakaszok a rendszer részeként üzemeljenek. Hivatkozott arra, hogy a szennyvízelvezetés a helyi önkormányzat feladata, az I.r. alperes törzsvagyonává pedig az Ötv. 79. § (1) - (2) bekezdése értelmében csak a kötelező önkormányzati feladat és hatáskör ellátásához szükséges vagyon nyilvánítható. A csatornaszakaszok erre tekintettel sem minősülhettek törzsvagyonnak, így a törzsvagyonná nyilvánításukra nem is került sor. A felperes által felhozott jogszabályi korlátozások akkor lennének irányadók, ha a megépített csatornaszakaszok a rendeltetésüket képesek lennének önállóan betölteni.

A II.r. alperes szintén a kereset elutasítását kérte, ugyancsak vitatta a közérdek sérelmének fennálltát. Hivatkozott arra, hogy a szennyvízelvezetési szolgáltatás egysége műszakilag megbonthatatlan. Az I.r. alperes tulajdonjogának fenntartása esetén jogilag is és üzemeltetési szempontból is rendezetlen helyzet alakulna ki. A 18/1996. (VI.13.) KHVM rendelet értelmében ugyanakkor a vízügyi hatósági engedély kiadásának feltétele, hogy az üzemeltetés rendezett legyen a beruházás megvalósulása után. A II.r. alperes hivatkozott arra is, hogy a megépült csőszakaszok jogi értelemben még nem minősülnek közcsatornának, szennyvízelvezető törzshálózatnak, így nem minősülnek vízi közműnek sem.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy a felperes által személyes illetékmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli. Az elsőfokú bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy a perbeli támadott megállapodás sérti-e a közérdeket, a csatornaszakaszok a II.r. alperes tulajdonába történő átadása a közérdekben okoz-e sérelmet.