A Kúria Köf.5021/2021/5. számú precedensképes határozata önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 1. §] Bírók: Balogh Zsolt, Dobó Viola, Horváth Tamás, Varga Eszter, Varga Zs. András

A határozat elvi tartalma:

Vagyoni típusú adók esetén az adókötelezettség tartalma a vagyontömeg mértékéhez, az adótárgy értékéhez igazodik.

***********

A KÚRIA

Önkormányzati Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Köf.5.021/2021/5.

A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter előadó bíró, Dr. Dobó Viola bíró, Dr. Horváth Tamás bíró, Dr. Varga Zs. András bíró

Az indítványozó: Fővárosi Törvényszék

Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata

Az ügy tárgya: önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálata

Rendelkező rész

A Kúria Önkormányzati Tanácsa

- Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú önkormányzati rendelete 8. § (3) bekezdése és 10. § (2) a) pontja más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;

- elrendeli, hogy határozatának közzétételére - a kézbesítést követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az indítvány alapjául szolgáló tényállás

[1] A vizsgált időszakban a felperes tulajdonát képezték a Budapest XXIII. kerületben a helyrajzi szám1 hrsz-ú kivett legelő (a továbbiakban: ingatlan1), a helyrajzi szám2 hrsz-ú kivett bányatelep (a továbbiakban: inagatlan2) és a helyrajzi szám3 hrsz-ú kivett kavicsbánya (a továbbiakban: ingatlan3) ingatlanok.

[2] Az elsőfokú hatóság a felperesnél építmény- és telekadó kötelezettségre irányuló ellenőrzést rendelt el a 2013-2018. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként a IX-143-2/2019. számú határozatával módosított IX-8598-7/2018. számú határozatában megállapította, hogy a felperesnek az ingatlanok tekintetében a vizsgált időszakban 150.137.545 forint összegű telekadó fizetési kötelezettsége keletkezett.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: alperes) a 2019. április 18. napján kelt BP/1008/07646-2/2019. számú határozatával - kizárólag az elévülésre tekintettel - megváltoztatta az elsőfokú hatóság határozatát, és a felperes telekadó fizetési kötelezettségét 108.287.625 forintra mérsékelte. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az ingatlan beépítetlen jellege vagy beépítésre nem szánt övezeti besorolása nem eredményez adómentességet, a vizsgált ingatlanok nem állnak építési tilalom alatt, továbbá Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 8. § (1) bekezdésében foglalt mentességek az Ör. 8. § (3) bekezdése alapján a felperest nem illetik meg. Rögzítette továbbá, hogy a vagyonfelhasználási, üzleti célból megszerzett telkeket az önkormányzat nem kívánja kedvezményekkel ösztönözni.

[4] A felperes keresettel élt az alperes határozata ellen, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a telekadó fizetési kötelezettség törlését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a perbeli ingatlanokra telekadó nem vethető ki, azok adómentességet élveznek, mivel azokon érvényes engedély alapján rekultiváció folyik. Hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontja kapcsán kialakított gyakorlatára, mely szerint a rekultiváció miatt forgalmilag értéktelen és gazdasági szempontból forgalomképtelen telek vagyoni értékkel nem bír. A felperes a per során indítványozta a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárás kezdeményezését, állítva az Ör. 10. § (2) bekezdés a) pontjának a Htv. 7. § g) pontjába ütközését. Álláspontja szerint a felperesi ingatlanokra kivetett telekadó konfiskáló jellegű.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy a megállapított és alkalmazott adómérték a Htv. vonatkozó rendelkezései alapján nem túlzó. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Kúria Köf.5032/2018. számú határozatára.

[6] Az alperesi érdekeltként perben álló Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzata (a továbbiakban: érintett önkormányzat) indítványozta, hogy szakértő kirendelése esetén a szakértő határozza meg az ingatlanok tekintetében a rekultivációból származó bevételt is, hiszen a rekultiváció során beszállított anyagok lerakásáért a beszállítónak díjat kell fizetnie, az ingatlannak jövedelemtermelő képessége van, tehát az ingatlanok értkelését hozamszámítás alapján végezze el.

[7] A bíróság a perben szakértőt rendelt ki. A szakértő az ingatlanok értékét a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló módszerrel vizsgálta. Az egyesített szakértői vélemény megállapította, hogy a perbeli ingatlanok a rekultiváció befejezéséig forgalomképtelenek, valamint a rekultivációval kapcsolatos költségek mintegy hatszorosan meghaladják az ingatlanok forgalmi értétekét.

Az indítvány és az érintett önkormányzat védirata

[8] A Fővárosi Törvényszék a 39.K.701.869/2020/55. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör-nek a Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontjába, valamint a 2017. január 1-től hatályos 7.§ g) pontjába ütközésének vizsgálatát.

[9] Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az Ör. 10. § (2) bekezdés a) pontjában megállapított telekadó mérték konfiskáló jellegű. Indítványában kifejtette, hogy a felperesi ingatlanok esetében nem azt kell vizsgálni, hogy az ingatlan esetlegesen milyen hozamot termel, a vállalkozásból való bevétel ugyanis a helyi iparűzési adó tárgya. A perbeli ingatlanok szakértő által megállapított rekultivációs költsége 1.218.046.000 forint, míg az ingatlanok forgalmi értéke 199.165.000 forint, azaz az ingatlanok jelenleg, a rekultiváció befejezéséig forgalomképtelenek, így a felperes ilyen mértékű megadóztatása kimeríti a súlyos aránytalanság fogalmát, mivel a telkek értke a rekultivációs költségek figyelemebvételével negatív. Az indítványozó hivatkozott a Kúria Htv. 6. § c) pontja vizsgálata kapcsán kiforrott gyakorlatára (Köf.5016/2016/4., Köf.5018/2016/4., Köf.5021/2017/4.). Az indítványozó kiemelte, hogy a rekultiváció, azaz a terület újrahasznosításra való alkalmassá tétele az állam és így az önkormányzat érdeke, így nem sújthatja a felperest indokolatlan többletköltséggel.

[10] Az indítványozó bíróság az adókedvezmény és az adómentesség vonatkozásában kiemelte, hogy az Ör. 8. § (1) bekezdésében meghatározott mentességek a feleperest, mint vállalkozót nem illetik meg, ugyanakkor az Ör. adókedvezményről nem rendelkezik. Ezzel összefüggésben hivatkozott arra, hogy az adóalanyok teherviselő képességét az önkormányzatnak a rendeletalkotás során figyelembe kell vennie, ezt nem csupán az adómérték-szabály, hanem a menetességek és kedvezmények rendszere szolgálja. A kialakult gyakorlat szerint a teherviselő képesség az adóalanyhoz, az adóalany helyzetéhez tapadó fogalom, melyet leginkább az adóelőnyök rendszerén keresztül lehet érvényesíteni.