BH 1991.2.66 Önálló bérletnek kell tekinteni azt a lakást, amelyre a házastársak a házasság fennállása alatt ugyan, de kizárólag az egyikük személyéhez kapcsolódóan szereztek bérleti jogot [Csjt. 31/B. §, 31/D. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 47. §].

A peres felek 1978-ban kötöttek házasságot, amelyből 1982-ben Gergely nevű gyermekük született. A házastársak kezdetben az alperes szüleivel, azok két szoba-hallos, 68 m2 alapterületű komfortos tanácsi bérlakásában laktak együtt. Á szülők 1981-ben Máriaremetén kétszintes családi ház építésébe kezdtek, ezért a tanácsi bérlakásuk bérleti jogáról fiúk, az alperes javára lemondtak. Ezáltal a peres felek lettek a lakás bérlőtársai.

A felek házassága 1985. őszétől a felperes fokozódó italozása, valamint az alperes türelmetlen, nehezen alkalmazkodó természete miatt súlyosodó nézeteltérések következtében megromlott. A vitatkozásoknak az vetett véget, hogy az alperes 1987. január 13-án a lakásból a szüleihez, az időközben felépült családi házba költözött. Ezzel a felek életközössége véglegesen megszűnt.

A felek gyermekéről a házasság megromlásától kezdődően az alperes szülei gondoskodtak, és a kisfiú 1986. őszétől már a máriaremetei óvodába járt. A gyermek jelenleg a nagyszülei családi házának felső szintjén kialakított lakrészben egy külön szobát használ, az alperes pedig a földszinti részen lakik. A tanácsi bérlakást a felperes használja, aki az alperes elköltözése után a bejárati ajtón zárat cserélt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, a gyermeket apjánál, az alperesnél helyezte el, szabályozta a gyermek és a felperes kapcsolattartását, a közös lakás használatát pedig megosztotta, ítéletének a lakáshasználatra vonatkozó indokolása szerint nem állapítható meg, hogy a lakást az alperes a visszatérés szándéka nélkül hagyta el, s a felperes sem tanúsított az együtt lakást lehetetlenné tevő, felróható magatartást.

A másodfokú bíróság ítéletével - mindkét félnek egyebek mellett a kizárólagos lakáshasználatra való feljogosítása érdekében benyújtott fellebbezéséhez képest - az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, és őt arra kötelezte, hogy a lakást bocsássa a felperes kizárólagos rendelkezésére. Egyúttal a felperest az alperes javára 340 000 forint lakáshasználati jog ellenértékének 60 nap alatti megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a lakást két éve, a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, és abban a saját előadása szerint sem kíván lakni, a felperesnek az alperes bérlőtársi jogviszonya megszüntetésére irányuló keresete ezért a Csjt 31/D. §-a alapján megalapozott. Azt hogy a közös kiskorú gyermek lakhatását az alperes biztosítja, és a felek a lakást az alperes szüleinek "közreműködésével" szerezték, a másodfokú bíróság a lakáshasználati jog ellenértéke összegének meghatározásánál értékelte.

A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Az elsőfokú bíróság a perben feltárt adatokat helyesen értékelte, amikor megállapította, hogy az alperes a lakásból a felek közötti viszony elmérgesedése miatt, a további konfliktusok elkerülése érdekében költözött el. A felek gyermekéről egyébként akkor már az alperes szülei gondoskodtak, és az alperes, aki a gyermek ellátásában az életközösség fennállása alatt is nagyobb részt vállalt, a gyermekkel együtt kívánt lakni. Ezekből a tényekből a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a házastársi közös lakást a visszatérés szándéka nélkül hagyta el. Kellő alap nélkül ragadta ki a másodfokú bíróság az alperes nyilatkozatából azt a részt is, hogy a volt közös lakásba nem kíván visszaköltözni, az alperes ugyanis ehhez nyomban hozzáfűzte, hogy a lakás osztott használatához ragaszkodik, mert lakáshelyzetének megoldását csak ennek a jelentős vagyoni értéknek a megtartásával látja megvalósíthatónak (6. sorsz. jegyzőkönyv 5. oldal). A per későbbi szakaszában az alperes már kizárólagos lakáshasználatra tartott igényt (9. sorszámú beadvány), visszaköltözési szándékának hiányára utaló, korábbi előadását ennélfogva már csak ez okból sem lehetett volna döntőnek tekinteni.

A fentiekből következik, hogy az alperes bérlőtársi jogviszonyának a Csjt 31/D. §-a alapján való megszüntetésére nem kerülhetett volna sor.