A Debreceni Ítélőtábla Pf.20390/2011/3. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 65. §, 67. §, 78. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. §, 63. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.390/2011/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Papp László jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal (1054 Budapest, Széchenyi u. 2.) felperesnek - a Dr. Danka János ügyintézése mellett a Dr. Danka Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.22.435/2010/4. sorszámú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes által az államnak megtérítendő illeték összegét 27 000 (Huszonhétezer) forintra leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10 000 (Tízezer) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 36 000 (Harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A Cg...-09-000000 cégjegyzékszámú gazdasági társaság 2004. március 16-án nyert bejegyzést a cégnyilvántartásba. Az alperes a társaságnak a megalakulása óta a társaság irányítását biztosító, többségi befolyásolással bíró tagja és 2009. január 14-ig önálló képviseleti joggal bíró ügyvezetője volt. A társaság ellen 2005. augusztus 10-én, majd 2007. január 26-án adóvégrehajtás indult, a végrehajtás a felszámolási eljárásra tekintettel szűnt meg 2009. március 6-án.

A társaság 2007. évtől adó- és járulékfizetési kötelezettségét nem teljesítette, 2007. január 26-át követően foganatosított végrehajtási cselekmények miatt a társaság folyószámláját szinte megszakítás nélkül inkasszó terhelte. 2007. évi eredménye 0, ahogyan az értékesítés nettó árbevétele is. A mérleg szerinti pénzeszköze 7 783 000 forint, rövid lejáratú kötelezettsége 4 551 000 forint volt.

A B.-en, 2008. január 4-én keltezett kölcsönszerződés szerint az alperes által képviselt társaság 17 000 000 forint kölcsönt nyújtott 2011. június 30-i visszafizetési határidővel, évi 8 % mértékű kamat kikötése mellett a gazdasági társaság2 külföldi társaságnak, amelynek székhelye S.. Ekkor a társaság adótartozása 1 440 000 forint volt. A társaság pénzeszköze a 2007. évi mérleg szerinti 7 783 000 forintról 2008. évben 1 349 000 forintra csökkent. A 2008. évi mérlegadatok szerint árbevétele nem volt, az üzemi tevékenység eredménye -506 000 forint, a pénzügyi műveletek eredménye 1 349 000 forint, az üzemi tevékenység és a pénzügyi műveletek eredménye után a szokásos vállalkozási eredménye 843 000 forint volt.

A társaság 2009. február 11-től felszámolás alatt állt, a felszámolási eljárásban bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igény 9 499 122 forint. Az adóhatóság a társaságnál felszámolás miatt tevékenységet záró ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapításairól 2010. február 10-én felvett jegyzőkönyv rögzíti, hogy a tevékenysége zárómérlege szerint a társaság egyéb követelése 17 003 536 forint, pénzeszköze 122 352 forint, a folyószámla egyenlege 4 027 000 forint tartozást mutat.

A felszámolási eljárás befejezésének időpontja 2011. november 15., e nappal a társaság a cégnyilvántartásból törölve lett.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes magatartásával a társaság vagyonában 17 000 000 forint vagyoncsökkenést oly módon idézett elő, hogy a hitelezők érdekeit figyelmen kívül hagyva nagy összegű, hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott és ezért kártérítési felelősséggel tartozik. Indokai szerint a társaság ügyvezetőjeként az alperes a társasággal szembeni követelések, illetve a gazdálkodás adatainak ismeretében intézkedett kölcsön nyújtásáról, ezzel a rendelkezésére álló pénzeszközöket jelentősen csökkentette. Magatartásával a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyta, feladatait nem azok elsődlegessége alapján látta el, ennek következtében a társaság vagyona csökkent. Az alperesnek 2005. évtől kezdődően előre látnia kellett, hogy a vezetése alatt álló társaság a vele szemben fennálló követeléseket esedékességkor nem lesz képes kielégíteni.

Az alperes időelőttiségre hivatkozással a per megszüntetése iránt terjesztett elő elsődlegesen kérelmet arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződésben kikötött visszafizetési határidő még nem járt le. A keresettel szemben érdemben azzal védekezett, hogy a kölcsön nyújtásának az időpontjában a társaság fizetésképtelen, csőd közeli helyzete nem volt megállapítható.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a magatartásával a társaság vagyonában 17 000 000 forint vagyoncsökkenést oly módon idézett elő, hogy a hitelezők érdekeit figyelmen kívül hagyva nagy összegű, hosszú lejáratú kölcsön biztosítására intézkedett és ezért kártérítési felelősséggel tartozik. Kötelezte az alperest az állam javára 900 000 forint illeték megtérítésére és a felperesnek 150 000 forint perköltség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság nem osztotta az alperes védekezését a kereset időelőttisége tekintetében, álláspontja szerint azzal az adós védekezhetne a társaság által a kölcsönszerződés teljesítése iránt ellene indított perben. A hitelező jelen perben érvényesített igénye elbírálására a Gt. 30. §-ának (2)-(3) bekezdése, valamint a Cstv. 33/A. §-ának a rendelkezései az irányadóak. Indokai szerint a felperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének az időpontjára, az alperes hitelezői érdekek sérelmével járó jogellenes magatartására, a bekövetkezett vagyoncsökkenésre és a kettő közötti okozati összefüggésre vonatkozóan. Az alperes pedig azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Az alperesnek, mint ügyvezetőnek szükségszerűen fel kellett volna mérnie rövid és hosszú távon egyaránt a társaság finanszírozási szükségletét. A kölcsön nyújtása a 2006. évi éves árbevételét 5 000 000 forinttal meghaladó összegben történt, olyan időpontban, amikor a kölcsön nyújtását megelőző 2007. évben a társaságnak árbevétele már nem volt. Mindezeken túl a kölcsön biztosítékául sem dologi, sem személyi biztosíték nem lett kikötve, a szerződést az adós részéről aláíró személy képviseletre jogosító meghatalmazással nem bírt. Ezáltal a társaság a rendelkezésére álló forgóeszközt nem a hitelezők kielégítésére fordította. 2008. december 31-én a társaság rendelkezésére álló 122 000 forint készpénz és a 4 551 000 forint rövidlejáratú kötelezettség 0,0268 aránya már a ténylegesen és véglegesen bekövetkezett fizetésképtelenséget igazolja. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete a kölcsönszerződés időpontjában már fennállt.