Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - tekintse meg kisfilmünket!

...Tovább...

PK 46. szám

A baleset következtében munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személy által kártérítés címén igényelt járadék összegének meghatározása szempontjából a baleset előtti átlagkereset, illetőleg ennek a munkaképességcsökkenés mérvéhez igazodó része és a társadalombiztosításról szóló jogszabályok alapján folyósított társadalombiztosítási ellátás között mutatkozó különbözetet kell olyan kárnak tekinteni, amelyet a balesetért felelős személy a felelőssége arányában megtéríteni köteles. Ennek a figyelembevételével kell meghatározni a baleset következtében meghalt személy által eltartottakat a megillető járadék összegét is.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 109. §-ának (1) bekezdése szerint: aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni; a megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátására jogosultnak vagyoni kára nincs.

E rendelkezésekből következően a károkozó felelőssége kettős: egyfelől magával a károsult dolgozóval (tartásra jogosult hozzátartozóval) szemben, másfelől a baleset folytán a dolgozó részére megállapított társadalombiztosítási ellátás tekintetében a társadalombiztosítási szervvel szemben. Mindkét irányú felelőssége közvetlen, maga a jogszabály függetleníti a társadalombiztosítási szerv megtérítési igényét a károsult dolgozónak vagy hozzátartozójának kártérítési követelésétől. A társadalombiztosítási szerv megtérítési igénye önálló: olyan arányban követelhet megtérítést a károkozótól, amilyen arányban annak a bekövetkezett kárért való felelőssége a károsulttal szemben fennáll.

Ha pl. a baleset következtében teljesen munkaképtelenné vált károsultnak a baleset előtti átlagkeresete (a járadék alapja) 2000 Ft volt, a baleset bekövetkezéséért pedig - a károsult 40%-os önhibája folytán - a károkozó csak 60%-ban volt felelős, ez utóbbi a károsult részére folyósított 1000 Ft társadalombiztosítási nyugellátásának a 60%-át: 600 Ft-ot köteles megtéríteni, mert csak 60%-ban felelős a károsulttal és ennek megfelelően a társadalombiztosítási szervvel szemben is. A kárért felelős személy tehát - figyelemmel a károsító esemény folytán keletkezett kár havi 2000 Ft-os összegére és a kármegosztás 60-40%-os arányára - 1200 Ft erejéig tartozik felelősséggel a károsulttal szemben. Ugyanakkor azonban a társadalombiztosítási szervnek csak 600 Ft-ot köteles megtéríteni az 1000 Ft nyugdíjból. Ha a károsult által követelhető 1200 Ft-ba a teljes 1000 Ft nyugdíjat kellene beszámítani, ebben az esetben a kárért felelős személy összesen csak 800 Ft-ot fizetne (600 Ft-ot a társadalombiztosítási szervnek, valamint az 1200 Ft és az 1000 Ft különbözetét kitevő 200 Ft-ot a károsultnak), tehát 400 Ft-tal kevesebbet, mint amennyit a kárból a kármegosztás aránya szerint neki viselnie kellene.

A károsulttal szembeni kártérítési (1200 Ft) és a társadalombiztosítási szervvel szembeni megtérítési (600 Ft) kötelezettség teljes különválásából, e jogviszonyoknak egymástól való függetlenítéséből az következik, hogy a károkozó a kárnak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét (1200 Ft) köteles megtéríteni a károsultnak a kártérítési (felelősségi) jogviszony alapján, és ez a kötelezettsége csak olyan mértékben csökken, amilyen mértékben jogszabályi rendelkezés alapján a társadalombiztosítási nyugellátás tekintetében az ezt folyósító társadalombiztosítási szervvel szemben megtérítési kötelezettsége áll fenn (600 Ft). A kárért felelős személy által a társadalombiztosítási szervnek megtérítendő összeget (600 Ft) be kell számítani a károsultnak egyébként járó összegbe (1200 Ft), mert a kárért felelős személy a kártérítési jogviszonyra vonatkozó szabályok értelmében csak a felelőssége mértékéig (1200 Ft) kötelezhető kártérítésre, s ha az általa a társadalombiztosítási szervnek megtérítendő összeg (600 Ft) a károsultat megillető járadék (1200 Ft) meghatározásánál figyelmen kívül maradna, a kárért felelős kétszeri fizetés veszélyének lenne kitéve.

Mindezek szem előtt tartásával tehát a károsult részére folyósított társadalombiztosítási nyugellátást a káréit felelős személy által fizetendő baleseti járadékba csak abban az arányban lehet beszámítani, amilyen arányú megtérítési kötelezettség terheli a kárért felelős személyt - a kármegosztásra tekintettel - a társadalombiztosítási szervvel szemben.

Ha a károsult maga nem hibás a baleset bekövetkeztében, tehát nincs kármegosztás, a károsult teljes munkaképtelensége esetében a teljes keresetveszteség (jövedelemkiesés) és a társadalombiztosítási nyugellátás közötti különbözetet köteles a kárért felelős személy a károsultnak megtéríteni. Ezekben az esetekben nincs eltérés a korábbi helyzethez képest. Ha pl. a baleset előtti átlagkereset havi 2000 Ft, a társadalombiztosítási nyugellátás pedig 1000 Ft, a kárért felelős személy e két összeg különbözetét, tehát havi 1000 Ft-ot köteles fizetni a károsultnak járadékként. Ez a társadalombiztosítási szervnek a nyugdíj fejében térítendő havi 1000 Ft-al együtt havi 2000 Ft-ot tesz ki, vagyis a kárért felelős személy a teljes kártérítési felelősségének megfelelően viseli az egész kárt. Ha a károsultnak a baleset előtti átlagkeresete változatlanul 2000 Ft volt, de a munkaképessége a baleset következtében csak 30%-ban csökkent, a társadalombiztosítási baleseti járadék pedig havi 400 Ft, ebben az esetben a kárért felelős személy az átlagkereset 30%-ának: 600 Ft-nak és a társadalombiztosítási baleseti járadéknak: 400 Ft-nak a különbözetét, vagyis havi 200 Ft-ot köteles a károsultnak megfizetni, ha annak a baleset utáni keresete - neki fel nem róható okból - nem éri el a baleset előtti keresetét (Ptk. 356. §).

A most említett esetekben a kárért felelős személy a teljes kártérítő felelőssége folytán a társadalombiztosítási nyugellátást is teljes mértékben köteles megtéríteni a társadalombiztosítási szervnek, míg a teljes kár és a nyugellátás különbözetét közvetlenül a károsultnak. A károsult tehát teljes kártérítést kap, a kárért felelős személy pedig - kizárólag felelősségének megfelelően -az említett megosztásban teljes kártérítést fizet.

Ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, és ezért kármegosztásra kerül sor, a kárért felelős személy a kártérítési jogviszony alapján a káresemény folytán keletkezett teljes kárnak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét a társadalombiztosítási nyugellátásnak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét a társadalombiztosítási szervnek, a teljes kár és társadalombiztosítási nyugellátás között mutatkozó különbözetnek ugyancsak a kármegosztás aránya szerint őt terhelő részét pedig a károsultnak. A kárért felelős személy tehát ebben az esetben is a teljes kárnak azt a részét viseli, amely a kármegosztás aránya szerint az ő terhére esik.

A károsult közreható hibája esetén - minthogy a társadalombiztosításijogviszony alapján nekijáró nyugellátástteljes egészében megkapja - végső soron nagyobb összeghez jut, mint amekkorát a kárért felelős személytől közvetlenül követelhetne. Ha pl. a baleset bekövetkeztében 40%-ban hibás, teljesen munkaképtelenné vált károsult keresetvesztesége havi 2000 Ft és a társadalombiztosítási nyugellátás havi 1000 Ft, a kárért felelős személy a társadalombiztosítási szervnek köteles megtéríteni havi 600 Ft-ot, az 1000 Ft nyugellátás 60%-át, a károsultnak pedig ugyancsak 600 Ft-ot, a 2000 Ft teljes kár és a társadalombiztosítási nyugellátás különbözeteként mutatkozó 1000 Ft-nak a 60%-át, összesen tehát 1200 Ft-ot. Ez megfelel annak az összegnek, amelyet a kárért felelős személy a 40-60%-os kármegosztás aránya szerint a teljes 2000 Ft kárból viselni köteles.

Ez gyakorlatilag ugyanahhoz az eredményhez vezet, mintha a károsultat a károkozóval szemben megillető járadékigény elbírálásánál a baleset előtti átlagkereset és a társadalombiztosítási nyugellátás közötti különbözetet vesszük figyelembe kárként.

Igaz, hogy így a károsult 1000 Ft nyugdíjat kap a társadalombiztosítási szervtől, 600 Ft-ot pedig a kárért felelős személytől, összesen tehát havi 1600 Ft nyugdíjhoz, illetőleg járadékhoz jut, s ez 400 Ft-tal több annál, mint amit a társadalombiztosítási jogviszonya hiányában egyedül a kárért felelős személytől követelhetne a kártérítési jogviszony alapján. A szóban levő többletet azonban nem a kártérítési, hanem az ettől teljesen független társadalombiztosítási jogviszony alapján kapja, tehát valójában ilyen esetben is élvezi a társadalombiztosítás előnyeit.

A jogpolitikai szempontok is emellett a megoldás mellett szólnak. A károsult közreható hibája esetén ugyan mindkét fél felelős a kárért, de a felek helyzetében lényeges különbség van. Az egyik, a károsult ugyanis kárt szenvedett (pl. megvakult, vagy valamelyik végtagját elvesztette, vagy másként megnyomorodott) s minthogy munkaviszonya vagy szövetkezeti tagsága folytán kiterjed rá a társadalombiztosítás, e jogviszony alapján kapja a törvényben meghatározott szolgáltatásokat, amelyek akkor is teljes összegben megilletik, ha maga is hibás a baleset bekövetkeztéért, s ezért minden indok amellett szól, hogy az önhibától függetlenül járó társadalombiztosítási szolgáltatás előnyeit maga a biztosított, nem pedig a társadalombiztosítási jogviszonyon kívül álló károkozó élvezze. Márpedig a fentivel ellentétes megoldás mellett az volna a helyzet, hogy a kárért felelős személy, aki csak a kármegosztás arányának megfelelő megtérítési kötelezettséggel tartozik a társadalombiztosítási szervvel szemben, a károsult társadalombiztosítási jogviszonya alapján előnyhöz jutna, ez pedig nyilvánvalóan ellenkezik a kártérítési felelősség egyik alapvető elvével, a prevencióval is.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a károsult a kárt ténylegesen elszenvedte, a fenti példában ténylegesen 2000 Ft a kára, s a maga és családja létfenntartásáról akkor is gondoskodnia kell, ha maga is hibás a baleset bekövetkeztében. A kármegosztás arányának megfelelően pedig akkor is követelhetne kártérítést a károkozótól, ha nem részesülne nyugellátásban a társadalombiztosítási jogviszonya alapján. Ez utóbbinak az előnyeit a károsult elsősorban akkor élvezi, ha a nyugellátás legalább részben azt a terhet enyhíti, amelyet társadalombiztosítási jogviszony hiányában a közreható hibájafolytán a kártérítési jogviszonyban egyébként teljes mértékben neki kellene viselnie. Ha kizárólag a károsult a hibás a kár bekövetkeztében, tehát senkivel szemben nem léphet fel kártérítési igénnyel, a társadalombiztosítási szolgáltatásokban ettől függetlenül teljes mértékben részesül. Nem fosztható meg a dolgozó a társadalombiztosítás előnyeitől csak azért, mert a kár bekövetkeztében rajta kívül más személy is hibás. Márpedig a társadalombiztosítás előnyeit a kármegosztási esetekben a károsult csak akkor élvezheti, ha a kártérítési jogviszony alapján a kárért felelőstől meg nem térülő, de ténylegesen elszenvedett kára a társadalombiztosítás folytán csökken.

Amellett, hogy a társadalombiztosítás csak így tölti be igazán a rendeltetését, a prevenció elvének az érvényesülése szempontjából is ez a megoldás mutatkozik helyesnek mind a károkozó, mind a károsult vonatkozásában. A kárért felelős személy így nem mentesül a felelőssége mértékéhez igazodó kárviselési kötelezettsége alól, de a károsult is érdekelt marad abban, hogy minél kisebb mértékben legyen okozója a saját kárának.

Mindezekből következik, hogy a bíróság akkor jár el helyesen, ha kármegosztás esetén a járadékigénnyel fellépő károsult javára a teljes kár (keresetveszteség, jövedelemkiesés) és a társadalombiztosításról szóló jogszabályok alapján folyósított ellátás között mutatkozó különbözetnek a kármegosztás aránya szerint a kárérét felelős személyre eső részét ítéli meg.

A Ptk. 356. §-ának (1) bekezdése szerint, akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri el.

A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. Végül a (3) bekezdés azt mondja ki, hogy a járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

A baleseti járadék összegének meghatározásánál - természetesen - ezeket a rendelkezéseket is figyelembe kell venni. Ebből pedig az is következik, hogy a károsultnak a baleset utáni és nem rendkívüli munkateljesítménnyel elért keresete, valamint a társadalombiztosítási ellátás és a megítélt járadék együttes összege nem haladhatja meg a károsult baleset előtti keresetét.

A káresemény folytán munkaképtelenné vagy csökkent munkaképességűvé vált személy járadékigényével kapcsolatban kifejtettek megfelelően irányadók a baleset következtében meghalt személy által eltartottak járadékigényét illetően is. E vonatkozásban azonban a Ptk. 358. §-ában foglalt rendelkezéseket is figyelembe kell venni.