BH 2000.9.422 A munkáltató munkahelyi baleset esetén fennálló kártérítési felelőssége megállapításánál nem vonható azonos fogalmi körbe a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma állásfoglalásában szereplő, a munkaviszonnyal kapcsolatos összefüggésre és a működési körre utaló kifejezés. A "munkaviszonnyal összefüggésben" kifejezés ugyanis arra a tárgykörre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel, a "működési kör" pedig nem korlátozódik a munkáltató telephelyére. A telephelyen kívül végzett munka során keletkezett kár esetén is fennállhat a működési kör és a kárt előidéző ok között az összefüggés, amely sajátosan alakul abban az esetben, ha a telephelyen kívül végzett munka - jellegéből következően - olyan, hogy a munkavállaló baleseti veszélynek rajta kívül álló okból van kitéve. Ilyen esetben azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok között az okozati összefüggés, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, ezért az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak számolnia kell. Az e munkavégzés során bekövetkezett balesetért fennálló felelősség alól a munkáltató nem mentesülhet azon az alapon, hogy a balesetet a működési körén kívül eső ok idézte elő [Mt. 174. § (2) bek., MK 29. sz.].

A felperes egy budapesti áruház építkezésen dolgozott, amikor 1998. február 12-én egy harmadik személy munkavállalói által szétszerelés alatt álló toronydaru eldőlt, és többeket - köztük a felperest - sérülés ért.

A felperes vagyoni kárai megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet - mivel álláspontja szerint a baleset az alperes működési körén kívül eső, elháríthatatlan okból következett be - elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot a tárgyalás folytatására és új határozat hozatalára utasította.

A megyei bíróságnak az Mt. 174. §-ának (2) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalása alapulvételével az volt az álláspontja, hogy a) az alperes az említett jogszabályban foglaltakat nem tudta bizonyítani, b) a toronydaru szétszerelése alatt - noha ez kellő gondosság mellett elvárható volt - a munkavállalókat nem utasította a veszélyzóna elhagyására, mindezek az alperes terhére esnek.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatására", és a felperes keresetének elutasítására irányult. Álláspontja szerint az ítélet iratellenes, logikátlan és okszerűtlen. A munkaterületek - bizonyítottan - elkülönítettek voltak; a baleset nem a daru hatósugarában következett be. A daru darabjai a környező utcákban is kárt okoztak, ezért a munkavállalók veszélyzónából való eltávolítását elvárni okszerűtlen, az eseményre nem lehetett felkészülni. A megyei bíróság azonosnak tekintette a "működési kört" és a "munkaviszonyával összefüggést", ez nem felel meg a törvénynek.