ÍH 2019.44 HIVATALI VESZTEGETÉS ELFOGADÁSÁNAK MINŐSÍTETT ESETE - GAZDASÁGI CSALÁS

I. A hivatali helyzettel egyébként visszaélés, mint minősítő körülmény megállapíthatósága a hivatali vesztegetés elfogadása esetén [Btk. 294. § (1) és (3) bekezdés a), ac) pont].

II. Amennyiben a terhelt nem az őt terhelő általános vagyonkezelési kötelezettség megszegésével okoz vagyoni hátrányt, hanem szerződéssel leplezett, színlelt gazdasági tevékenységet végez abból a célból, hogy valaki jogtalan haszonra tegyen szert, nem a hűtlen kezelés törvényi tényállását, hanem a gazdasági csalást valósítja meg [Btk. 376. § (1) bekezdés, Btk. 374. § (1) bekezdés].

Z. L. I. r. vádlott bűnösségét a törvényszék hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, valamint folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott 8 hónap, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását, továbbá 3 810 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.

M. G. II. r. és K. J. III. r. vádlottakat hivatali vesztegetés bűntette, illetve hűtlen kezelés bűntette miatt pénzbüntetésre, illetve felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, velük szemben az ítélet jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő:

Az I. r. vádlott Sz. város önkormányzatának képviselőtestületi tagja volt, míg a III. r. vádlott a város polgármestere. A képviselő-testületnek 12 tagja volt, a minősített többségű döntéshozatalhoz 7 szavazatra volt szükség, amellyel a III. r. vádlott és frakciója rendelkezett, ezért a frakcióhoz nem tartozó I. r. vádlott szavazatára sem az egyszerű, sem a minősített többséget igénylő döntéshozatalnál nem volt szükség.

A II. r. vádlott a III. r. vádlott élettársának a fia, egyben az önkormányzat többségi tulajdonát képező szolgáltató kft. ügyvezetője volt. A III. r. vádlott, mint a többségi tulajdonos önkormányzat képviselője a kft. felügyelőbizottságának az elnöke is volt. A II. r. és a III. r. vádlott közti hozzátartozói viszony - az általuk betöltött pozíciók okán - a vonatkozó jogi szabályozás értelmében nem volt összeférhetetlen.

A jogszabályi háttér változása folytán az önkormányzat többségi tulajdonában lévő kft. jövőbeli működése csak akkor volt biztosított, ha beleolvad más önkormányzatok hasonló tevékenységi körrel rendelkező gazdasági társaságaival együtt egy új, nagyobb gazdasági társaságba. Ugyanakkor az önkormányzati kft.-nek voltak olyan - összességében egymilliárd forintot meghaladó - vagyonelemei, amelyek vonatkozásában a képviselőtestület tagjai egyetértettek abban, hogy azok továbbra is a város tulajdonában maradjanak, és azok működtetése céljából egy új gazdasági társaságot hoznak létre. A III. r. vádlott azt a javaslatot tette, hogy az újonnan megalapítandó gazdasági társaság ügyvezetője is a II. r. vádlott legyen. Ezzel azonban több képviselőtestületi tag sem értett egyet. Erre tekintettel a III. r. vádlott a minősített többségű döntéshozatalt igénylő javaslat esetében nem számolhatott a szükséges 7 támogató szavazatra.

A III. r. vádlott felvette ezért a kapcsolatot a külföldön dolgozó I. r. vádlottal, megkérve őt arra, hogy vegyen részt az új gazdasági társaság megalapításáról döntő képviselőtestületi ülésen és támogassa elképzelését, amit az I. r. vádlott meg is ígért.

A 2013. október 26. napján megtartott képviselőtestületi ülésen megjelent a Németországból hazaérkezett I. r. vádlott is. Az új gazdasági társaság megalapítását tartalmazó napirendi pont megtárgyalására azonban a jelenlévő képviselőtestületi tagok száma 7 főre csökkent. A polgármester előterjesztését a képviselőtestület egyhangúan elfogadta, a határozatot az I. r. vádlott támogató szavazata nélkül nem lehetett volna elfogadni.

A képviselőtestületi ülést követően a III. r. vádlott megígérte az I. r. vádlottnak, hogy a későbbiek során valamilyen formában "honorálni" fogja az együttműködést, illetőleg "megtéríti" a hazautazással kapcsolatos költségeit és "kompenzálja" az elmaradt munkabérét.

2014. január 3. napján - a III. r. vádlott rábírására - az önkormányzati kft. képviseletében eljáró II. r. vádlott, mint megrendelő, vállalkozási szerződést kötött az I. r. vádlott által képviselt kft.-vel, amely szerint a vállalkozó a megrendelő által igényelt termékértékesítés reklámozása érdekében különböző rendezvényekről havonta 3000 db szórólapot készít és azt a régióban terjeszti. A szerződés értelmében a vállalkozót 100 Ft + áfa/szórólap áron vállalkozói díj illeti meg, amelyet a megrendelő számla ellenében 8 napon belül kiegyenlít. A szerződést 2014. január 1. és október 30. napja között időtartamra kötötték.

Úgy az I. r., mint a II. r. vádlottak már a szerződés megkötésekor tudomással bírtak arról, hogy a vállalkozási szerződésben foglaltakat az I. r. vádlott - külföldi munkavégzésére is figyelemmel - nem fogja teljesíteni, a vállalkozási díjat pedig azért kell számára kifizetni, hogy a képviselőtestületi üléseken megjelenjen és szükség esetén a III. r. vádlott polgármesterrel azonos módon szavazzon, amennyiben a III. r. vádlott a szükséges támogató szavazatokkal nem rendelkezne.

A vállalkozói szerződés alapján az I. r. vádlott a megrendelő felé 10 hónapon keresztül havi 381 000 Ft összegben - összesen 3 810 000 Ft - készpénzfizetési számlát állított ki, amelyek kifizetését a II. r. vádlott teljesítési igazolás nélkül utalványozóként engedélyezte, majd azt az I. r. vádlott, illetve felesége készpénzben felvette.

A vállalkozási szerződésben foglaltakat sem az I. r. vádlott, sem általa megbízott más személy nem teljesítette.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. vádlott a III. r. vádlott rábírására az önkormányzati tulajdonú kft. vezető tisztségviselőjeként az idegen vagyon kezeléséből folyó kötelességét szándékosan megszegte és ezzel a kft.-nek 3 810 000 Ft vagyoni hátrányt okozott, amely nem térült meg. A II. r. vádlott a III. r. vádlott rábírására az I. r. vádlottat, mint hivatalos személyt a működésével összefüggésben adott jogtalan előnnyel befolyásolni törekedett. Az I. r. vádlott, mint hivatalos személy a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt fogadott el, illetve magatartásával a II. r. vádlottnak segítséget nyújtott ahhoz, hogy az idegen vagyon kezeléséből folyó kötelessége szándékos megszegésével a kft.-nek vagyoni hátrányt okozzon.

Az eljárás során a II. r. vádlott 2016. december 30. napján a törvényszék letéti számlájára 3 810 000 Ft-ot "kártérítés" megjelöléssel önként átutalt.

A törvényszék ítélete ellen az I. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítéséért fellebbezett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az I. r. vádlott vonatkozásában a korrupciós bűncselekménynek a Btk. 294. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti minősítésére, a vagyon elleni bűncselekménynek a Btk. 374. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő gazdasági csalás bűntettekénti minősítésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.