A Pécsi Törvényszék P.20457/2007/11. számú határozata öröklés megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 205. §, 207. §, 216. §, 579. §, 600. §, 607. §, 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 58. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Döme Attila

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék P.20457/2007/11.*, Pécsi Ítélőtábla Pf.20006/2008/5.

***********

A Baranya Megyei Bíróság

8.P.20.457/2007/11. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Baranya Megyei Bíróság a Dr. Vida Sándor ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek -a Dr. Horváth Ügyvédi Iroda (Dr. Horváth Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen - öröklési jogállás megállapítása és egyéb iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet e l u t a s í t j a.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 380.391,-(háromszáznyolcvanezer-háromszázkilencvenegy) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a Pécsi Ítélőtáblához címzett, de a Baranya Megyei Bíróságon, mint elsőfokú bíróságon három példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költségek megfizetésére vonatkozik, illetve csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

Ha a felek a tárgyalás megtartását kérik, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek tényelőadása, az általuk becsatolt iratok, (név) 1.számú tanú, (név) 2.számú tanú és (név) 3.számú tanú tanúk vallomása, valamint a (lajstromszámú) hagyatéki eljárás iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes édesanyja: 1.számú tanú és a gyermekei néhai (név) örökhagyónak, aki 2003. július 21. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt. Az örökhagyónak a felperes édesanyján és az alperesen kívül más gyermeke nem volt. Házastársa őt túlélte, jelenleg is jó egészségnek örvend. A felperesnek mindkét szülője életben van, ők jelenleg is házasságban élnek egymással.

Az örökhagyó és a házastársa korábban értésére adták fiatalabb gyermeküknek, 1.számú tanúnak, a felperes édesanyjának azt a kívánságukat, hogy a hagyatékukat egyedül az alperesre kívánják örökíteni, és kérték a felperes édesanyját, hogy "ne akarjon osztozkodni a nővérével". E szülői akarat mögött egyrészt az a megfontolás húzódott, hogy az alperes és a szülők által közösen lakott házingatlan megmaradjon, és abban az alperes és az ő családja lakhatása a szülők halála után is biztosított legyen, másrészt az örökhagyó és házastársa úgy gondolták, hogy a felperes édesanyjának már életükben juttattak akkora mértékű vagyont, ami arányban áll az örökrészével. Az örökhagyó házastársa a felperes édesanyjának megnyilatkozásaiból úgy gondolta, hogy ezt maga a felperes édesanyja, 1.számú tanú is így gondolja.

Az örökhagyó hagyatékában volt a (cím) alatti lakóházas ingatlan egésze, amely az alperesnek és családjának, valamint az örökhagyó túlélő házastársának az otthona jelenleg is. Ennek az ingatlannak a forgalmi értékét a hagyatéki eljárásban 2.500.000,-Ft-ban állapította meg az illetékes (helységnév) Körjegyzőség. Ezen kívül különféle termőföldek voltak részben, illetve egészben az örökhagyó hagyatékában, 8.466.000,-Ft összértékben. E földek művelésében a felperes és az ő szülei is részt vettek az alperes családja mellett.

Az örökhagyó hagyatékát 3.számú tanú (helységnév) közjegyző tárgyalta, (lajstromszám) alatt. A 2004. november 24. napjára kitűzött hagyatéki tárgyaláson megjelent az örökhagyó túlélő házastársa: 2.számú tanú, az alperes, és 1.számú tanú, a felperes édesanyja. 2.számú tanú bejelentette, hogy özvegyi haszonélvezeti jogát csak a lakóházas ingatlanra kívánja érvényesíteni, 1.számú tanú pedig a fent írt szülői akaratnak megfelelő nyilatkozatot tett. A hagyatéki tárgyalásról készült jegyzőkönyvben 1.számú tanú szóbeli nyilatkozata akként szerepel, hogy "az örökhagyó után örökölni nem kíván, a hagyatékot visszautasítja". Ezt a jegyzőkönyvet a közjegyző az örökösök távollétében, a hagyatéki tárgyalás befejezését követően készítette el. 2.számú tanú és 1.számú tanú nyilatkozatát követően a közjegyző meghozta az 5. sorszámú hagyatékátadó végzését, amellyel az örökhagyó hagyatékát a lakóházas ingatlan vonatkozásában özvegyi haszonélvezeti joggal terhelten, teljes hatállyal az alperesnek adta át. A végzést a közjegyző még az érdekeltek jelenlétében írásba foglalta, ismertette előttük annak tartalmát, a végzés egy-egy kiadmányát átadta nekik, és az átvételt az eredeti példányon az átvevők névaláírásával igazoltatta.

A hagyatéki tárgyalást követően a közjegyző hivatali helyiségéből távozva 2.számú tanú megkérdezte a fiatalabb lányát, hogy mit fog szólni a férje a hagyatéki tárgyaláson történtekhez, és közölte vele azt is: ne gondolja a férje (a felperes édesapja), hogy a felperesnek nem fognak adni semmit. A felperes és a szülei azonban hiába várakoztak türelemmel, hogy "valahogy rendezni fogja az alperes ezt az öröklési helyzetet", nem került erre sor a számukra megfelelő módon. A felperes édesapjának ezzel kapcsolatos kérdésére az alperes és az ő házastársa felajánlottak 4.000.000,-Ft-ot a felperes szüleinek, úgymond, a hagyatéki termőföldek "ellenértékeként", de ez nem volt elfogadható a felperes szülei számára.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy néhai (név) hagyatékának 1/2-ed részét 1.számú tanú örökséget visszautasító jognyilatkozatára figyelemmel, törvényes öröklés címén megszerezte, és kérte, hogy a bíróság adja tulajdonába a hagyaték 1/2-ed részét. Előadta, hogy az általa megörökölt ingatlanhagyatékot a 2004-es gazdasági év óta egyedül az alperes használja, ezért kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1.106.850,-Ft többlethasználati díj megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a felperes édesanyja, 1.számú tanú nem visszautasította a hagyatékot, hanem azt elfogadta, és egyidejűleg az alperesnek ajándékozta, így 1.számú tanú nem esett ki az öröklésből, és a felperes nem lépett örökösként a helyébe.