A Budapest Környéki Törvényszék Pf.22084/2008/4. számú határozata eredeti állapot helyreállítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 182. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 277. §, 344. §, 345. §, 346. §, 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 81. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Grasalkovits Irén, Kiss Márta, Zsengellér Ildikó

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság P.20895/2002/51., *Budapest Környéki Törvényszék Pf.22084/2008/4.*, Kúria Pfv.21707/2008/4. (BH 2010.4.93)

***********

BÍRÓSÁG

22.084/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A bíróság a dr. Nyírő Péter ügyész (1592 Budapest, Szugló u. 14. Pf. 600.) által képviselt felperes neve felperesnek - a dr. Hidasné dr. Cziegler Mária ügyvéd (1145 Budapest, Amerikai út 29/A.) által képviselt I.rendű alperes neve - felszámoló biztos - által képviselt II. r. alperes ellen eredeti állapot helyreállítása iránt indított perében a Bíróság 2007. október 5. napján kelt 20.895/2002/51. számú ítélete ellen az I. r. alperes által 54. és a II. r. alperes 53. sorszám alatt benyújtott fellebbezés alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg külön felhívásra az államnak 553.800,- (ötszázötvenháromezer-nyolcszáz) forint együttes első- és másodfokú illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az az I. r. és II. r. alperes magatartása következtében természetkárosodás következett be.

A bíróság a felperes eredeti állapot helyreállítása iránti kereseti kérelmét elutasította.

Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a 15 nap alatt 4.614.720,- forint tőkét és ennek 1999. január 1. napjától a kifizetésig járó mindenkori törvényes késedelmi kamatát.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 35.200,- forint előlegezett költséget, míg a 1.050,- forint költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. alperes terjesztett elő fellebbezést.

Az I. r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg és annak alapján helytelen jogi következtetést vont le, amikor keresetet az I. r. alperessel szemben megalapozottnak találta. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését kérte, a lefolytatott bizonyítási eljárás hiányosságaira tekintettel. A másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatában harmadlagosan kármegosztás alkalmazását kérte, - amelynek mértékét 20-80 %-ra tette a II. r. alperesre terhesebb arányban - arra az esetre, amennyiben a megyei bíróság az I. r. alperessel szemben a keresetet megalapozottnak találná.

A fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a jogalapot az I. r. alperessel szemben megalapozottnak találta, ugyanis az elsőfokú eljárásban még az sem került bizonyításra, hogy egyáltalán a perbeli területen környezeti kár következett be és milyen mértékben. Változatlanul arra hivatkozott, hogy az a szennyvízcsatorna hálózatot a II. r. alperes építette ki, amelynek során a kitermelt földet, aszfaltot, betont az I. r. alperes engedélye nélkül rakta le a perbeli területen. Utalt arra, hogy a kivitelezési munkálatok megkezdése előtt a Kft. készített hatástanulmányt, amely szerint a perbeli ingatlanon a növényvilág már korábban károsodhatott a sportpálya miatt és a büntetőeljárásban beszerzett szakvéleménye is azt rögzítette, hogy a sportpályaként használt ingatlan degradáltsága természetvédelmi szempontból már a károkozás előtt is számottevő volt.

Sérelmezte, hogy a bíróság az érdemi döntése meghozatala során ezeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva kizárólag a polgári perben beszerzett szakértői véleményre alapozta az érdemi döntését.

Álláspontja szerint az I. r. alperes felelőssége nem állapítható meg, ugyanis hiányzik a jogellenes magatartás, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés. Hivatkozott arra is, hogy a károsodás mértékének becsléssel történő megállapítására nincs lehetőség, ugyanis az 1/1982. (III. 15.) OKTH Rendelkezés alkalmazásának a feltétele az, hogy az elpusztult egyedszám meghatározásra kerüljön, ezért összehasonlító adatok hiányában az átlagos előfordulási gyakoriság számításával történt károsodás meghatározás a kár mértékének a megállapítására nem alkalmas.

Előadta azt is, hogy az I. r. alperes a tudomásszerzés időpontját követően minden olyan intézkedést meg tett, amely a kár elhárításához szükséges és ezzel kapcsolatban arra utalt, hogy a törmelék 1998. szeptemberétől decemberéig volt a perbeli területen, amelyről lakossági bejelentés alapján csak 1998. november végén értesült, így erre az időpontra a természetvédelmi terület károsodása már bekövetkezett, ami viszont kizárólag a II. r. alperes magatartásával állt okozati összefüggésben. Véleménye szerint a kár megelőzése érdekében már semmit sem tehetett, az viszont nem várható el az I. r. alperestől, hogy a műszaki ellenőre útján folyamatosan ellenőrizze a II. r. alperes tevékenységét és egyébként is a vállalkozói szerződés alapján a II. r. alperes kötelezettsége volt környezetvédelmi előírások betartása.

Vitatta a szakértői vélemény megalapozottságát arra hivatkozással, hogy (szakértő neve) szakértői véleménye ellentétes megállapításokat tartalmaz a büntetőeljárásban beszerzett szakértői véleménnyel és a perben rendelkezésre álló szakértői véleményekkel. Hivatkozott arra is, hogy csatolásra került az I. r. alperes által felkért szakértő véleménye, amely szerint az igazságügyi szakértő által meghatározott referencia terület összehasonlító adatként nem alkalmazható, miután annak a fajtagazdagsága, és egyéb tulajdonságai jelentősen eltérnek a perrel érintett területtől, ezen kívül a szakértő által meghatározott referencia terület többszöröse a károsodott területnek és a szakértő a megmaradt fajtamennyiség értékét sem vonta le az általa becsült egy-egy számból. Az igazságügyi szakértő nem oldotta fel a magán szakértői vélemény által felvetett ellentmondásokat és az elsőfokú bíróság az új szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítványát is elutasította.

Előadta, hogy a szakértői vélemény azért is aggályos, mert a szemle időpontjáról a szakértő a feleket nem értesítette. Véleménye szerint súlyosan méltánytalan terhet ró az I. r. alperesre az elsőfokú bíróság marasztalása, különösen azért miután a II. r. alperes magatartása miatt kell a kárt megfizetnie, aki felszámolás alatt áll, vagyonnal nem rendelkezik és ennek következtében a kártérítési összeg behajtására csak az I. r. alperestől kerülhet sor.

Hivatkozott arra is, hogy a kármegosztás alkalmazását azért kérte, mert a II. r. alperes volt az, akinek a magatartása miatt a kár bekövetkezett és a közrehatása súlyosabb mértékben állapítható meg.