62006FJ0119[1]

A Közszolgálati Törvényszék (második tanács) 2008. május 8-i ítélete. Petrus Kerstens kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Elfogadhatóság - Sérelmet okozó aktus - Szolgálati érdek. F-119/06. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)

2008. május 8.

F-119/06. sz. ügy

Petrus Kerstens

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Elfogadhatóság - Szervezeti ábra - Sérelmet okozó aktus - Beosztás megváltozása - Feladatok megváltozása - Szolgálati érdek - Munkakörök egyenértékűsége - Leplezett szankció - Hatáskörrel való visszaélés"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Kerstens a Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatal (PMO) igazgatási bizottságának a PMO szervezeti ábrájának megváltoztatásáról szóló, 2005. december 8-i határozatának megsemmisítését kéri, valamint a Bizottság kötelezését a neki okozott kár megtérítésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Sérelmet okozó aktus - Fogalom - A szervezeti egységeknek a felperes feladatkörének megváltozásával járó átszervezése - Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők - A szervezeti egységek szervezése - A személyi állomány beosztása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés; IX. melléklet)

1. Elfogadható az egységvezető által azon, átszervezésről szóló határozat ellen benyújtott kereset, amely módosítja egységének feladatát és megnevezését, mindazonáltal előírva, hogy annak továbbra is ő lesz a vezetője. A feladatok megváltozása ugyanis - még ha a tisztviselő vagyoni érdekeit és beosztását nem is érinti - a feladatkör jellegének és ellátása feltételeinek megváltozása miatt sértheti a tisztviselő nem vagyoni érdekeit és jövőbeli kilátásait, ezáltal sérelmet okozhat neki, ugyanis a vállalt felelősség révén bizonyos feladatok - egyforma besorolás mellett - inkább vezethetnek előmenetelhez, mint mások. Az ilyen változást tehát nem lehet a priori úgy tekinteni, mint amely az érintett tisztviselőnek nem okozhat sérelmet.

(lásd a 45., 46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T-78/96. és T-170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-239. o. és II-745. o.) 47. pontja; T-51/01. sz., Fronia kontra Bizottság ügyben 2002. április 16-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-43. o. és II-187. o.) 24. pontja.

2. Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szervezeti egységeik szervezésében a rájuk bízott feladatoktól függően, valamint azok alapján a rendelkezésükre bocsátott személyi állomány beosztásában, azzal a feltétellel azonban, hogy e beosztásnak szolgálati érdekből és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával kell történnie.

Ami az első feltételt illeti, az intézményeket a szolgálati érdek megítélésében megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a Közszolgálati Törvényszék felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ésszerű, nem kifogásolható határok között maradt-e, és mérlegelési jogkörét nem használta-e nyilvánvalóan helytelenül.

Ami a második feltételt illeti, a tisztviselő feladatkörének módosítása esetén a személyzeti szabályzat 7. cikkében előírt, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabálya nem az érintett jelenlegi és korábbi feladatkörének, hanem jelenlegi feladatköre és a hivatali szervezetbeli besorolási fokozata összehasonlítását vonja maga után. Következésképpen semmi akadálya, hogy valamely határozat új feladatkörök kijelölésével járjon, amelyek annak ellenére, hogy eltérnek a korábbi feladatköröktől és az érdekelt számára felelősségét korlátozónak tűnnek, megfelelnek a besorolási fokozatának. Így a tisztviselő felelősségét ténylegesen korlátozó határozat kizárólag akkor sérti a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés szabályát, ha a tisztviselő feladatköre összességében nyilvánvalóan elmarad a besorolási fokozatának és munkakörének megfelelő feladatkörtől, figyelembe véve annak jellegét, jelentőségét és terjedelmét.

Ennélfogva, ha a tisztviselő feladatkörét módosító határozat nem sérti a szolgálati érdeket vagy a munkakörök egyenértékűségének szabályát, nem merülhet fel a rejtett fegyelmi büntetés vagy hatáskörrel való visszaélés kérdése, és a tisztviselő nem róhatja fel az adminisztrációnak, hogy nem indított fegyelmi eljárást vele szemben, amely lehetővé tette volna számára a személyzeti szabályzat IX. mellékletében előírt eljárási garanciák érvényesítését.

(lásd a 82., 84., 96., 97. és 103. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 19/87. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 1988. március 23-án hozott ítéletének (EBHT 1988., 1681. o.) 7. pontja; C-116/88. és C-149/88. sz., Hecq kontra Bizottság egyesített ügyekben 1990. március 7-én hozott ítéletének (EBHT 1990., I-599. o.) 11. pontja; C-12/05. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2006. december 14-én hozott végzésének (az EBHT-ban nem tették közzé) 45. és 47. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-46/89. sz., Pitrone kontra Bizottság ügyben 1990. október 23-án hozott ítéletének (EBHT 1990., II-577. o.) 35. pontja; T-73/96. sz., Forcat Icardo kontra Bizottság ügyben 1997. június 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-159. o. és II-485. o.) 39. pontja; T-98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-21. o. és II-49. o.) 36. pontja; fent hivatkozott Fronia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 53. pontja; T-103/01. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2002. november 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-229. o. és II-1137. o.) 30. pontja; T-373/04. sz., Fries Guggenheim kontra Cedefop ügyben 2006. július 25-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-169. o. és II-A-2-819. o.) 67. pontja; T-339/03. sz., Clotuche kontra Bizottság ügyben 2007. február 7-én hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 47., 62., 91. és 126. pontja; T-118/04. és T-134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7-én hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 101. pontja.