BH 2011.4.116 Ha a bíróság a perben bizonyítottnak értékeli a kölcsönügyletet, jogszerű az arra folytatott bizonyítási eljárása, hogy a kapott pénzzel az adózó a vizsgált időszak kezdetén rendelkezett-e [2003. évi XCII. tv. 109. §, 1995. évi CXVII. tv. 28. §, 1952. évi III. tv. 163. §].

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék K.22002/2009/18., Kúria Kfv.35318/2010/6. (*BH 2011.4.116*)

***********

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. február 11. napján kelt határozatával a felperest összesen: 1 265 668 Ft adókülönbözet, 632 834 Ft adóbírság, és 568 532 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. május 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a revízió megállapította, hogy a felperes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett bevételei nem nyújtottak fedezetet kiadásaira, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és az adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.

Az alperes nem fogadta el (többek között) a felperes azon hivatkozását, hogy 2003. január 1-jén nyitó pénzkészlettel rendelkezett volna.

A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a vizsgált időszak kezdetén az adóhatóság jogsértő módon nem fogadta el az általa megjelölt jövedelmet.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy felperes 2001. december 31-én a M. I. Kft.-től 12 000 000 Ft kölcsönt kapott, amely napon a Kft. R. G.-ra és D. S.-ra engedményezte a felperessel szemben fennálló követelését. A kölcsönügylet létrejötte és az engedményezés ténye a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tehát az elsőfokú bíróság szerint megállapítható. A felperes azonban nem tudta igazolni, hogy a kölcsönből az általa állított 5 000 000 Ft-ot meghaladó összeg 2003. január 1-jén a rendelkezésére is állt. A becslés jogalapját a forrásfelhasználás táblázat adatai alátámasztották, 2003., 2004. években az adózó bevételei nem biztosítottak fedezetet a feltárt kiadásaira, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést a felperes hitelt érdemlő adatokkal nem tudta bizonyítani.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítésér kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 108. §-109. §-ait, ugyanis reá vonatkozóan a hitelt érdemlő bizonyítás terhe csak az adóhatóságnak legalább a valószínűsítés szintjét elérő adatokon alapuló megállapításaival szemben áll fenn. Azon tény alapján, hogy 2001. december 31-én 12 000 000 Ft forráshoz jutott, az alperesnek kellett volna vizsgálnia és valószínűsítenie, hogy ez a forrás 2003. január 1-jén a rendelkezésére állt, vagy sem. Állította, hogy a meglévő bizonyítékok igazolják az összeg meglétét.

Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.